Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Harangszentelés

192 jára, hasonló logikával s történelmi ismeretek fonalán igyekszik bebizonyítani, hogy Luther megőrült állapotában fogott a nagy munkához; legszembetűnőbb bizonyítéka ennek — mondja — a kolostorba lépés. Vonjuk le a con­sekvencziát, aki kolostorba megy, az mind bolond ! Ez időtől fogva szenvedélyei, (részegeskedés, szatiriazis stb.) fokozódván, a legfőbb fokot a felakasztásban érték el. — A történelmet nem ismeri, vagy szándékosan hamisítja, hiszen Bellarminra támaszkodik és a psychologikus bizo­nyíték legbolondabbika, midőn így érvel: „midőn a pápa­ság a tridenti zsinat megnyitása alkalmával egész fényét s dicsőségét fejtette ki s Luther akkor sem vetett véget áldástalan életének, csakis az isteni gondviselésnek köszön­hető, mely az ember lelkét még mindig meg akarta men­teni az örökkévalóságnak." Aztán sehogy sem tud ki­békülni az „ördög" s kísértései képzetével. Az ilyen ember akart volna szakítani a múlttal, igy tör ki egész vehe­mencziával, — ahhoz óriási erkölcsi erő kellett volna, melylyel nem birt, de az ember meglazulásáról szóló tana következtében nem is bírhatott. A németországi fejedelmek csupán rablási szándékból, melyet Luther szított, állottak az ő pártjára ; — némelyek pedig tudatlanságból, mert nagy okosan elhallgatták a felakasztás tényét. Nézzék protestáns uraim Olasz és Spanyolországot, hová a meg­hamisitatlan igazság elterjedt, ina is ment az eretnekség­től ! ! Irodalmi (?) tevékenységének van azonban intencziója is, és ez a lóláb. Egy fáj neki, mint igazhitűnek: hogy a regnum marianumban a kisebbség akarja uralni az egész országot. E fájdalom hangján zengi el hattyú-dalát: „Protestáns Uraim ! térjetek vissza az egyedül üdvözítő egyházba, önöknél a kezdet, istennél a többi!" Román úr megfeledkezik, hogy fontosabb teendőink is vannak, de hát hogy kibékítsük ? Ajánlom rendezzünk országos gyűjtést s küldjük a doktort tudományával egyetemben a Lipót­mezőre, mert szüksége van rá ! ! — P. ő. — — A pápaság békét jelent. Ezt hirdeti a legkülönbö­zőbb variatióban minden vén és kölyök jezsuita, ha azon­ban figyelemmel kisérjük a vatikán és a jezsuitismus által sugalmazott sajtót, igazat kell adnunk Ámort J-nek, midőn azt mondja, hogy az európai béke felforgatója a Vaticanban ül. Nézzük p. o. a pápai udvari lapot az „Osservatore Romano".t ez többek között f. évi 98. szá­mában igy ír: „A jövő a katholikus egyházé és a pápa­ságé. Ezt érzik maguk a liberálisok is, mert látják mi történik szemeik előtt Itáliában és más országokban. Ha hatalmas birodalmak kénytelenek, a katholikus tanokban keresni egyedüli hathatós ellenszert a liberalismusból szár­mazott anarchistikus socialismus ellen ; ha a katholicismus legbüszkébb ellenei kényszerülnek a társadalmi rend fen­tartása érdekében vele tárgyalásokba bocsátkozni ; ha látjuk, hogy daczára a hatalmas erőlködésnek, a pápai hatalom oly óriási mértékben növekedett ; ha magában Itáliában is, hol mindent megkísértettek, hogy a katholi­cizmust szétrobbantsák a vallásos mozgalmak erő és ki­terjedés tekintetében folyvást növekednek : akkor ostobaság azt gondolni, hogy e küzdelemben az antiklerikalismus lesz a győztes. A sektákkal megtelt, elfajult Itália megmu­tatta, mire megy a maga lábán, nem nyert vele semmit, vagy azt, hogy nyomorúságos helyzete még szomorúbbá vált. Es hogy ezen a szerencsétlen állapotokon segítve legyen, egy új választási rendszert akarnak behozni ? ! Ohó ! Ha így megy ez tovább, az anarchia és socialismus kar­jaiba kerülnek mihamarább annélkül, hogy ezzel megakadá­lyoznák azt, hogy a jövő a katholicismusé és a pápaságé legyen ! Ugye ez nem olyan siránkozó, kesergő hang, mint a milyet a Magyar Állam nyög szüntelenfüleinkbe. — Római türelmetlenség. A r. kath. türelmetlenségnek egy jellemző esete történt nemrég egy kis faluban Erfurt mellett, tehát egy kiválóan protestáns vidéken. Folyó év május 22-én, pénteki napon F. lelkészt, kit B. falucska lel­készének választott, hívei nagy ünnepséggel elhozták Er­furtból. A küldöttség élén nyolcz lovas ment, az út a községbe U. és D. falun, melyek B-nek leányházai, visz keresztül. Ezek még tiszta katholikus falvak, melyek még hármat hozzávéve egyedüli positióját képezik a katholiciz­musnak Erfurt környékén. D. azonban vagy 130 ev. lélekből álló diasporát képez, mely U.-hoz tartozva B. falu lelkészének gondozása alatt áll. Igy B. uj lelkésze ezen diaspora-gyülekezet lelkipásztora is. Ezért az uj lelkészt D-ben hívei, mint ez B. és U.-ban meg is történt, ünne­pélyesen üdvözölni készültek, s diadalkaput akartak emelni neki. Egy evangelikus korcsmáros és kereskedő ezt a diadalkaput a házuk elé akarták és szándékuk volt lakó­helyeiket feldíszíteni. Ez ellen tiltakoztak a község kath. lakói és a falusi jegyző és kinyilatkoztatták, hogy a korcsmába többet nem mennek, a kereskedőtől többet nem vesznek, ha szándékukat megvalósítják. Ezek a fenyegetéstől meg­ijedve, elállottak tervüktől és csak a falu végén emeltek egy szerény diadalkaput. Mint beszélik, ezt a diadalkaput a katholikus hívek processió alkalmával gondosan elkerül­ték, mert az a hit volt köztük elterjedve, hogy ha keresztül mennek alatta, meg lesznek szentségtelenítve. D-ben úgy gondolkoznak, hogy mert D. kath. falu, evangelikus papnak köszönni nem szabad. D. falu evangélikusai pedig mindig voltak annyi tekintettel katholikus polgártársaikra, hogy űr­napja alkalmával ők is felékesítették házaikat. Ebből látszik, mi a következménye, ha békeszeretetből (és egy kevés gyengeségből!) a római katholikusok kívánságait teljesíteni törekszünk. Minél többet engedünk, ők annál többet igé­nyelnek és követelnek, — annál ridegebben lép fel az ultramontanismus. Bárcsak egyszer valahára levonnák már Németországban ezen annyiszor hangoztatott tényből a tanúságot. PÁLYÁZATOK. — A körmöczbányai ág. h. ev. gyülekezet megújítja ezennel az ezen lap 8., 9. és 10-ik számában közzétett pá­lyázatot segédlelkészi-hittanári állomására, melyet különösen a most akár a hazai intézetekből kikerülő, akár külföldről hazakészülő lelkésznövendékek illetőleg lelkészjelöltek figyel­mébe ajánlok. 4 A kellőleg felszerelt jelentkezések jun. 30-ig a lelkészi hivatalhoz czímzendők. Körmöczbányán 1891. máj. 31. Raab Károly, lelkész-esperes. A selmeczbányai ág. hitv. ev. egyház lelkésze, egy a tót és magyar nyelvben — s ha lehetséges a németben is jártas káplánt keres. Évi javadalom: 120 frt o. é. szabad lakás és teljes ellátás. A folyamodmányok alólirotthoz küldendők. Selmeczbánya (Hontmegye) 1891. máj. 21, Hrencsik Károly, ev. lelkész. WIGAND F. K. NYOMDÁJA, POZSONYBAN.

Next

/
Thumbnails
Contents