Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Szkúlya

98 mely egyházm. gyűlés jegyzőkönyve 90-ik száma n) pontjában szóról szóra ez áll: „T.-Buttyin, Kis- és Nagy-Semlak, a klopódiai reform, egyházzal vannak kölcsönösségben, olyképen, hogy azok református hivei, az ottani ágost. hitvallású evangelikus lelkészséghez, a klopódiai ágost. hitv. evangélikusok pedig, az itteni református lelkészséghez tartoznak. E kölcsönösség a körlelkész véleménye szerint s a kölcsönös megállapodásnál fogva, továbbra is föntartandónak ajánltatik. A n.-bogsani járásban, csak Román- és Német-Bogsánban laknak reformátusok. Nagy számmal találhatók azonban Resicza-bányán, hol a lelkész, bár az összeírás még nem mondható teljesnek 166 lelket talált. E hivek panaszt emeltek az ágost. hitv. evangelikus lelkész és egyház ellen, hol, — bár oda minden munkabér forintjaik után egy-egy krajczárnak — mi havonként s egyénenként 20—40 kr-ra megy — fizetésére köteleztetnek, — még sem részesülnek reform, hitök s vallásuk áldásaiban. A közös imaházban, minden harmadik vasárnapon tartatik ugyan magyar isteni tisztelet : de mivel az orgonista csak játsza, azonban nem énekli énekeinket, híveink kevés épületet nyerhetnek ; miért is kedvetlenül, vagy nem mennek templomba. Gyermekeik után fizetik a tandíjjat, de azok református vallásos oktatásban nem részesülnek, énekelni nem tudnak. A körlelkész R e s i cz a b á ny á n megjelenésének czéljáróJ, az egyház ágost. vallású lelkésze s református felügyelője, megütközéssel értesültek; hivatkoztak arra, hogy az egyház már 18 év óta egyesült protestáns egyház s hogy a református hivek vallásuk szerint taníttatnak s szolgáltatnak ki. A körlelkész tiltakozott az egyesült czim használata ellen s az ajánlja, hogy Resiczabányán református tanítóság á 1 lit a s s ék." stb. Az immár a nyilvánosság tulajdonát képező Békésbánáti reform, egyházmegye jegyzőkönyvéből ennyit láttam szükségesnek a tisztelt olvasóközönség felvilágosítása végett — közzé tenni. Hátra van még, hogy T. Pántyik János úr, négy hasábos nagy későn világgá bocsátott m osakodására pár szóban válaszoljak. Háládatlan munkának tartanám ugyan Pántyik úr állításait sorra venni, csak a száraz tényeket sorolom fel, mik — bár eszem ágában sem volt a resiczai protestáns testvérek együttélését felbontani, — a külön egyház alakítására kényszerítettek bennünket. Már első látogatásom alkalmával fájdalommal tapasztaltam, hogy Pántyik úr a magyar istenitisztelet-tartásra kijelölt napot kirándulásra fordította. Tapasztaltam, hogy harmad éves, tehát — harmadik osztályú tanuló — ki magyar ref. szülőktől származott, olvasni ugj^an tudott magyarul, de abból, a mit olvasott egy szót sem értett, még az egyes szavak értelmét sem ismerte, — s ez indított ama kérésem megkoczkáztatására, — hogy mivel a lelkész úrtól senki sem kívánhatja azt, hogy az iskolában három nyelven — magyar, német és tót — sikeresen tanítson, — lévén ott egy e czélra fordítható lakás, — az ő segítségére is, állítunk egy magyar reformátustanítóságot, s az tanítná a magyar tantárgyakat s a református magyaroknak a vallást s a lakáson kivül adjon az ágost. egyház neki valami fizetést is, a többit aztán majd kiteremtem én. Erre a lelkész úr azt felelte, hogy annak németül is kellene tudni, mire én megjegyeztem, hogy nem múlhatatlanul; a reform, felügyelő néhai Dr. Mike Ádám úr, aztán kijelentette, hogy az egyház, a lakáson kivül 100 frtot s 15 k m t r. fát fogadni, mit én köszönettel vettem, jó lélekkel mondhatom, hogy református és lutheránus őszinteségről közöttünk szó sem volt. A nálla levő adatokat Pántjűk úr kiszolgáltatta, illetve a nálla bejegyzett családfők neveit lediktálta, valamint azt is felemlítette, hogy elibe 5. növendék jár református, s a társulati iskolákba körülbelül 14. Azon kérdésemre, hogy az új szülött reform, gyermekek keresztelése alkalmával, bejegyeztetik-e pontosan a szülők vallása azt felelte, hogy jelenleg igen, a múltban történtek a hibás bemondások folj'tán tévedések, miknek kiigazítására — ha eddig azok meg nem történtek volna felkértem a lelkész urat. Feleslegesnek tartom Pántyik urnák ama légből kapott állítására felelni, mintha én azon tanácsot adtam volna neki, hogy: az én ottani látogatásomról egyházi hatóságának jelentést ne tegyen, — csak azt jegyzem meg, hogy én az olyan papot, ki az egyházában történteket felsőbb hatósága előtt elhallgatná, egy nap sem tűrném meg hivatalában. Hogy a református magyar tanító, általam javasolt alkalmazása által, magyarosítás lett volna czélom, azt nem mondtam, hanem azt igen is, hogy magyar református hiveim magyarokúi, és reformátusokúi megtartása ; a mi bizony Pántyik úr 18 éves lel készkedése alatt már koczkára vettetett. A mi a hazafiság ref. tanítók privilégiuma gyanánti gúnyos felemlítését illeti, erre csak az a feleletem, hogy a reform, tanítói pályázatokban, még eddig nem szoktuk kiirni, hogy az elválasztottnak hazafisági nyilatkozatot keilend aláirni, mint egy némely felekezetnél szokás, mert köztudomásúlag a reformátusok hazafiságát még senkinek sem jutott eszébe, kétségbe vonni. Arra sem refiectálok, hogy Resiczán nem létemkor az evang. egyház kebelében mik történtek, Pántyik úr és néhai Mike Ádám felügyelő úr között, azt azonban nem feledtem el, hogy Dr. Mike úr több izben említette előttem, hogy nem jól cselekszik Pántyik úr, nem tudja mit csinál, hiszen eleven szenet gyűjt fejére. A mit eleinte nem értettem, csak később. Nem hagyhatom azonban megjegyzés nélkül Pántyik úrnak amaz eljárását, hogy mert állítása szerint is 1889. máj. 19-én jelentem meg nála először, s ma hozzá tehetem hogy utolszor is; s a resiczai reform, egyház az ő és Főesperese tapintatos s testvéries eljárásuk folytán még 1890. január havában megalakúlt, mely megalakulásról általam hivatalos átiratban lett értesítve, s felkérve, hogy lelkésztanítónk beállításáig, mint eddig, úgy ezután is lássa el hiveimet lelkészi szolgálatokkal : — egy keresztelést csak is orvosi rendeletre teljesített ; s egy temetés végzést megtagadott; s a mi fő, hogy előttem fekvő, fent hivatolt hirlapi czikkét, — az 1890. márczius 9-ikén "történt reform, lelkész tanító beiktatása