Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Resicza

135 c z a i leányegyház gondnoki hivatalával hivatalosan levelezett? Nem emlékszik-e körlelkészi jelentésére? Ezen körlelkészi jelentése következtében, miután a resiczai reform, hivek beszüntették volt egyházi adójuk levonását, az én hatóságomtól azt az utasítást kaptam, hogy ügyeikbe ne avatkozzam. En pedig azt gondoltam, hogy ha Resicza a szkulyai egyház leányegyháza, tehát a resiczai reform, hivek nem tartoznak többé hozzám. De hát én értesítve és felkérve lettem, hogy a lelkész-tanító beállításáig, hiveit lássam el a lelkészi szolgálatokkal! Kérem, az udvarias princzipális is fel szokta kérni a káplánját a lelkészi szolgálatok teljesítésére ! En pedig, látva azt a testvériséget, mely a körlelkészi jelentésből hozzám szól; tudva azt, hogy némely körlelkész urak, a körlelkészi teendőkért járó honoráriumot felveszik, de azután a meghurczolt evang. lelkészre bizzák a végzendőket; legtanácsosabbnak találtam többé az ily testvériségből nem kérni és az útjából kitérni! De az a keresztelési és temetési eset már azután történt, midőn a reform, hivek már beszüntették volt egyházi adójuk levonását —miről minket egy szóval sem értesítettek — s midőn a levélhordó tévedésből, hozzám hordozgatta volt ama hivatalos leveleket, melyek a szkulyai reform, lelkészi hivataltól a resiczabányai reform, leányegyház gondnoki hivatalához voltak czimezve, midőn tehát már mint szkulyai leányegyház szervezve voltak: hogy mondhatja tehát Nagy úr, hogy a reform, hivek kiválni kényszerültek? Nagy úr valóban érti azt a mesterséget, hogy kell valakit bemártani? Szerencsénk, hogy adatai gyártott adatok! Igy azután könnyű szeretetlenséggel vádolni! Biztosítom azonban Nagy urat, hogy az ő szeretetreméltóságának hiányát nem fogom érezni s ezennel köszönetemet nyilvánítom azon írásbeli biztosításáért, hogy utolszor volt nálam. Lássuk, mit tud Nagy úr a resiczai evang. egyházról? Az alábbiakból ki fog tűnni, hogy: többet nálamnál többet annál, miről egyházam levéltára tanúskodik, — többet, mint a bánáti ágost. hitvallású és a békés-bánáti reform, egyházmegye együtt véve. A min a bánáti ev. esperesség utazó-lelkésze több é v e n át fáradozott s mire nézve jegyzőkönyvi adataink vannak, — azt Nagy úr adatai szerint, megteszi könnyű szerrel, 3 reform, schweizi és 2 evang. úri ember. Ezek „nem kaphatván oly református lelkészt ki németül, tótul s magyarul értsen, vitték oda Pántyik urat." Már, hogy ezek az urak h o 1 botlottak belém ? — azt nem kérdezem ; elég az hozzá : ide hoztak, itt vagyok ! Bátor vagyok azonban felkérni Nagy urat, szíveskednék nekünk megmondani, hogy hol keresték azt a reform, lelkészt? Nálunk az ilyenekről mindig tud valamit a közvetlen egyházhatóság is, — és hogy ez i g y v a n a reform, egyházaknál is, a felett én idáig nem kételkedtem. Ugyan Nagy úr, nem volna-e szives megmondani, hogy ki tud v a1 a m i t erről a keresésről? Nálunk azután az ily ügynek az esperességi jegyzőkönyvben is meg van a nyoma — s hogy ez igy van a reform, egyházmegyénél is, a felett sem kételkedtem idáig. Tehát : nem volna Nagy úr hajlandó megmondani, mely évi jegyzőkönyvben van ez ügyről említés — és nem volna-e hajlandó engem arról felvilágosítani: hogy történhetett az, hogy a közvetlen reform, egyházmegyei hatóság 17 éven át mitsem törődött a resiczai reform, hívekkel? En azt mondom : addig mig erről felvilágosítást nem ád, az a közvetlen reform, egyházhatóság Nagy úrnak nagy köszönettel fog tartozni az ilyen megtiszteltetésért ! íme hova visz az adatgyártás ! Oda, hogy Nagy úr, — szándéka ellenére, még a saját közvetlen egyházihatóságát is — ámbár ez ártatlan, megbélyegezi! (Vége következik.) vsat — Kevés előfizető és sok hátralék, — nagy igények és kicsiny pártolás mellett nagyon bajos fentartani a lapot! Évnegyedes előfizetőinket előfizetéseik megújítására, a hátralékosokat tartozásaik törlesztésére kéri a szerkesztő-kiadó. — A Luthertársaságra befolyt 1891. január 17 e óta: Tagsági díjakban: 1888 é s 1889-re Fekete Ferencz, 1888, 89 és 90-re Zemann János, 1889, 90 és 91-re Veres József, 1889 és 90 re, Kaltenbach Gyula, Phitzner Sándor, 1890-re Czinkotszky Márton, Bazini egyház, Meszleni egyház, Radváni egyház, Vasskó Gyula, Bács szerémi esperesség, Kis Hartai egyház, Krupecz István, Hrk János, Dr. Genersich Antal, Nyíregyházai fog. tanári kar, Beledi egyház, Nagy Károlyi egyház, Fuchs János, Nitschinger Pál, Abauj szántói egyház, Müllner Mátyás, Kiiment Lajos, Pálfy kör Sopron, Új Fazekas-Varsándi egyház, Bonyhádi gymn. tanári kar, Dianiska Andor, Zólyomi papi értekezlet, Bujkovszky Lajos, Eperjesi theol. önképző kör, Rőczey János, Farkas Elemér, Berzsenyi Dezső, Nagy Sándor, Frenyó András, Teszáry László, Bauer Adolf, Nagybányai egyház, Soltcz Gyula, Hrencsik Károly, Csepregi György, Farbaky József. — 1890 és 91-re Breznyik János, Selmeczi lyc. tanári kar, Szeberényi Zs. Lajos, 1891-re Iglói egyház, Fábry János, Tezsák Emil, Zalai esperesség új, Csermák Kálmán, Nagy Károly, G}

7urátz Ferencz (5 frt.) Eperjesi főg. tanári kar, Tóth Sándor, Limberger István, ú j, Masznyik János, Harsányi Sándor, Csecsetka Sámuel, Rozsa János, VI. sz. kir. városi esperesség új, Pozsvék Sándor, Frenyó Gyula, Possert Gyula, Kemenesaljái esperesség, Bellus Imre, Händel Vilmos, Sárkány Sámuel, Iglói főgymnasium, Késmárki lyceum. 1892-re Hamaliár Károly. Kamatok fejében alapító tagoktól: Békés Csabai egyház 1890-re 5 frt ; Békési esperesség 1891-re 5 frt; adományok: Halász László 2 frt. — Diakonisszák. Pozsonyi gyülekezetünket nagy öröm érte. Egyik forró vágya teljesült. Ebner Gusztáv lelkész fáradhatatlan utánjárásának sikerült Gallneukirchenből két diakonisszát nyerni, kik egyházunkban nemes működésöket meg is kezdték. A kezdet megvan. Uram adj áldást, adj kívánatos előmenetelt. — Az Ev. Egyházjogtan előfizetőinek szolgáljon szíves tudomásul, hogy a nevezett mű 5. füzete sajtó alatt van s junius hó folyamán okvetlen meg fog jelenni. A nevezett műre szerzőnél ujabban fizettek : Ntű Bachát Dániel 6 frt., Ntu Bodiczky Kálmán 3 frt., Ntű Csepregi György 3 irt., Ntű Homola István 1 frt. — — A bács-szerémi esperesség folyó hó 7-én Uj-Vidéken a főesperes lakásán tizennégy lelkész- esperességi és helybeli felügyelők jelenlétében kis gyűlést tartott. Több tárgyai voltak: a megyei hatóság által (sok egyháztól, több évről szóló) bekövetelt anyakönyvi másolatok ügyében az hatá-