Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Harangszentelés

192 jára, hasonló logikával s történelmi ismeretek fonalán igyekszik bebizonyítani, hogy Luther megőrült állapotában fogott a nagy munkához; legszembetűnőbb bizonyítéka ennek — mondja — a kolostorba lépés. Vonjuk le a consekvencziát, aki kolostorba megy, az mind bolond ! Ez időtől fogva szenvedélyei, (részegeskedés, szatiriazis stb.) fokozódván, a legfőbb fokot a felakasztásban érték el. — A történelmet nem ismeri, vagy szándékosan hamisítja, hiszen Bellarminra támaszkodik és a psychologikus bizonyíték legbolondabbika, midőn így érvel: „midőn a pápaság a tridenti zsinat megnyitása alkalmával egész fényét s dicsőségét fejtette ki s Luther akkor sem vetett véget áldástalan életének, csakis az isteni gondviselésnek köszönhető, mely az ember lelkét még mindig meg akarta menteni az örökkévalóságnak." Aztán sehogy sem tud kibékülni az „ördög" s kísértései képzetével. Az ilyen ember akart volna szakítani a múlttal, igy tör ki egész vehemencziával, — ahhoz óriási erkölcsi erő kellett volna, melylyel nem birt, de az ember meglazulásáról szóló tana következtében nem is bírhatott. A németországi fejedelmek csupán rablási szándékból, melyet Luther szított, állottak az ő pártjára ; — némelyek pedig tudatlanságból, mert nagy okosan elhallgatták a felakasztás tényét. Nézzék protestáns uraim Olasz és Spanyolországot, hová a meghamisitatlan igazság elterjedt, ina is ment az eretnekségtől ! ! Irodalmi (?) tevékenységének van azonban intencziója is, és ez a lóláb. Egy fáj neki, mint igazhitűnek: hogy a regnum marianumban a kisebbség akarja uralni az egész országot. E fájdalom hangján zengi el hattyú-dalát: „Protestáns Uraim ! térjetek vissza az egyedül üdvözítő egyházba, önöknél a kezdet, istennél a többi!" Román úr megfeledkezik, hogy fontosabb teendőink is vannak, de hát hogy kibékítsük ? Ajánlom rendezzünk országos gyűjtést s küldjük a doktort tudományával egyetemben a Lipótmezőre, mert szüksége van rá ! ! — P. ő. — — A pápaság békét jelent. Ezt hirdeti a legkülönbözőbb variatióban minden vén és kölyök jezsuita, ha azonban figyelemmel kisérjük a vatikán és a jezsuitismus által sugalmazott sajtót, igazat kell adnunk Ámort J-nek, midőn azt mondja, hogy az európai béke felforgatója a Vaticanban ül. Nézzük p. o. a pápai udvari lapot az „Osservatore Romano".t ez többek között f. évi 98. számában igy ír: „A jövő a katholikus egyházé és a pápaságé. Ezt érzik maguk a liberálisok is, mert látják mi történik szemeik előtt Itáliában és más országokban. Ha hatalmas birodalmak kénytelenek, a katholikus tanokban keresni egyedüli hathatós ellenszert a liberalismusból származott anarchistikus socialismus ellen ; ha a katholicismus legbüszkébb ellenei kényszerülnek a társadalmi rend fentartása érdekében vele tárgyalásokba bocsátkozni ; ha látjuk, hogy daczára a hatalmas erőlködésnek, a pápai hatalom oly óriási mértékben növekedett ; ha magában Itáliában is, hol mindent megkísértettek, hogy a katholicizmust szétrobbantsák a vallásos mozgalmak erő és kiterjedés tekintetében folyvást növekednek : akkor ostobaság azt gondolni, hogy e küzdelemben az antiklerikalismus lesz a győztes. A sektákkal megtelt, elfajult Itália megmutatta, mire megy a maga lábán, nem nyert vele semmit, vagy azt, hogy nyomorúságos helyzete még szomorúbbá vált. Es hogy ezen a szerencsétlen állapotokon segítve legyen, egy új választási rendszert akarnak behozni ? ! Ohó ! Ha így megy ez tovább, az anarchia és socialismus karjaiba kerülnek mihamarább annélkül, hogy ezzel megakadályoznák azt, hogy a jövő a katholicismusé és a pápaságé legyen ! Ugye ez nem olyan siránkozó, kesergő hang, mint a milyet a Magyar Állam nyög szüntelenfüleinkbe. — Római türelmetlenség. A r. kath. türelmetlenségnek egy jellemző esete történt nemrég egy kis faluban Erfurt mellett, tehát egy kiválóan protestáns vidéken. Folyó év május 22-én, pénteki napon F. lelkészt, kit B. falucska lelkészének választott, hívei nagy ünnepséggel elhozták Erfurtból. A küldöttség élén nyolcz lovas ment, az út a községbe U. és D. falun, melyek B-nek leányházai, visz keresztül. Ezek még tiszta katholikus falvak, melyek még hármat hozzávéve egyedüli positióját képezik a katholicizmusnak Erfurt környékén. D. azonban vagy 130 ev. lélekből álló diasporát képez, mely U.-hoz tartozva B. falu lelkészének gondozása alatt áll. Igy B. uj lelkésze ezen diaspora-gyülekezet lelkipásztora is. Ezért az uj lelkészt D-ben hívei, mint ez B. és U.-ban meg is történt, ünnepélyesen üdvözölni készültek, s diadalkaput akartak emelni neki. Egy evangelikus korcsmáros és kereskedő ezt a diadalkaput a házuk elé akarták és szándékuk volt lakóhelyeiket feldíszíteni. Ez ellen tiltakoztak a község kath. lakói és a falusi jegyző és kinyilatkoztatták, hogy a korcsmába többet nem mennek, a kereskedőtől többet nem vesznek, ha szándékukat megvalósítják. Ezek a fenyegetéstől megijedve, elállottak tervüktől és csak a falu végén emeltek egy szerény diadalkaput. Mint beszélik, ezt a diadalkaput a katholikus hívek processió alkalmával gondosan elkerülték, mert az a hit volt köztük elterjedve, hogy ha keresztül mennek alatta, meg lesznek szentségtelenítve. D-ben úgy gondolkoznak, hogy mert D. kath. falu, evangelikus papnak köszönni nem szabad. D. falu evangélikusai pedig mindig voltak annyi tekintettel katholikus polgártársaikra, hogy űrnapja alkalmával ők is felékesítették házaikat. Ebből látszik, mi a következménye, ha békeszeretetből (és egy kevés gyengeségből!) a római katholikusok kívánságait teljesíteni törekszünk. Minél többet engedünk, ők annál többet igényelnek és követelnek, — annál ridegebben lép fel az ultramontanismus. Bárcsak egyszer valahára levonnák már Németországban ezen annyiszor hangoztatott tényből a tanúságot. PÁLYÁZATOK. — A körmöczbányai ág. h. ev. gyülekezet megújítja ezennel az ezen lap 8., 9. és 10-ik számában közzétett pályázatot segédlelkészi-hittanári állomására, melyet különösen a most akár a hazai intézetekből kikerülő, akár külföldről hazakészülő lelkésznövendékek illetőleg lelkészjelöltek figyelmébe ajánlok. 4 A kellőleg felszerelt jelentkezések jun. 30-ig a lelkészi hivatalhoz czímzendők. Körmöczbányán 1891. máj. 31. Raab Károly, lelkész-esperes. A selmeczbányai ág. hitv. ev. egyház lelkésze, egy a tót és magyar nyelvben — s ha lehetséges a németben is jártas káplánt keres. Évi javadalom: 120 frt o. é. szabad lakás és teljes ellátás. A folyamodmányok alólirotthoz küldendők. Selmeczbánya (Hontmegye) 1891. máj. 21, Hrencsik Károly, ev. lelkész. WIGAND F. K. NYOMDÁJA, POZSONYBAN.