Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A pigra massa válasza (Varga Pál)

•210 lításomat megmagyarázom bővebben a félreértések kikerülése végett. A legnagyobb buzgósággal, lelkesültséggel, kitűnően felfegyverkezve kezdi pályáját az ev. pap, végre nagy nehezen egy szegény gyülekezetbe jut rendes lelkésznek, a buzgalom, a tevékenység ott sem hagyja el. Megüresedik egy, két, három s a jó Isten tudja hány jobb gyülekezet, ismeretlen ott, ismeretlen amott, családi érdek vagy más valami kötelék nem fűzi oda, nem amoda ; oda megválasztanak egy éves káplánt, amoda másféléveset. Az ő előmenetelére, bár kimutatta már az egyház körül buzgóságát, az egyház mint egyház nem tesz semmit, legfeljebb ajánlja. Csoda-e, ha ilyen látása lassanként kiöl szivéből minden buzgalmat és lészen a pigra massa egy tagja ? nem őrízné-e meg, küzdve bár Ínséggel, szegénységgel buzgalmát, lelkesültséget, ha tudná, hogy előbb utóbb ép e buzgalma folytán előléptetésben részesül, ha tudná, hogy Kenkreából Korintusba viszi buzgalma papnak, ha tudná, hogy az egyház felvirágoztatásáért való iparkodás és nem vak szerencse, nem családi, nem komái, jó baráti s egyébb ismerettségi kötelékek folytán — hanem ugy mint hajdanán, — lészen jutalmazva? Az előléptetésnél mindenki iparkodnék magát méltóvá tenni az előléptetésre, dolgoznék serénységgel nem csupán kis gyülekezete, de az egyetemes egyház felvirágoztatásáért, tudván, hogy a munkás méltó lévén jutalmára e jutalmat az egyháztól el is nyerendi. Ha szegénységgel kellene küzdenie, akkor vigasztalhatná magát igazán az énekkel : „Nem fog örökké tartani, rajtam e nyomorúság." Most a legtöbb tudja, hogy akármit tesz, akárhogyan forgolódik, ha nincs családi összeköttetése, különös vak szerencséje, nem megy előre, mert az anyagiság és az érdek, de nem az egyháznak érdeke dönt. Dolgozik tehát magának, legfeljebb kis gyülekezetének, a közegyházzal, annak eszmei czéljaival, magasabb érdekeivel ép úgy nem törődik mint a szomszéd gyülekezettel. Az egyház nem ad neki semmit, ő sem ad annak semmit. Szerintem ez az oka első sorban a papság pigertasának, ez az oka az egyház állapota ziláltságának, ez az oka annak, hogy majd minden gyülekezet magát önálló egységnek s nem az egész egy szerves tagjának tekinti, miből kifolyólag számtalan más miseriák állanak elő, mert a gyülekezet rendesen papja után indul. Az egyház az ő vitézeiben lelkesültségét buzgalmát fentarthatja s igy saját felvirágzását is előmozdíthatja minden ujabb adókivetés nélkül is, ha vitézeink számára — pedig mindenfelé vannak tisztességes sőt kényelmes megélhetést nyújtó gyülekezetek — az előléptetést biztosítja, ha az előmenetelnél a vak szerencsét kizárja, ha a szorgalmat és egyházi buzgóságot, tevékenységet és nem más érdekeket jutalmazza. Ha a zsinat idevágólag nem hoz reformot, — mert, hogy a gyülekezetek egy közös kasszába fizessenek s a papság onnan kapja egyformán fizetését ép oly kivihetetlen, mint minden nemes versenyt kizáró s igy nem is hasznos gondolatnak tartom — a massa örökre pigra marad s alussza a boldogok álmát. Ettől pedig óvja meg Krisztus az ő anyaszentegyházát ! Úgyde az egyház által fokozatosan történő, a szorgalmat, az egyház javára irányuló tevékenvséget alapul vevő előléptetés ellenkezik az autonómiával, kiveszi a nép kezéből a pap szabadválasztási jogát. Mondhatni ellenérvül. Még erre kivánok néhány szóval megfelelni. Az autonómiával nem ellenkezik azért, mert az autonomia nem más mint az önmagunk által törvényes zsinaton hozott 0 Felsége által szentesített törvények és kánonok alapján egyházi ügyeink önálló független vezetése. Ha az egyház egyeteme a törvényes zsinaton uj választási rendszert alkot a hitelvek szemmel tartása mellett s 0 Felsége szentesíti ; akkor autonomiánk fenyegetve nincs, mert a zsinat alkothat uj kánont, uj törvényt a meglevő helyett, ha az ujat az egyház jövőjére üdvösebbnek tartja a meglevőnél, a zsinaton pedig mindnyájunk vagy legalább a nag)" többség s az egyház akarata nyilvánul. Másképen áll az előléptetési rendszer a pap szabadválasztási joggal. Lassanként a szabad választások 90°/

o-a minden csak nem szabad. Nem sorolom fel az elkövetett dolgokat, hiszen szellőztetve volt már, hiszen mélyen érzi mindenki és tudja. Hogy azon dolgok sem dicsőségére sem előmenetelére nem szolgálnak egyházunknak, hogy megölői az iparkodásnak, hogy elrontói az egyes gyülekezetek közszellemének, azt hiszem fölösleges magyaráznom. Azon országgyűlési vita, mely most folyik, nagyon illik az egyházi választásokra is. Fel tudok emelkedni az ideális magaslatra, mely azt követeli tőlem ; ne bántsd a régi rendszert, mert annál szebb nincs, mintha egy község közbizalma hív. De ez ma már majdnem eszményi állapot, a rideg való mást mutat, pedig a kivételek nem alkotnak törvényt. Nem akarok hierarchiát, de még kevésbé azt, hogy a választások esélye egynek vagy egyeseknek kezébe legven kijátszva, mint mostanában. Például: adja meg a zsinat a püspökök mellé felállított főtanácsnak azon jogot, hogy az ajánljon bizonyos számú egyént a megüresült egyháznak, kik közül az aztán szabadon választhasson. Ezt csak például hoztam fel. Óhajtanám, hogy az egyháznak jövendő zsinatunkon összeülő bölcsei alkotnának oly papválasztási törvényt — mert az eddigi előmunkálatokban nincs, pedig hinc illae lacrimae ! — mely az előléptetési rendszeren kidolgozva a nép szabadválasztási jog'át teljesen el nem veszi, csak szűkebb körre szorítva mindenféle visszaéléseknek útját szegi, a szorgalom, ügybuzgóság előtt kaput nyit az előmenetelre s ez által az egyházi élet felpezsdülését a gyülekezetekben és az egész egyházban eszközli. Ekkor nem féltenéni Krisztus egyházát s az a massa, mely ma pigra-nak neveztetik uj életre ébredne s lelkesülten lobogtatná a zászlót, mely alá esküdött s győzelemre vinné. Amit Isten adjon ! ! ! Varga Pál. nemesdömölki ev. segéd-lelkész.