Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházunk neve

evangyéliomi sarkigazságok felfogása különböző. A mi egyházunk nevében a legsajátosabb, legjellemzőbb kifejezés, mely minden más egyháztól megkülönbözteti, az ágostai hitvallású kifejezés. Ezen névvel áll vagy esik egyházunk mint ilyen. Mihelyt más néven nevezzük, megszűnt annak lenni a mi. Nem Ágosta városától nyerte egyházunk nevét, mint nt. Hurtay lelkész úr tévesen hiszi, hanem azon hitvallástól, mely ott felolvastatott. S mert e hitvallás épen Agostában olvastatott fel, azért csak is azt az ott felolvasott hitvallást érthetjük. S igy az az ágostai szó sem oly mellékes, mint czikkiró űr gondolja. Valamint • az üdvtörténeti helynevek sem mellékesek az üdvtörténetben — mert ép e helyekhez voltak fűzve az üdvtörténet főbb mozzanatai s igy ép e mozzanatok tették nevezetessé : ugy Ágosta sem mellékes és esetleges egyházunk történetében — nem önmagában, hanem épen mert színhelye volt azon nevezetes eseménynek, mely egyházunk történetében döntő szerepet játszik. Nem olyan valami az az ágostai hitvallás, a min csak oly könnyen túltehetnők magunkat. Kinek a hitvallása ez? Luthernek, vagy Melanchtonnak vagv azon fejedelmeknek hitvallása-e ez, a kik azt aláirták? Nem. Ez mindazon sziveknek hitvallása, a melvek benne a tiszta evangyéliom visszatükrözését látják és elismerik. Ez a hitvallás a hitéletnek legbensőbb, legtisztább kifejezése. Mert mit foglal magában e hitvallás? Azon evangyéliomi örök igazságokat, melyek az ember benső, hitéletére határozók, az evangyéliom sommáját oly formában, mely azt a hitbeli meggyőződést épen e hitvallás formájában tárja elő. A forma mulandó és változékony, de a tartalma örök értékű, mert az evangyéliom örök igazságain alapszik s azokat fejezi ki oly alakban, mely azon idők vallási felfogásának legjobban megfelelt. S ép azért csodálkozom, hogy oly lelkész, aki ismeri e hitvallást, aki megesküdött arra, hogy az evangyéliom örök igazságait e hitvallás értelmében fogja hirdetni, ép azt, a mi a legjellemzőbb a legsajátosabb egyházunk nevében akarja elhagyni nevéből. Igy e név tartalmilag egyházunk lényegével összeforrt. De ha ez nem is volna igy, fontos és létkérdéses e név más szempontból is : a jogtörténeti szempontból különösen hazánkban. E nevet a történeti fejlődés szükségszerűen adta egyházunknak ; e név nem esetleges. Mint tisztelt kollegám Raffay helyesen megjegyzi, a reformáczió kezdetén a megtisztított egyház nevével magok a reformátorok s a reformáczió hívei sem voltak tisztában, mert hisz erre a nagy küzdelemben idejük sem volt gondolni, mégis az evangelikus elnevezés eleitől fogva használtatott, mint a mely név az egyház lényegét legjobban kifejezte. Róm. kath. részről az eretnek egyház volt a szokásos elnevezés, a mi természetesen nem is volt máskép várható. Az 1530. ágostai bir. gyűlés óta az ág. hitvallás döntő volt az egyház nevére. Németországban ugyan eleinte nem volt szükséges az ág hitv. szót az evang. elé tenni, mert hisz ez magától értetődött. Ugy szinte hazánkban is leginkább evangélikusoknak szerették magukat nevezni a reformáczió hivei, habár igen korán becsúszott a lutheránus elnevezés is. De az 1525. 4. t.-cz. 4. §-a, mely szégyenfoltja a magyar törvényhozásnak, (Lutherani comburantur) arra intette az evangélikusokat, hogy e nevet maguk ne használják. De e név különben nem volt találó, mert Luther tudvalevőleg nem alapított egyházat. S azért megmaradt az evangélikus elnevezés, melyhez az ág. hitvallású szó kezdetben szinte magától értődött. A törvénykönyben az evangelica confessió először az 1608. 3. t.-cz.-ben fordult elő, mely a nádorválasztásról rendelkezve azt mondja, hogy a király : duas ex Statu Catholico Romano, et totidem Evangelicae Confessionis personas nominat et proponat. De az ág. hitvallásnak már előbb volt nagy szerepe. Az 1548-iki országgyűlés többsége a wittembergi reformáczió mellett nyilatkozva az ág. hitvallás értelmében való tanítást megengedte s azokat, a kik hozzá ragaszkodnak, eretnekeknek nem volt szabad nevezni, még kevésbbé üldözni. S épen azért, mikor Sbardala váczi püspök és Sibrik kir. tanácsos a felsővidéki sz. kir. városokba az eretnekek kiűzése végett jöttek, az öt sz. kir. város evang. lakossága Eperjesen egybegyűlve a Stockei Lénárd által kidolgozott hitvallásban (conf. pentapolitana) kimutatták, hogy ők az ág. hitvalláshoz ragaszkodnak, mely szerint tanítani meg van engedve, minek következtében I. Ferdinand 1549-ben üldözésüket be is tiltotta. Hasonlóképen tettek a hét bányaváros evang. lakói kik 1558-ban Körmöczön, 1559-ben Selmeczen az ág. hitvallás alapján dolgozták ki a confessio heptapolitana-t, hogy Olah Miklós esztergomi érsek garázdálkodásának útját állhassák. Mindazáltal az ág. hitvallású elnevezés mint név nem volt használatban, mint olyan, mely ngy is magától értetődött. De mikor a helv. hitv. egyház és egyházunk között az ellentét élesebbé vált s mikor az 1548. 11. t.-cz. csak az ág. hitvallásuaknak biztosít vallásszabadságot akkor szükségszerűen meg kellett a két egyházat ugy dogmatikai, mint jogtörténeti szempontból egymástól különböztetni. S mi volt természetesebb, dogmatikailag hivebb, történelmileg igazoltabb, mint hogy egyházunk ág. hitvallásúnak nevezte magát a helv. hitvallásúval szemben ép azon hitvallás alapján, mely Ágostában felolvastatott s mely a tiszta evangyéliomnak legtisztább kifejezése. Az ág. hitvallású elnevezés a törvénykönyvben az 1547. 4. t.-cz.-ben fordúl elő először, a hol a 400 elvett templomból 90-nek visszaadása rendeltetik, a mikor is az evang. karok és rendek : Evangelici Augustanae Confessionis — neveztetnek. Ezóta az ág. hitv. evang. egyház egyházunknak törvényes, jogos, történelmileg igazolt s szükségszerű és lényegének legjobban megfelelő hivatalos neve. S ezentúl ugy is nevezi magát egyházunk egész e mai napig. Az 1707. rózsahegyi zsinat határozatainak