Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Szilárd János értekezése

•252 Többnyire a szükség arra kényszerít, mert minket kik gabonás conventiót kapunk mindenütt az év vége felé és mindenütt utólag fizetnek, tehát szinte ki vagyunk éheztetve egy év óta, — hogy el kell adnunk korán, nem várhatunk tavaszt, később 20—25°/

0-tel is emelkedik az élet ára és szenvedjük a 100—200 frtnyi differenziális veszteséget. Körmünkre ég a szükség. Kin áljuk, sorba járjuk Icziget-Spicziget, s ezek elpanaszolják, mily sokat vesztettek tavaly megvett gabonánkon. ímmelámmal fél válról beszélnek velünk. Ha vennének is csak prima búzát vennének, „de a tisztelendő úré csak olyan összehordott, egyiktől rostaalj a, a másiktól konkolyos, a 3-diktól vadzabos, a mellett könnyű ; nem használhatom, hisz el rontanám vele többi szép gabonámat." Azonban, hogy ne mondja azt a tisztelendő úr, hogy „nem nézek a barátságra adok érte ennyit meg ennyit" legalább hatvan krajczárral kevesebbet, mint a hogy előtte való napon megvette szomszédom rozsát. Nem adom, nem adhatom. Szekereket fogadok, beviszem a legközelebbi heti piaczra, hol több a vevő, nagyobb a kereslet. Nagytiszteletű, Tisztelendő Urak és testvérek ! ültek e már teli zsákokon ? Vittek e már consipatiós rozsot? Elmélkedtek e már teli zsákokon a magyarhoni protestáns papi miseria felett ? Sorakozol a búzás kocsik mellé, kinyitod a zsákokat, hogy lássák a portékát; körüljársz, kérdezősködöl, ki mire tartja búzáját ; összehasonlítod a tieddel s megállapítod az árát, mire fogod tartani. Jön a vevő nézi gabonádat, azt sem kérdi mire tartod, mit engedsz belőle s szótlanul tovább halad. Jön a másik, az is elsiet ; a harmadik sem mutat kedvet a vételhez. Visszajön az első s már akkor igér, de sokkal kevesebbet, mint a mennyit otthon kaphattál volna, a másik is jön és 20 krral kevesebbet igér az elsőnél. Jön aztán a hazai zsidó Iczig-Spiczig s kérdi : „Tisztelendő Uram van-e jó vásár? Ejnye, ejnye, de kár, hogy igy leszállt a gabona ára. Higyje el most már annyit sem adhatnék érte, a mennyit otthon Ígértem. Mit csinál vele? haza viszi és hiába fizeti a fuvart? Azt ne tegye, egy hét múlva megint olcsóbb lesz, 60 krral is lejebb száll. Tudja mit? adok érte ennyit meg ennyit." Negyven krajczárral kevesebbet igér mint otthon, a mi mérőként sőt métermázsánként is nagy veszteség. Mit csinálj ? oda adod. Hja ! mert Iczig-Spiczig módba hagyta Kolischt, Lichtmannt meg Diamantot egymásután, hogy Ígérgessenek. Más vevő meg alig van a piaczon, ki készpénzzel tudna azonnal fizetni. így vagyunk e terménybeli fizetéssel. Akár mit is csinálunk, csak az alját kapjuk. A pénzbeli fizetésnek azonban nincsen alja, akár milyen gyűrött, piszkos bankó csak olyan értékű, mint a présből ma kikerült uj bankó. Nem kell vesződnünk elárusításával. Egyszerre ezresbankót ugy sem kapnánk évnegyedenként, a százasbankót meg csak felváltaná a régi „barátság" czimén Iczigünk-Spiczigiink is jó szóért. Aztán legalább tudnók mennyi jövedelmünk van, ahhoz képest takaróznánk, meddig a takarónk ér. Be lehetne osztani jobban fizetésünket, rendezni háztartásunkat, megállapíthatnók évi budg etünk et. A természetbeli fizetés ugy viszonylik a pénzbeli fizetéshez, mint a műveletlen vad indiánok cserekereskedése a modern kereskedéshez. Elefántcsontokat, agyarakat adnak, aranyat, gyémántot, — üveggyöngyökért. Mink is tiszta búzát mérünk hiveinknek, Jézus hamisítatlan tiszta igéjét, — rostaaljat, konkolyt, ocsút, vadzabot és vadrepczét kapunk helyébe. A cserélő, ha nem nyer a csereportékán, nem adja azt oda. De mi papok már odaadtuk, átadtuk magunkat hiveinknek és nem mondhatja senki közülünk : „Ha jó minőségű gabonát nem adtok, nem hirdetem, vagy én is ocsuval hirdetem az igét, nem keresztelem meg gyermekeiteket, nem esketem meg ifjaitokat, nem temetem el halottai tokát." Jól mondja Gaál Mihály kedves földim, hogy minden lelkész az egyházegyetem hivatalnoka, s nem tisztán a helyi gyülekezeté. Jogai vannak az egyházegy etemnek minden tisztviselőjéhez, kötelességeket ró reája, legyen kölcsönös a jog és kötelesség; legyen tehát kötelessége is az egyházegyetemnek minden lelkésze irányában. Ha valamely lelkész nem az evangéliumon alapuló pl. pápista tanokat hirdetne nyilván a szószékről s feltéve, de meg nem engedve, hogy ez hiveinél köztetszéssel találkoznék ugy, hogy a felsőbb egyházi hatóság előtt formaszerű vádat nem emelnének is ellene ; ha a közegyház bármily uton tudomást szerezne is az ily lelkész ilyetén üzelmeiről, az ágost. hitvallás aláásásáról, specialis római tanok terjesztéséről, bizony az egyházegyetem pörbe fogná azt a lelkészt és hivatalától jogosan megfosztaná, mert az ágost. hitv. evang. egyházegyetem jogait, sértené meg, ha az e czélra felszentelt helyiségek bármelyikében is ezen egyház létalapját felforgató tanokat hirdetne. Minden pap az egyházegyetem képviselője a helyi gyülekezetben s minden evang. hitrokonnak jogai vannak minden helyi gyülekezet papjához a lelki jók elfogadására vonatkozólag addig a meddig az ő munkaköre kiterjed. Ha minden ev. hitrokonnak jogai vannak minden evang. pap iránt, természetes, hogy kötelességei is legyenek. Mert a jog és kötelesség viszonylagos. íme azonban kenyeret nem ád az egyházegyetem papjainak, de elvenné azt a lelkésztől, ha hivatásáról megfeledkezve oly tanokat hirdetne, mely ugyanazon társulat létét és fenállását fenyegetné. Azért jól tennék evang. Sionunk őrei, egyházi és u. n. világi oszlopférfiai, ha majd összeülnek f. é. decz. 5-én Budapesten a zsinaton, gondolnák meg, hogy a papságot és tanítókat fel kellene menteni anyagi existentiája bizonytalansága miatti gondoktól.