Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A lelkész képzésről (Schneller István)

104 Szolgálja pedig gyülekezetét az által, hogy az ő személyiségét, egyéniségét teljesen meghatározó s tudatra emelt evangeliomi elvet érvényesíti életében, az igének tiszta hirdetésében s a sacramentomok ezen evangeliomi elv által meghatározott formában való kiszolgáltatásában s teszi mind ezt a végett, hogy a bensó' hivatása alapján Isten által vezetésére bizott és a benne megbizó gyülekezetét építse. Építi pedig csak akkor, ha meg nem feledkezik soha arról, hogy Isten országa élő köveket kiván, azaz oly tagokat, kiknek személyiségét az evangeliom szelleme egységesen, sajátosan hatja át, a kikben tehát a keresztény hit egyéniesül. Ezen az egész személyiséget a maga egyéniségében átható uj élet azonban csak akkor kelthető fel a lelkész által, ha ő minden cselekvényében, magatartásában ép a szeretet mindenható ereje alapján — Iii veivel és gyülekezetével szemben az egyéni mozzanatot mindig szem előtt tartja. Az egyénileg megalakult gyülekezet, a mint ezen egyéni mozzanat a gyülekezet szokásaiban, szertartásaiban, a liturgiában ép úgy mint az alkalmi beszédekben, az énekben valamint a szóban, nyelvben érvényesült : ez képezi paedagogiailag ható tevékenységének tárgyát; s a hívekkel való személyes kölcsönhatás alapján azok egyéniségének felismerése lelkészi működésének szeretetteljes studiumát. Csak is ható ténykedése e tárgyának minél gondosabb megismerése alapján, és ezen ismeret mértékének arányában lehet építő tevékenysége áldásos is, csak igy lehet minden szava igazán alkalmi s igy valóban ható, csak igy olvadhat egybe — a szeretet munkája alapján gyülekezetével egy szerves egészbe s válhata szerves egésznek azon szervévé, mely az egész testnek lüktetését ismerve, minden egyes szerv baját, fájdalmait, de értékét is résztvevő szívvel felismerve bizalommal kisért vezető és építő tevékenységét végezheti. Miután pedig mind ezt csak a gyakorlati életben való kölcsönható tevékenységében szerezheti meg a lelkész : ép ezen építő tevékenységre oly fontos ismeretet az iskola nem nyújthatja. De nyújthat s kell, hogy nyújtson az iskola is egyet, amit az élet maga nem nyújthat s ez azon eszmény, a mely az építő tevékenységben, mint vezérlő elv, mint czél lelkesítse felemelőleg a lelkészt. Kell, hogy ezen eszmény, melynek ható elve Jézus Krisztus vallási tudatában s igy egész személyiségében lépett be az emberiség történetében s melynek müvét evangeliomi alapon a reformáczió, nevezetesen Lutherünk tisztázta, — hassa át a tlieologus egész egyéniségét ; kell, hogy ép ezen elv történeti megalakulásának ismerete, az üdv intézmény genetikai lefolyása (dogmatika) és ennek az egész életet ujjá szülő erejének (ethika) feltüntetése a philosophiai és paedagogiai tanulmányok segélyével kezébe adja a tlieologusnak azon kulcsot, a melynek használása mellett ő egykoron gyülekezetében, híveiben is szerető kezével a sziveket megnyithassa, náluk is felismerhesse azon nyugtalan szivet, mely különböző utakon, az egyéniség adta külömböző irányban mégsem nyugodhatik meg másban, mint Istenben; s végre kell, hogy ezen eszmény már a theologiában is tekintettel a gyakorlati lelkészi életre, annak különféle működési terére útbaigazító, az eszmény által követelt elvekben nyerjen kifejtést s a mennyire a még hiányzó élet ez ellen nem tiltakozik — alkalmazást, — s ez alkalmazásban való gyakorlást. A lelkészi pályára való előképzés ezen felfogása természetesen kizárja azt, hogy a gyakorlati theologiának elmélete már az első években adassék. — Már is megalkuvás a theol. cursus idejének rövidségével az, hogy ezen elmélet, mely nevezetesen a dogmatikában előterjesztendő eszményből levezetett elveknek kifejtése már részben a HI-dik tanfolyamban adatik elő. De még visszásabb lenne az, ha a mint azt egyesek követelik, a liomiletikai, katechetikai avagy plane a liturgiái gyakorlatok már az első években felvétetnének. — Váljon minő prédikácziót mondhatna az, ki a szent-irási szöveggel exegetice nem foglalkozott, ki az abban foglalt esemény vagy gondolatkifejtés történeti hátterét, a szövegnek eg-ész irattal való összefüggését nem ismeri, ki nem gyakorlott a bizonyos korviszonyokból érthető és bizonyos irányú gondolkozásmódból származó terményekből az örök jelentőségű, minden viszonyok közt s a jelen gondolkozásmódjának is megfelelő építő, a részeket tényleg egybefoglaló alapgondolat kifejtésében, a ki nem tájékozott az egyházi beszédnek általános heortologiai s nevezetesen protestáns szempontból cultusi jelentőségére nézve ? Ily egyén a szöveget mottónak, gyakran még ennek sem tekinti s munkája, bizonyos általánosságoknak, uj meg uj fordulatokban vagy gyakran csak más szavakban való előterjesztése, szóval : frásis, — stylgyakorlat, — s gyakorlat ezen ürességnek nagyhangzásu patlietikus előadásában. Ezen korai homiletikai gyakorlatok ellen, mint ép a protestáns predikácziót megölő intézmény követelése ellen minden erőnkből küzdenünk kell. Hazánkban úgyis sok a frásis, szeretjük a sallangot : mind kettő az evangeliomi egyszerű igazság, a vallási áthatottság által adott közvetlenségnek ellensége. Történeti alapú reális eszmét, mely mint eszmény a hirdető egyéniségét felemelőleg és boldogitólag áthatja kell hirdetni s ott a hol ezen tartalom, ai hol ezen hirdető orgánum megvan, — ott meglesz minden keresettség, minden utánzás nélküli — a tartalom és egyéniségnek teljesen megfelelő : ezért is valóban szép forma. — Igaz legyen a tartalom, igaz, őszinte, közvetlen erejű az előterjesztés s a prédikáczió a rhetorika minden követelményéinek megfelelő. Ezért is határozottan ellenzem azon többek által ajánlott, az első években a tartalmi ürességet ellensúlyozó — úgynevezett minta beszédeknek betanulását és eldeklamálását. — Szent beszédek tanulmányozása, analyse fontos és szükségszerű előkészülés a lelkészi pályára : ezt megengedem ; de ép a tlieologus ne feledkezzék meg soha arról, hogy a prédikáczió mindig az isteni szellemtől áthatott egyéniségének, az ige ő benne való megalakultságának hirdetése, hogy a legszentebb, legdrágább kincsét