Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A görögpótló magyar irodalmi tanításról (Albert József)

uj tanfolyamét fedi mélységes homály, annyira, hogy még az illető olvasmányok szerkesztői sincsenek tisztában vele; legalább az előszóban egyik sem említi. Jancsó ugyan az „Egyetemes közoktatásügyi Szemlében" ráfogja, hogy pl. a magyar klassikus iskola költői mintegy bevezetésül szolgálnának a görög műveltséghez. De harmadkézből kapni valamit, mikor az eredeti is hozzáférhető, sőt a gyermekkel könnyebben megértethetni, — ez mégis furcsa eljárás volna! Inkább hiszem, hogy az uj tananyag a magyar irodalmi tanításra való tekintettel van megválogatva. Mai felfogásunk szerint a rhetorika a prózai műfajok elmélete s kétségtelen, nagyon megkönnyíti a tanitást, lia a fiúk már egy évvel előbb értekezéseket, szónoki beszédeket, leveleket és jeles történeti műveket olvasnak. Az ó-klassikus iskola költői is alkalmasak az antik versformák szemléltetésére. Ha e mellett a görög szellemi világba is bevezetjük a tanulót, a mi ugy a prózai mint a költői műfajok tárgyalásának szélesebb alapot vet, csak dicséretes és eléggé nem méltányolható törekvés. Valóban részemről végtelenül sajnáltam volna, ha a görög nyelv helyét az úgynevezett praktikus tantárgyak foglalták volna el a humánus képzés egyenes rovására. Nyelvek és irodalom maradjanak mindenha a középiskolai oktatás főtárgyai s nem hiszem, hogy a, görög műveltség tanulmányánál valami üdvösebb és fölemelőbb A

7olna a tanulóra nézve. Csakhogy itt és ott a „mit?" és „mikor?" kérdése a döntő. Helyes, hogy az V-ik osztályban históriai szemelvényeket olvasnak ; de miért épen Salamont és Thukydidest ? Talán mert ezek pragmatikusan irnak? De hisz ép azért kellene őket későbbi fokra hagyni. A 15 éves gyermek érettségéhez és érzelemvilágához sokkal jobban illenének oly történetírók művei, a kik még csak most kezdik tapogatózva, kihüvelyezni a munkákból az igazságot, pl. a görögöknél Herodotos, nálunk Cserei vagy Virág Benedek. Helyes, hogy az olvasmányok közt értekezések is vannak, de miért Kármán Józseftől ? Bizonyosan azért, mert kitűnő stiliszta. Cakhogy ez értekezések nagyon magvasak ; megértésök föltételezi az iró kora irodalmi viszonyainak teljes ismeretét, sőt annál is többet valóságos néppsychologiát. Igaz. e tanfolyamban lehetőleg sorát kell ejteni a régibb magyar irodalom jeles Íróinak, de mégis a gyermekek fejlettségi foka legyen az irányadó. E szempontból nem helyeslem Kazinczy és Berzsenyi levelezésének a fölvételét sem. A lelkét kibeszélheti a jámbor tanár, mégis csak halvány képét nyújthatja annak a nagy hatásnak, melyet Kazinczy leveleivel kortársaira tett. Az ő szép „ selypítése," a „rein menschlich" mellett mégis émelygős sentimentalismusa, mely különben e kor íróinak közös nyavalyája, bizony mondom görögül vannak a görögül nem tanulóknak. Miért hagyták Mikes Kelemen leveleit a Vl-ik osztályra, holott itt inkább helyén volnának? Ha ez olvasmányoknak egyébb czélja nem volna, mint egyszerűen egy csomó magyar iróval megismertetni a gyermekeket, még akkor is helyesebb paedagogiai eljárás az időrendhez való ragaszkodás. Kölcseynek egy-két szónoki beszéde már az V-ik osztályban is érthető s Kármán meséi szintén nem okoznak nehézséget. Egészben véve tehát nem helyeselhető az olvasmányok megválogatása. Korrajzi, műfaji és psycliologiai magyarázatok oly tömegét kívánja, melyek zavarba ejtik a gyermeki értelmet. Azonban ebből még nem következik, hogy amaz olvasni valókra, forditott idő és munka teljesen kárba veszett volna. Majd minden olvasmánynyal ugy van, mint Swift allegorikus regényével. Mi felnőttek bámuljuk a szerző éles satiráját, mig a gyermek Gulliver kapitány csodás kalandjain mulat. Ki várná azt 14—15 éves ifjak tói, hogy Thukydides szellemébe teljesen behatoljanak ? De Plataea hősi önvédelme, az athéni dögvész borzalma, a siciliai hadjárat drámai lefolyása bizonyosan mélyen lelkökbe vésődik s tisztítja, nemesíti érzelmeiket. Még a Kazinczy és Berzsenyi levelezéséből is megértenek annyit, hogy az a két költő szerette és tisztelte egymást, hogy a költők nemesen gondolkodó, nagy tehetségű lények, a kiket minden jóravaló ember ugy becsül, mint a nemzet büszkeségeit ; sőt azt is kiveszik, hogy abban a korban kevesen voltak az ilyen jóravaló emberek s hozzágondolják, hogy az bizony nagy hiba volt. Egy szóval a gyermeki lélek megemészt annyit a táplá! lékból, a mennyit bir, csak a tanár ne erőltesse a dolgot s ne czirkalmazzon ki nagyszabású korképeket, mint az „E. K. Szemlében" olvastam : a Hunyadiak dicső korát szembeállítani XVIII-ik századbeli hanyatlásunkkal. Részemről azt mondhatom, az én tanítványaim mindig jó kedvvel tanultak s még a görög államrégiségeket sem találták oly „szfícsműhelyszaguaknak," mint az egyetemes közoktatásügyi bizottság jelentésében olvasható. Csak az órák számának csekély voltát sínylettük tanár és tanuló egyaránt. Végül a kézi könyvekről még egy pár szót. A Badics és Jancsó szemelvényei igen használható jegyzetekkel vannak ellátva, de Jancsó több olvasmányt vett fel. Endrődinél kár, hogy a jegyzetek nem alaposak, mert a könyv nyomása, külső kiállítása s az egésznek beosztása gondosabb és czélszerűbb. A James Gow-féle görög államrégiségek fordítására kigyót-békát rákiáltottak, mert nem bizonyos könyvgyártó körökből került ki. De márSzász Károly kiemelte egyszer, hogy a franczia és angol tankönyvek mennyire felülmnlják szabatosság, világosság és rövidség tekintetében a mi németből compilált könyveinket. A James Gow régiségtanának is megvannak eme jó oldalai s lia a fordítás egy-két mondata értelmetlen, egy-kettő idegenszerű is, simítsa át valamely helyes magyar nyelvérzékű tanár s jobb, rövidebb és áttekinthetőbb kézi könyvet nem adhatunk ifjaink kezébe. Albert József.