Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Hit- és erkölcstan tanítása az állami elemi iskolákban (Burián János)

hogy a gyakorlati követelményekkel szemben menynyire mehet akadémiánk a protestáns lelkészképzés eszménvét szem előtt tartva ; kimutatni azt, hogy igenis a protestáns lelkészképzés természetével adva vannak egyes hiányok, melyeket azonban csak a gyakorlati élet pótolhat ; de kiemelni azt is, hogy eme hiányok alapvető pótlását nem szabadna a véletlenre, hanem egy az életre átvezető intézményre bizni. Maga az alkalmi ok sem áll magában. Akadémiánk felettes hatósága hajlott amaz eszme felé, hogy akadémiánk tanítóképző intézet is legyen; a dunáninneni kerületi gyűlés még ennél tovább is ment s nyíltan kifejezte ama bizonyára sokak által szinte táplált kivánatát, hogy a lelkészi vizsgát letett egyének már mint ilyenek a nélkül, hogy tanítói vizsgát tennének s ez alapon tanítói okmányt nyernének — a tanítói állás elfoglalására feljogosítva legyenek. Mind két nézet, illetőleg kívánat ellen állást foglalva — már e testületek iránt való tisztelet is megkövetelte a behatóbb és komoly érvelést. De ezzel sikerült kimutatni azt, hogy mily szellemi és anyagi áldozattal vásárolhatnók meg eme kérdéses és esetleg veszélyes jogokat, s másrészt kimutatni azt, hogy így még a gyakorlati bajnak sem vettük elejét, miután nem ígv segíthetünk valóban szegény gyíilekeze- | teinken, s csakis a minister holnap visszavonható kegyéből menthetnők meg a máskép is egyidőre fentartható egyes felekezeti iskolánkat : akkor valódi örömmel és köszönettel venném a t. olvasó elitélő szavát: Kár volt ily magától értetődő dolog tárgyalásánál az olvasó türelmével oly annyira visszaélni ! Schneller István. lit- is erkölcstan tanítása az állami elemi népiskolákban. Nincsen szándékom jelen soraimban a vallás tanításának módszertani elveit fejtegetni, czélom, saját gyakorlatomból ennek, különösen az állami iskolákban tapasztalt árnyoldalait feltüntetni s ellensúlyozására a nagytiszteletű lelkész uraktól útbaigazítást és kegyes tanácsot kérni. Az 1868. évi XXXVIII-ik törvényczikk értelmében a közoktatási miniszter a vallástanítást az állami népiskolákban a felekezetekre bizza. Az illető felekezet köteles a vallásoktatásról gondoskodni ; megszabja azonban a miniszter úr a tan- illetőleg az óratervben a vallás tanításának heti óraszámát. Csak két árva órácska van hetenként erre szentelve. Váljon átvelieti-e a hitoktató ezen két órán át az egyházi hatóság által előirt tananyagot? Szerény véleményem szerint az nagy kérdés, mondhatni rnethodikai, de különösen paedagogia lehetetlenség. Hogy a vallásoktatás egy egészet képezzen és hogy a gyermek abból az életben szellemi hasznot és élvezetet meríthessen, kötelessége a hitoktatónak a bibliai, egyháztörténelmi, hit-, erkölcstani és az egyházi éneket illető tananyagot népszerű elbeszélések kiséretében tanítani, nem pedig az egyes hitczikkeket szajkó módra a gyermekkel bemagoltatni. Az elbeszélő tanítás több időt igényel,' erre hetenként két óra nagyon kevés. Azonban ezzel a két órával is több helyen nagyon gyarlón vagyunk. A lelkész urak különösen azok, a kik a kir. tanfelügyelővel jó viszonyban vannak, kieszközlik maguknak a ministeriumtól a tanfelügyelő útján, hogyha esetleg a lakosság nagyobb része ev. vallású, olyan tanító neveztessék ki, a ki ev. vallásu és erre bizzák a hitoktatást. Ez szerény véleményem szerint nem jó szokás. Az állami, iskola felekezetnélküli jellegű, ennek tanítója — mint tanító — szintén felekezetnélküli, mert tanít különféle vallású gyermekeket. Az állami tanintézetre nagyon is ráillik a „felekezetnélküli" szó. Magam is, mint képezdész állami képezdében tanultam ; történt egyszer, mikor egy növendék művelődéstörténelemből telelt, hogy azt mondta, hogy az első ember Adám vala. A tanár ezt helytelen feleletnek vette és az illetőt leültette. Hallottam egy polgáriskolai másod osztályú leánynövendéktől elbeszélni, hogy a tanítónő természetrajz tanításánál azt állította a növendékek előtt, hogy az ember majomtól származik, hogy a hit csak szegényeknek való, hogy ferde felfogása van annak, aki a, felettünk lévő kék boltozat alatt eget képzel stb. Kérdem most, milyen érzelemmel taníthatja az ilyen tanerő, lia esetleg a vallástanítással meg van bizva a vallást? Tudok eseteket, hol katholikus tanító vagy káplán tanítja az ev. gyermekeket vallásra, van esperesség, melyben 10 állami iskola van, ezen iskolákban az ev. vallásu gyermekek száma túlnyomó, de csak egyetlen egy iskolában tanítja a lelkész a vallást. Kérdem, ki köteles tanítani és ki taníthatja jó eredménnyel az állami iskolában a vallástant, a kath. káplán, ezzel megbízott állami tanító, az illető egyház ev. tanítója vagy annak az egyháznak lelkésze-e ? A másik bizalmas kérdésem a nyelvet illeti. Tudjuk, hogy az állami iskolában a tanítási nyelv, ha az iskola tót vidéken is van, a magyar. Legalább abban az iskolában a melyben én vallást tanítok (ruttkai) daczára, hogy a lakosság illetőleg a gyermekeknek csekély kivételével, anyanyelve tót, mégis vallásórán kivül, nem szabad tótul beszélni sem. A gyermekek a kiknek még anyanyelvükben is nagyon kevés fogalmuk, képzetük és Ítéletük lehet, kapnak hat éves korukban magyar abc könyvet és abból tanulnak olvasni, elvégzik az elemi iskola hat osztályát anélkül, hogy tót olvasásról vagy Írásról fogalmuk volna. Mennyi baja van itt a hitoktatónak, ha tót énekeskönyvből akar olvastatni a gyermekekkel. Kérem legalázatosabban nem beszél itten a tót ember de beszél az ev. tanító. Milyen hátrányára van ez, nemcsak a vallásoktatásra; de a gyermekek és általában egyházhiveink vallási érzületére. Hogyan énekelhet az olyan gyermek a templomban, hogy érti