Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Észrevételek a „zsinati előmunkálatok”-ra (Holles Dani)

18 mindig azonos a haza érdekeivel. Evangyéliomi egyegyházunk uralomra nem vágyik. Megmozdult a római katholikus egyházban is a középkor szelleme. Mintha VII. Gergely vagy III. Incze keltek volna ki sírjaikból, hogy a királyoktól és népektől megköveteljék a föltétlen megadás sacrificiumát. Rómának uralkodnia kell. Ha nem uralkodhatik, adja az üldözöttet. így volt ez mindig s igy lesz mig Róma, Róma marad. így van ez nálunk is. A vallás, lelkiismeretszabadság, a felekezetek egyenjogúsága ez mind sértés Rómára ; agyrém vagy bűn, mert miképen lehetne egyenjogú a tévelygés az örök igazsággal; a sötétség a világossággal ? így beszél ma is. Másutt is, nálunk is. S most már zászlót bontott. A „regnum Marianum"-ot vissza kell adni a mennyek királynéjának. A hódítási terv is készen van. A magyar parlamentben egy római kath. pártot kell alakítani, egy oly centrumpártot mely a szavazatok mérkőzésénél a róm. kath. érdekek javára döntsön. Hogy pedig ez sikerül hessen szervezkednie kell országszerte a róm. kath. hiveknek egy politikai párttá, mely a bekövetkezendő képviselő-választásoknál a róm. kath. lakosok többségének arányában biztosítsa a képviselőházban is a kivánt többséget. Ehhez népgyűlések, kongressusok szükségesek, hogy megdolgozzák a népet. Meg kell így érlelni a gyümölcsöt, mely önkényt behull majd a róm. kath. egyház ölébe. S mi következik azután? A róm. kath. egyház szabadsága, értsd: uralkodása. Szép terv s előnye : probatum est. A németeket követik, kik nagy kisebbségök daczára ily uton nevezetes eredményeket értek el. Még Windhorst-unk is lesz az egyházhfí Zichy Nándor gróf személyében. Ez a mozgalom már azután nem egyházpolitikai actió, melyben sajnálatra méltó az állami és egyházi szempontok összezavarása, sőt ellentétbe helyezése. E térre nem követjük az egyedül idvezítő anyaszentegyházat. Mi egyházunkat magasztos hivatásától eltéríteni s politikai pártharczok eszközévé lealacsonyítani nem engedjük. Minden hazája boldogságán evangyéliomi szeretettel munkás protestáns tudja azt, hogy egyházának jogteljessége a hazai szabadelvű alkotmányban, egyházának legfelsőbb felügyelője, koronás királya által szentesített törvényekben találja egyedüli biztosítékát. A reánk váró küzdelmekben is, ha harczra kényszeríttetünk, mint magyarok a szabadságért küzdő nemzettel állunk, mint evangélikusok a Krisztus evangyéliomának igazságával világosságot, önzetlen szeretetével békességet terjeszteni, az egy hazának fiai közt összetartást növelni, szilárdítani lesz s legyen is legfőbb igyekezetünk. Hogy az Urnák ezen megszentelő szellemét diadalra juttathassuk, azért van nekünk is szükségünk a tömörülésre, erőink kifejlesztésére ; ez feladata a zsinatra irányuló munkálkodásunknak is. Legyen munkánk komoly, kitartó : az Urnák áldása el nem marad. Dixi. Észrevételek a „zsinati előmunkálatok"-ra. A 53. p. 2-ik bekezdése, valamint az ezzel párhuzamos 78. p. 1. és a 95. p. szinte 1. bekezdése némi részben eltérnek ugyan egymástól, de egyházkormányzati elveik mégis annyira rokonok, hogy köztilök egyik pontot helyeselve, helyeseljük a többit is, vagy egyiket kárhoztatva, kárhoztatjuk a másik kettőt is. En ezen pontokkal szemben, már eddig kifejezett elveimnél fogva is, egészen ellentétes álláspontra vagyok kénytelen helyezkedni, még pedig azért, mert nézetem szerint a jó törvénynek az igazság és czélszerííség mellett egyszersmind rövidnek és egyszerűnek is kell lennie; ezen 53., 78. és 95. pontok pedig tárgyukhoz mérten hosszúak és komplikáltak : másrészt azonban azért is, mert a szavazásoknak oly mesterkélt módját akarja életbeléptetni, mely a közgyűléseknek, mint egyházkormányzati szerveknek tanácskozásait nagyon képes volna feszélyezni, — határozatait pedig sok esetben az érvényesség jellegétől fosztaná meg. Legyen szabad ezen állításaimat megokolnom s e végből különösen az 53. pontot vennem kritikai bonczkés alá. Említett §. igy hangzik : „53. Midőn egyházanként történik a szavazás, minden egyházközségnek annyi szavazata van, a hány rendes lelkészi állással bir. Mely irányban adassék a szavazat, arra nézve az egyházközségek képviselői, — azon esetek kivételével melyekben az annak rendje szerint nyilatkozatra felhívott egyházközségek határozott utasítással látták el képviselőiket — magok között egyeznek meg, mi lia nem sikerülne, a többség nézete vétetik az egyházközség szavazatának. Két egyenlő részre oszolván a képviselők véleménye, a szavazat nem számíttatik. Az egyházközségek szavazatainak egyenlősége esetén a szavazó egyházak által képviselt lélekszám többsége dönt. Az egyházközségek szerinti szavazásnál az egyházmegyei tisztviselők, valamint a tanügy képviselői azon egyházközségekképviselőivel szavaznak, melyek kebelében működnek. " Ha evang. egyházunk azon, egyes egyedül helyes és igaz elven akarná alkotmányát kiépíteni, hogy az egyes egyházgyülekezetek közvetlenül csakis az esperességi, kerületi és egyetemes tisztikar megválasztásához járulhatnak hozzá szavazataikkal, máskülömben pedig csupán közvetve, de szinte szabadon választott képviselők közbenjöttével folynak be az egyház kormányzásába, — nem igen lehetne az 53. p. azon rendelkezése ellen, hogy minden egyházközségnek annyi szavazata van, a hány rendes lelkészi állással bir, alapos ellenvetést tennünk : de miután semmiféle positiv törvényünk sincs arra nézve, hogy hol végződik tulajdonképen az egyes egyházgyülekezeteknek a közkormányzásra gyakorolt, közvetlen szavazás által való befolyása; vagy talán helyesebben szólva, — hol kezdődik a gyülekezetek-