Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Kenessey Béla úrnak mint a „Protestans Szemle” szerkesztőjének (Dr. Nendtvich Károly)

•221 ezekhez, mint látszik, Kenessey úr is tartozik), I Buddhista, vagy Brahma, mindnyájan egy húron pendülnek, mindnyájan kigyót-békát kiabálnak, mihelyt érdeköket veszélyeztetve látják, mihelyt sphaerájukba belenynl az ember, mert azt „noli me tangere" virágnak tartják és követelik, hogy mások is annak tartsák, melyhez nyúlni senkinek sem szabad, különben összeomlik a világ rendje és megakad a világ menete. Pedig a dolog nem úgy áll. A tudomány mindenki előtt nyitva áll és a birálat tárgyát képezi, így, legalább a protestáns szempontból, a vallás is. A ki a szóban levő füzetemet figyelemmel átolvasta és benne a gondolatmenetet figyelemmel kisérte, mindenekelőtt logikai rendet fog benne találni, mely szorosan Schlauch püspök beszédéhez van fűzve. Schlauch püspök megtámadta a természettudományok mostani irányát, nevezetesen azoknak jelenkori hőseit, Darwint, Spencert, Haeckelt stb. ; megtámadta a protestantismust és a reformácziót. Én, mint a természettudományok tanulmányozásában megőszült tudós, a ki e tekintetben (legyen az minden szerénységgel mondva) tán többet tettem, mint akárki más e hazában, a ki a természettudományoknak rajongó barátja és tisztelője voltam mindig és vagyok most is, mint hazánknak egyik legöregebbik természetbúvárja, kötelességemnek tartottam ezt a jelenkori irányt, mint az egyedüli helyeset, mely ellen az ép ész szempontjából kifogást tenni nem lehet, és a mely egyedül vezethet biztos eredményre mindazon eszközökkel megvédeni, melyeket a természettudományok maguk kezemhez szolgáltatnak ; sőt kijelentettem, miszerint senki sem bír azon jogosultsággal, hogy a természettudományok újkori vívmányai fölött érvényes Ítéletet mondjon, a ki magával a természettel tudományosan nem foglalkozott, a ki maga nem természetvizsgáló. Ez egy oly axióma, melyet csak egy bornirt és a természettudományokban teljesen járatlan, vagy elbizakodott, és tudatlanságában magát mindentudónak képzelő ember tagadhat, a kinek a természettudományok szelleméről és feladatairól fogalma sincsen. Ezt pedig nemcsak én mondom, hanem mondja azt minden természetvizsgáló, és mondja annál határozottabban, minél mélyebben hatolt be a természettudományokba és minél közelebbről ismeri a természetet. Ismerem ugyan a philosophusok azon faját, a kik azt hiszik, hogy minden tudományt az észből lehet származtatni, és az emberi észnek egyenes és közvetlen kifolyása. De ezen tisztelt tudósok nagyon csalatkoznak. Minden emberi tudomány, és csak arról lehet szó, (mert más nem létezik) a tapasztalás eredménye. Még az is, hogy kétszer kettő négy, egyedül a tapasztalás eredménye. Az emberi ész a nyert tapasztalásból alkotja a tudományt, vagy miután egy embernek annyi tapasztalása nem lehet, hogy abból valamennyi tudományt megalkothatna, mások ! tapasztalását olvasás és tanulmányozás által elsajátítja, és ezután saját vizsgálatai és tapasztalásai által tovább fejleszti és gyarapítja. Vegyük péld. Darwin tanait és fölfedezéseit. Azokat senki puszta észből megczáfolni nem képes. A ki azt akarja, szintén csak kísérletek utján tehetné, valamint azt Darwin tette. De az senkinek sikerülni nem fog és nem is sikerülhet. És így van az minden más ujabb természettudományi vívmányokkal, úgy a parányok elméletével is stb. A másik, mit a püspök úr megtámadott, a protestantizmus és a reformáczió. Arra pedig neki az orvosok és természetvizsgálók gyülekezetében semmi plauzibilis oka nem volt. O itt minden ok nélkül az „ecclesia militans" terére lépett, egy oly gyülekezeten, mely legalább félében protestánsokból állott, és oly vidéken, mely nagy majoritásban protestánsoktól van lakva. Hát mi volt természetesebb, mint az, hogy én, mint protestáns a protestantizmust védelmem alá vettem, elmondottam az okokat, melyeknél fogva a reformáczió keletkezett és keletkeznie kellett. Az okok pedig igen fontosak valának ; t. i. a keresztény vallásnak a római Curia által való meghamisítása és elferdítése; és magának a római Curiának véghetetlen romlottsága és erkölcstelensége, mely szükségessé tette a reformált kereszténységnek teljes elszakadását a római Curiától ; és hogyha a püspök úr azt reményli, hogy a protestantismus idővel ismét egyesülni fog a katholiczizmussal, azt csak olyan kilátással a valósításra remélheti, amilyen kilátással a Ptolomei rendszer visszaállítását a Kopernik és Galilei rendszer helyébe. Sokkal inkább várhatja a pápaságnak és a katholika vallásnak teljes elpusztulását, mint, azon eszméknek az emberi kebelből való kiirtását, melyek a reformácziót keltették. Itt a föladat főleg az volt, hogy én állításaimat a történelem fonalán bizonyítsam be. A keresztény vallás meghamisítását azzal bizonyítottam be, hogy megmutattam, milyen volt a Krisztus és az apostolok által alapított vallás és mivé lett a római Curiának uralma és korlátlan hatalma alatt. A római Curia romlottságának bebizonyítására, hogy én a VI. Sándor B o r g i a pápa életének leírását használtam, azt mindenki érteni fogja, miután csakugyan ezen pápa alatt a római Curia romlottsága a lehető legmagasabb fokot érte el, a ki tudja, hogy alatta a római curiában senki méreg vagy tőrtől biztos nem volt és aki tudja, hogy Borgia Luc re ti a, a hírhedt asszony, Borgia Pedro Louis, Borgia Juan és végre Borgia Caesar édes gyermekei voltak. Ezen utolsó legfiatalabbik fia azon emberi szörnyeteg volt, a ki saját testvérét Jüant, sógorát A1 fonzó t, a nápolyi királynak szép és fiatal fiát, számos más római előkelő urakat és családokat tőr vagy méreg által meggyilkolt. Ha Kenessey úr ezen VI. Sándor pápa életének leirását unalmasnak találta, arról én nem tehetek. I Ez Kenessey urnák specziális gusztusától függ. De hogy VI. Sándor pápa életleirása unalmas legyen, azt Kemesseyn kívül senki más még