Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Azok az üres templomok

•243 De menjünk tovább és vizsgáljuk meg a templomlátogatók szellemi műveltségét és azt fogjuk tapasztalni, hogy azon felekezetek templomai leginkább látogattatnak, melyek a műveltség és felvilágosodottság legalsóbb fokán állanak. Tehát a katholikusok és óhitűek templomai, akiknek isteni tisztelete csupa fényes és lármás szertartásban áll, mely a népre, sőt még a művelt és szellemes emberre is hat, és nem szégyellem bevallani, hogy én fiatal koromban, ágostai hitvallásom daczára, gyakran elmentem Pécsett a székesegyházi templom nagy miséjére, nem imádkozni, hanem hallgatni a nagymisével járó szép zenét, többnyire nagy zeneművészek szerzeményét. Ezeket igen jól tudják a katholikus papok, és tudták azok, a kik a katholikus vallást alapították. Mert beszéljenek ezek az obscurizmust terjesztő papok amit akarnak, senki sem fogja azt tagadhatni, hogy a katholikus vallás, daczára annak, hogy magát egyedül lidvó'zitő vallásnak nevezi, nem Krisztus által alapitott vallás, hanem hogy minden szertartása az ázsiai pogány, nevezetesen a Buddha vallásból, mely 600 évvel Krisztus születése előtt keletkezett, át van véve. De ha még tovább megyünk és megvizsgáljuk, hogy micsoda néposztályból áll ezen templomlátogató közönség? hát azt fogjuk tapasztalni, hogy a legalsóbb néposztályból és az is többnyire vénasszonvokból, ha magasabb osztályból valók, akkor papoktól nevelve és azoknak hatalma és befolyása alatt állók ; urak közül, vén tehetetlen urak, a kik soha életökben szerepet nem játszottak. De tudósokat, tanárokat, irókat, hivatalnokokat bizonyosan nem, mert ezek mind kerülik a templomot, és nem szeretnének azon hirbe állani, hogy templomjárók, főleg pedig hogy gyónnijárók, melynek a híre őket minden jobb társaságból kizárná. És még lia a proczessiók és a búcsújárások közönségét vesszük tekintetbe, hát ezekben csak a legalábbvaló népből származó közönséget találjuk, a kik a búcsújárásokban csak mulatságot, garázdaságot és tobzódást keresnek. Hát az ilyen templombajárókból se a keresztény vallás, se az általános műveltség, sem pedig az erkölcsiség nem húz semmi hasznot, sőt inkább az álnokság, a képmutatás és az erkölcstelenség leghatalmasabb előmozditói, és miután a kiválólag katholikus országokban a katholikus nép a lakosságnak sokkal nagyobb részét teszi, igen természetesnek kell találnunk azt, hogy a katholikus templomokat aránylag nagyobb mértékben látogatva találjuk, mint a protestáns templomokat. De hát kik ezek a látogatók? már előbb mondtuk, többnyire a legalsóbb néposztályból valók, a kik szem és fülélvezetet keresnek, melyet itt ingyen kapnak, holott azt a szinházban drágán kellene fizetni. Es most menjünk el a protestáns templomba, és mit látunk? Az oltárképen kivül semmi más kép, a szertartás igen egyszerű, imádság a pap által, az oltár előtt ének, egyszerű orgonaszó mellett és prédikáczió a szószékről ; tehát semmi olyan, a mi a hivők képzelőtehetségére hatna, ha csak az éneket, melyben az egész közönség részt vesz, és az ájtatosságot neveli, annak mondani nem akarjuk. De hat a szivre, azt nemesíti és erkölcsre buzdítja és ez az igazi vallásnak a czélja és feladata. — Es azért azt fogjuk találni, hogy a protestáns isteni tiszteletben nemcsak a nép, de a legműveltebb tagjai a társaságnak, tanárok, tudósok, irók, főrangú családok tagjai részt vesznek, igaz, hogy nem minden vasárnapon, de a kereszténység nagy tinnepjein a protestáns templomokat csak úgy zsúfolva találjuk, mint akármilyen más hitvallású templomokat, úgy hogy helyet találni gyakran teljes lehetetlen. Úgyszintén a szent vacsora kiosztásában a község minden tagja részt vesz és pedig a legnagyobb áhitatossággal. De hát ezen egyszerű és nem a képzelőtehetségre ható szertartásnak meg is van aztán a maga hatása és szükséges következménye. Közönségesen ismeretes és bebizonyitott tény az, hogy a protestáns népek értelmesebbek, józanabbak, munkásabbak, takarékosabbak és mindezek következtében erkölcsösebbek és gazdagabbak. Ennek bebizonyítására felhozom a protestáns Németországot, Svéd és Norvégországot, Dániát, Németalföldet, Angliát és a protestáns Sveiczot, sőt hazánk protestáns részét is; és ezek ellenében a papok által elbutított katholikus Németországot, az erkölcstelen vakhitll Olaszországot, a fanatikus, egészen a papok járma alatt nyögő Spanyolországot, és a jelenkor Szodomáját, a katholikus Francziaországot. — Mily véghetetlen különbség! Ott rendezett viszonyok, józan, munkás és takarékos nép, erkölcsös és vallásos. Itt folytonos viszályok, zendülések, bonyolódott viszonyok, bomlott családi élet, szegénység és a miből mindezek természetszerűleg folynak, véghetetlen erkölcstelenség. A fennemlitett czikknek írója módokat ajánl, melyek segítségével a protestánsokban saját liitök 1 iránt több buzgóságot lehetne kelteni és a templomláto! gatásra buzditani, én ezeket mind igen jóknak és üdj vöseknek tartom, csak még egyet szeretnék hozzáI adni és az ebből áll: Szükséges, hogy a beszédek a szószékről a liallJ gatókra nézve vonzóbbak és tanulságosabbak legyeI nek. A folytonos erkölcsös és vallásos prédikácziók végre unalmat keltenek a hallgatókban, melyet kerülni akarnak. Érdeket gerjeszteni pedig a prédikáczió iránt az által lehet, ha gyakrabban históriai alapot adunk a beszédnek, ha az ! előnyt fejtegetjük, mellyel a protestáns vallás a katholikus vallás felett bír, ha elmondjuk, hogy mi ; adott okot a reformáczióra, ha elmondjuk, hogy a főok volt a keresztény vallásnak a római curia általi véghetetlen meghamisítása és elferdítése, úgy, hogy senki abban a Krisztus vallását nem ismerhette meg, és Krisztus maga, ha feltámadott volna és Rómában ugyanazon szellemben prédikált volna, mint a hogyan prédikált a szent földön, a római farizeusok ép úgy felfeszítették volna, mint a hogyan felfeszítették a zsidó farizeusok Jeruzsálemben. Azután szükségessé tette a reformácziót a pápák és a római kúriának