Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A magyarhoni pietismus történetéhez (Krupecz István)

171 Mondtam, hogy liivatottabb erre a lelkész és állításomat nagytiszteletű Schneller István úr közleményében elősorolt érvek is támogatják. Akadémia és theol. seminarium képzett katechetákat és lelkészeket nevel, de nem tanítókat a kik dob vagy trombita szó mellett tanítják a gyermeket szabályos indulóra. A lelkész egyházi egyén, Krisztus Urunk szolgája, a tanító világi ember. Theologiai akadémiánknak arra, hogy jó hitelemzőket, katechetákat neveljen, több ideje is van. Mert már azt csak senki sem fogja tagadni, hogy theologiai szemináriumokból jobb hitelemzők kerülnek ki, mint p. o. az állami tanítóképezdékbol. Tekintélyesebbek lennének azután egyházi iskoláink és akkor csakugyan rájuk illenék „a konfessionális iskola" kifejezés. Filialis iskolából jönnének a gyermekek az anyaegyházi-iskola felsőbb osztályaiba és csak is igy nevelhetünk egyházunknak derék és vallástanilag képzett tagokat. A vallás lelkész által való tanításának anyagi oldalát tekintve bátorlennék megjegyezni, hogy ezért külön díj nem járna. A lelkész urak kétszeresen vannak úgyis dotálva, mint mi tanítók, mert a hol a tanító fizetése 300 frt. ott a lelkész úré 600 frt. Ünnepélyesen kijelentem, hogy nem beszélek „pro domo suo." Tudom, hogy sokan megakadnak, tán ki is kelnek itt közlött soraim ellen, kikelnek különösen azok a kik a papi kényelem háborgatásában, a papi hivatal és állás sértését látják. Megjegyzem, hogy én nem ezekhez irom szerény soraimat, hanem azokhoz szólok a kik a Szentirás ama szavait „egymásnak terheit hordozzátok" mindig szemük előtt tartják. A sokféle egyházi funkcziók sem szolgálhatnak kibeszélésül. Katholikus papoknak is vannak funkczióik és mégis elemi iskoláikban a hittant ők tanítják. Belehet az időt úgy rendezni, hogy hetenkint jusson a vallástanításra is egy pár óra. Burián János falusi ev. néptanító. î À i S

I A. A magyarhoni pietismus történetéhez. A pietismus tudvalevőleg főképen a 18 század elején kemény reactióra serkentette hazánkban is az egyházi orthodoxiát. A rózsahegyi zsinaton az u. n. „articulus separatus--ban kárhoztatás éri a pietismust, — szószólói pedig a híres Bél Mátyás beszterczebányai iskolaigazgató és Burius János ugyancsak beszterczebányai*) ev. lelkész kénytelenek voltak a haragos orthodoxia kiváló energiájú képviselője Krmann Dániel püspök előtt meghátrálni. *) Nevezett egyház levéltárában bizonyosan sok érdekes tudnivaló foglaltatik a pietismusról s annak vezéreiről . . . Erős a hitünk, hogy e tekintetben nemsokára értesülünk is egyről-másról, mert tudtunkkal még egy esperességben sem karolták fel oly melegen — szóval és tettel — az egyházi monographiák megírásának ügyét, mint a zólyomi ev. esperességben. Y. C. F. Jelen sorok czélja ezen győzedelmes — ide-oda 200 i év előtti — orthodoxia nyilatkozataiból valamit napvilágra hozni egy már régen porhadó másoló kéz munkája által megőrzött adatok nyomán. — A pozsonyi ev. lyceumi könyvi tár kéziratgyüjteményében ugyanis az u. n. „Manuscriptor. Iti Conv. Poson. Tom. YII"-ben van egyebek közt egy következő czimű német nyelvű kézirat : „ Verzeichniss allerhand pietistischen Intriguen und Unordnungen in Litthauen, ! vielen Städten Deutschlands, Ungarn und America durch i Jo. Severum, Wiburgensem A. 1729." — A kéziratnak, ! mely maga másolat, az eredetije nyomtatásban is napviláj got látott. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy a „Verzeichniss"-nak nyomtatott czáfolata is megjelent (Abí genöthigter Bericht auf Jo. S. Wiburg. Verzeichniss . . . j Frankfurt u. Leipzig 1733) s bizonyítja a pietistaphil ! Klein Samuel is „Nachrichten" (1789. II. k.) czimű művében, hol Bél Mátyás életrajzánál 19. jegyzés alatt mint ! nyomtatottról emlékezik nevezett Verzeichnissról, (szerzőül ; Ezzardot nevezve meg), megjegyezve a műről azt is, hogy azt a benne foglalt istentelen rágalmakért Hamburgban maga a hóhér tépte szét s vetette a tűzbe. Nem tudjuk ugyan, vájjon csak egy példány vagy egész készlet égett-e el ez alkalommal, annyit azonban következtethetünk, hogy közkézen a műből sok nem forgott, mert maga az adatgyűjtésben fáradhatatlan Klein is azt vallja, hogy az ő példánya is hiányos, elannyira, hogy a magyarokra vonat: kozó rész nincs is meg benne s így ő (t. i. Klein) csupán a registerből értesül egyről-másról s tudja meg azokat, miket azután közöl is. — Járuljanak ezek után a mi soraink Klein tudósításához kiegészítésül hozzá. Párbeszéd alakjában van előterjesztve szőnyegen levő munkának a honi pietismusra vonatkozó ügyelemreméltó része. A párbeszélők bizonyos Rekum és Bavaj nevü külföldiek. Bavaj Wildában megismerkedett néhány magyarral, kiktől hallott dolgokat tudomására hoz a különféléket kérdező Rehumnak. Elmondja neki többi közt, hogy 3 evangelikus lutheránus püspök van ez időszerint Magyarországon: Kermannus (Krman) Dániel, Antonius Sámuel és Pfanschmid Keresztély, akiknek seniorok, subseniorok, notáriusok s egyéb hivatalosok fogadják szavát. A subordinales officialesek mind megannyi hű pásztorok, akik éberen őrzik az ev. tan tisztaságát s védik annak igazságát a tévelygő testvérek, az u. n. pietisták ellen. — Főembere pedig a magyar pietistáknak a Frank és Breithaupten által félrevezetett Bél Mátyás a ki mestereiről bizonyságot tőn Halléban 1707-ben tartott disputácziójában „de forma sanorum verborum," melyet a beszterczebányai német és szláv egyházak lelkipásztorainak s gondnokainak ajánlott, — hizelgő szavakkal. A disputáczióhoz Breithaupten is csatolt egy önigazoló epistolát. A párbeszélők — mint már a közlöttekből észrevettük — antipietisták s nagy orthodoxok s mint ilyenek, a pietista koripheusokról sok rosszat mondanak. Így például Breithauptenről azt állítják, hogy nem érti rendszerint azt, mit beszél, Bél pedig mindent összezavar. Jobb is lett volna, — mondják — ha Bél uram az marad, mi atyja volt, t. i. ocsovai paraszt, kinek Juntik volt becsületes családi neve, — s nem alkalmatlankodik Beszterczebánván a rektori székben, melyben úgy is csak rút csellel — visszavonván disputácziója állításait — ült bele. No de —