Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - A dunáninneni egyházkerület közgyűlése

•277 lelkesedés közt poharaikat; Markovics Pál az elnökségre; Grroó a ref. testvérfelekezetre, Liszkay—Hamaliárra, stb. stb, Három óra tájban — a legkedélyesebb hangulatban oszlott fel a társaság, hogy visszatérjen egy kis pihenó' után, a komoly munka terére, a gyűlés színhelyére. Le is tárgyalta egész csendben, szép simán a tárgysorozatba felvett tárgyakat, egész ama nevezetes — az egyetemes felügyelő ellen irányzott indítványig, melyet Bodiczky Mihály terjesztett be, mely szerint, az egyetemes felügyelőnek f. é. június 2-án az országgyűlésen kifejtett azon nézetét, hogy „ő a legnagyobb szerencsétlenségnek tartja, hogy 1526 után nem alakult a török alatt souzerenitássá Magyarország, és hogy magyar dinastia ma sincs s nem is volt a mohácsi vész óta" — az esp. gyűlés nem osztja stb. Ez volt az a pont melynél a vihartól féltünk. De hála Istennek Groó Vilmos rimaszombati egyháztanácsos, ki az indítványt minden izében semmivétevő — gyönyörű indokolás mellett — a napirendre térést — ellenindítványozván, az esperességi elnökség, bölcs, tapintatos eljárásával együtt a vihart elhárította, oda vivén a dolgot, hogy az indítvány visszavonatott. Igy simán, minden nagyobb zaj nélkül a gyűlés utolsó tárgya is letűnt az esp. gyűlés láthatáráról. Jövő évi gyülésünk helyéül — a klenóezi egyház szives meghívása folytán — Klenócz tüzetett ki. Tiszolczon voltunk, esperességi gyűlést tartottunk, és nem volt botrány! Ennek nagy jelentősége van ! Jelenti azt, hogy a fékevesztett dissidens elem a jelenlegi esperességi elnökségben, — hatalmas, bölcs, ügyes — tapintatos kormányzókkal állván szemben, ha akarná is, nem garázdálkodhatnék. Jól esett ezt, a legnagyobb lelki örömmel tapasztalnunk ez alkalommal is, midőn itt-ott fekete felhők akartak villámszikrákat sziporkáztatni, s az elnökség finom tapintata, bölcs előrelátása, lekötelező modorral párosult erélye s pártatlan igazságszeretete — villámhárítóival — felfogta, s szép csendesen eltávolította a ki-ki pattanó vagy pattanni akaró, s gyújtani czélzó villámszikrákat. Mély tisztelettel és szeretettel hajtjuk meg ezért az elnökség előtt esperességünk zászlaját ! Isten áldja ! Isten tartsa meg őket a kormányrudnál sokáig ! De más jelentősége is van e szép lefolyású gyűlésnek, nevezetesen az, hogy ahol az egyházias közszellem alkalmatnyer a nyilvánulhatásra, ott megmozdul a sziv nemcsak a hivő, s könnyen vezethető nép, da a hitető farizeus keblében is, s a visszavonás ördögét elűzi az egyházszeretetből fakadó béke áldott szelleme. Elismerésünkkel adózunk e részben a tiszolczi nemes egyháznak, mely az egyházias közszellem nyilvánulása előtt kitárva kebelét, a tisztesség, a tisztelet és szeretet dekórumait nemcsak megvédeni, de a legjobb indulat és szives előzékenység által megkoszorúzni is igyekezett ! Vajha ez a jóindulat kitüzetné a tiszolczi vezérférfiak által a Hradova sziklaormára a jelt, a testvériség, béke, egyetértés fehér zászlaját! Vajha komolyan meggondolnák azok kik a békét hordják ajkaikon, s a testvérisülésről zengnek hymnust, hogy nem az ily szürke theoriák, miszerint „szomorú állapotunk oka : a törvény, a közvélemény és a hazaszeretet" — eszközölhetik az egyház felvirágzását, hanem igenis a törvény tisztelete, a közvélemény megnyerése, a hazaszeretet meleg ápolása — a szeretet vallásának nemcsak erős védbástyái, de biztos alapjai is, melyeken az anyaszentegyház épülhet, felvirágozhat ! Adja Isten, hogy az elnökség záró szavai teljesedésbe menjenek „legyen ezen gyűlés azon talaj, melyből a testvérisülés fája nő ki gazdag lombkoronával" s hogy ez igy lehessen, Markovics Pál ellenzéki vezér ama szavait : „járjon az elnökség mindig ez úton, s mi követni fogjuk" — váltsa be 0 is — pártja is, s meg lesz az áldott egyetértés, össztartás, testvérisülés és béke! Úgy legyen! i. f. ö. * A dunáninneni egyházkerület augusztus hó 12-ik s 13-ik napjain tartott közgyűléséből. Viharos gyűlésre voltunk elkészülve. Tudtuk, hogy a helyzetet alapjában megváltoztató liptói esperességi határozat a többséghez szokott párt férfiait el fogja keseríteni, mert hisz a pártok állásának változásával kihullott kezökből az eseményeket vezető gyeplő. Tudtuk, hogy az említett határozatot előidézett kerületi elnökséget s kivált püspökünket nem fogják kímélni. — Gyülésünk valóban viharos is volt. Már az előértekezleten, midőn dr. Stefano vi es Milos bejelentette sürgősségi s a napi rend első tárgyául jelzett indítványát, „hogy a gyűlésen csak az esperességek küldöttei szólhatnak" s a kerületi elnökséghez intézendő interpellatióját, azon általa szabályellenesnek, sőt törvénytelennek mondott eljárás tárgyában, hogy 0 felségének zsinattartási engedélyét s a zsinati meghivókat az esperességek kikerülésével az egyes gyülekezeteknek megküldte, éreztük a jövő nap zivatarának zúgását. A gyűlés napján reggel 8-kor gyámintézeti istentiszteletre gyülekezett a közönség, igaz gyéren, mert a gyűlési többség nagy része távollétével tündökölt, pedig bizony-bizony meghallgathatták volna Járfalu derék ifjú lelkészének Wenk Károly úrnak szónoklatát s talán az a gyámintézet is, melyhez oly buzgósággal szoktak fordulni, megérdemelte volna fillérnyi áldozataikat. 9 órakor kezdődött a gyűlés s alig hangzott el a felügyelő rövid megnyitója, alig mondta el a püspök buzgó imájának „Amen"-ét s alig, hogy az alakulási formalitásokon átestünk, felhangzott dr. S t e f a n o v i c s Milos fentemlitett sürgősségi indítványa. — Hosszas, részben szenvedélyes vita után 4 szavazattal 3 ellenében (Liptó szavazata megsemmisült) elfogadtatott a sürgősség, s utána határozattá emeltetett, hogy ezentúl a dunáninneni kerület közgyűlésén nincs másnak szava, csak az esperességi követeknek. — Tudósítást irok ugyan s a tárgyilagosság kedveért tartózkodom a reflexióktól, de annyit még is constatálok, hogy hazai evang. egyházunkban úgy is páratlanul álló kerületünk e határozattal még páratlanabbá lett. A püspöki jelentés s a szükséges bizottságok megalakítása után napirendre került a zsinati kérdés s ezzel dr. Stefanovics Milos következő interpellatiója : „Tekintettel arra, hogy egyházi rendtartásunk 51. §-a kijelentéséhez képest, az egyházkerület testületi kormányhatóságát az egyházkerületi gyűlés által gyakorolja, tekintettel arra, hogy sem törvényileg szervezett a kerület felett álló egyházi testületünk s így kormányhatóságunk sincs, de nincsen egyetemes rendtartásunk sem, a mely kerületi rendtartásunkkal akárcsak önkényleg is szembeállítható volna, tekintettel végül arra, hogy kerületünk a