Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Harangszentelés

•190 személye minden halandó felett, oly felette áll az ő evangyélioma is minden emberi értelemnek, minden emberi tanításnak, tehát az ág. hitvallásnak is. Hiszen ennek a hitvallásnak egyházunkra nézve csak annyiban van becse, értéke, a mennyiben az evangéliumnak hű kifejezője, tehát sem az evangyéliom fölé, sem mellé, hanem csak alája rendelendő. A mint Luther az egyháztörténet legkimagaslóbb alakja, azonképen az ág. hitvallásnak egyházunk hittételei között mindig előkelő helye leszen, de egyházunk nevéhez sem az egyiknek sem a másiknak, semmi köze: mi nem lehetünk ág. hitv. lutheránusok, hanem evang. keresztények. Hogy az egyház századonként miként fejlődött vagy hanyatlott, miként lett meghamisítva vagy megtisztítva, avval számoljon be a történelem vagy a dogmatika, de egyházunk nevének ehhez semmi köze, ha csak ellenségeink álláspontjára nem helyezkedünk a kik a mi egyházunk alapítójának Luthert mondják. Morhács úr az ág. hitvallás*) védelmében oly messze megy, hogy számomra, a ki az ő hite szerint az ellen viaskodok, ajtót nyit, tessék ugy mond, elhagyni az egyházat. Köszönöm szívességét, de engedje meg, én már csak itt maradok, kegyeskedjék csak behúzni azt az ajtót — maga után. Hurtay György ev. pap. ItiPlli. Harangszentelés és az 1790/91. 26. t.-cz. százados emlékünnepe. A balassa-gyarmati ág. hitv. ev. egyház május hó 24-én a hívek áldozatkészségét elismerő s mély vallásos buzgóságukat emelő kettős ünnepnek volt tanuja : a harangszentelés s az ezzel egybekötött 1790/91. 26. t.-cz. által biztosított vallásszabadság kegyeletes megtartásával. Öröm volt a népet már a kora reggeli órákban szent lelkesedéstől áthatva a templom előtti térségen összegyűlve látni. A nép apraja-nagyja sietett is a hozzátartozandóság adóját leróni a hála és kegyelet szent érzetétől hevítve a templom tornácza felé. A kettős ünnepély következőleg folyt le: fél tiz órakor a helybeli Ntiszt. esperes-lelkész Simkó Frigyes és Holles Danó lelkész urak a káplán segédlete mellett az atya, fiú és szentlélek nevében felszentelt harangnak megszólalása s a „Svatíj jest Buh nás na nebi" kezdetű tót ének három versének elhangzása után a fungensek a zsúfolásig megtelt templomba vonultak s ott az Ur oltára előtt állva szép összhangzatossággal az ünnep jelentőségét emelő ama Antifonával — énekelve — kezdték meg: Szenteld meg Uram e munkát, melyet szereztél mi bennünk a te szent hegyeden, mely Jeruzsálem. Ezt háromszor el*) Elismerem, hogy M. úr a hitvallást derekasan megvédte, a midőn senki sem támadta meg, vájjon ha megtámadná valaki, megtudná-e akkor is védelmezni? énekelve, befejezésül következett: dicsőség légyen az atyának a fiúnak és a szt.-léleknek miképen kezdetben dicsőséges vala, úgy légyen most és mindörökké. Erre megszólalt az orgona ünnepi mélabús hangja, melynek akkordjai egyaránt felmelegitő s buzditó hatását úgy, mint a régmúlt idők gyászos emlékeit idézték fel a hallgatóság szivében. — Utána következett az ünnepi szónoklat, melyet nt. Holles Danó dobrocsi lelkész úr, az ismert jeles szónok a hallgató közönség közfigyelme, — minden álpáthost kerülve — igazi szónoki elragadtatással a hivők lelki épülésére és az egybegyűlt más hitfelekezetüek közelismerése mellett mondott el. Igazán jól esett szivünknek, hogy az igen tisztelt lelkész urat körünkben, mint ünnepi szónokot üdvözölhettük, ki jeles beszédében kifejtette a protestáns egyháznak — a kegyetlen üldöztetések iszonyú nyomása alatt — vívott vallás és lelkiismeretbeli szabadságának létjogát s erkölcsi hivatását ; ki hangsúlyozta, hogy a r. katholikusok által elnevezett „eretnek" szó méltatlan kifejezése, nem illeti meg a protestánsokat, mert fejük egyedül a Jézus Krisztus, vallásbeli örök igazságai pedig a szt. bibliában, gyökerezvék. I kor. 3. 11. — S ez volt ama két élü fegyver, mellyel a sokkal nagyobb számú ellenség ellen — bizva ügyük igazságában — felvevék a harczot ; ez lelkesítette őket a nagy szenvedések közepette bátorságra, kitartásra s állhatatosságra. — Ap. csel. 4., 11—12. Míg végre mint az éjjelt a nap, a sötétséget a világosság váltja fel, ép úgy a protestantismus számára a borús napok után derült napok következtek be. II. József lángelméje s korának fenkölt fejedelme a protestánsok sérelmeit az ismeretes türelmi parancsban enyhiti, utóda II. Lipót pedig meghozza számukra az olyannyira kivánt békének olajágát s törvényileg biztosítja vallásszabadságunk gyakorlását az 1790/91. 26. t.-cz. által. És noha az akkori országgyűlés tagjainak többsége r. kath. volt, mégis 280 szavazattöbbséggel 80 ellenében törvénynyé emeltetett. De azért istené legyen a dicsőség — mondá a szónok — és nem a mienk. O munkálja bennünk a jót, az ő szellemének varázsereje int a jóra, buzdit a kitartásra, — egyedül néki legyen hála és dicsőség. Ez azonban röviden csak halvány fénye akar lenni ama ihlettséggel előadott szónoki beszédnek, melyet az emiitett lelkész Úrtól hallottunk. * * * E beszéd elhangzása után következett egy rövid tót ének, melynek eléneklése után a helybeli esperes-lelkész úr az oltár elé lépve szivből fakadó ima után a tulajdonképeni ünnep központját képező harangszentelési beszédet tartotta meg tót nyelven. E beszéd alaki és tartalmi szépségénél fogva a hallgató közönség köztetszésében részesült s nem egy hívőnek fájós könnye kisérte, midőn szeretett lelkészük azok rendeltetéséről szólt. A beszédnek fokozott figyelemmel való meghallgatása s az Aroni áldás után az istentiszteletet befejezte Luther ismeretes remek alkotású éneke: „Hrad prepevny jest Pán Bah ná§." Utána offertorium a Leopoldianumra, mely 22 frtot eredményezett. Ekként a nép s a hallgató közönség szívben és lélekben megerősödve, azzal az óhajjal oszlott szét : vajha az