Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A classikus nyelvek és irodalmuk tanítása a gymnasiumban (Markusovszky Sámuel)

20 tesebb részeinek könyvnélkül való tanítása szintén előnyös. Most szólanom kell az irálygyakorlatoknál alkalmazandó segédkönyvekről. Az eddig mondottakból önként következik, hogy a fordításra kijelölt szöveg mindenkor a tanulók képességéhez legyen mérve, ha ezen tálterjed: akkor a munka reájuk kedvetlen és boszantó lesz. Ennélfogva a tanár, miután osztályának az ismeretanyagot minden oldalról feldolgozta, maga késziti a fordításul szolgáló magyar szöveget. A magyar szöveget kész gyakorló könyvből venni nem volna egyéb, mint a tett előkészüléseket ignorálni, alkalmazás nélkül hagyni és azon egységes viszonyt, mely az olvasmány és gyakorlat között szükséges, meglazítani. Hozzájárul még az, hogy külön gyakorlókönyvek használata esetén ezeknek minél gyakoribb, teszem 2 — 3 évben való változtatása szükséges, mert az élelmes tanulók megszerzik elődeiktől a gyakorlatokat és a stílusgyakorlatokat illuzoriussá teszik. Alsóbb osztályokban azonban a grammatikai cursus alatt, midőn csak egyes mondatok fordításából áll a gyakorlat, külön gyakorlókönyvek használhatók, sőt, — hogy a tanár munkáján könnyítve legyen — a felsőbb osztályokban is megtürhetők. De ezen gyakorlókönyvek a jelzett elvek szerint — azaz az olvasmánynyal szoros összefüggésben legyenek szerkesztve. Fentebb említém, hogy a latin syntaktikai ismeretek kibővítése az V-ik és Yl-ik osztály feladata. E végett a tanulóknak szükségök van egy terjedelmesebb mondattanra, mint minőt az első osztályokban tanuljak, Ilyen mondattan tudtommal nálunk csak a Bartal-Malmosi nagy mondattana. A VII-ik és VIII-ik osztályban tárgyalhatók a latin stilus nevezetesebb sajátságai, mely czélből alkalmas segédkönyvül szolgálhat Pirchala Imre latin stilisztikája. Hátra van még, hogy röviden szóljak arról, hogy a vázolt elvek szerint követelt latin irálygyakorlatok miképen vihetők keresztül a gyakorlatban. A gyakorlati kivitel tekintetében négy fokot különböztetek meg, u. m. előkészülést, kidolgozást, átnézést és közös javítást. Az előkészületre szolgál a heti latin olvasmány ; a tanárnak szem előtt kell tartania, hogy a tanuló a tárgyalás alatt lévő tananyagot teljesen megértse és szó és irásbelileg alkalmazni tudj a. Az olvasmány könnyen osztható be oly nagyobb egységekre, melyeknek letárgyalására több óra szükséges. A tantervben előirt heti 6 latin óra tehát czélszerűen ügy osztatnék be, hogy 4 óra fordíttatnék az auctor tárgyalására, az 5-ik órán (mely a hét utolsó órája lenne) irálygyakorlat tartatnék, a 6-ik óra pedig az irály közös javítására és mondattani, illetőleg stilisztikai dolgok tárgyalására fordíttatnék. Miután a tanulók a hét négy latin óráján át az auctor egy nagyobb egységét elvégezték, tartalmát megértették, a benne előfordult grammatikai és stilisztikai sajátságokat elsajátították, új szó és phraseologiai bőséget szereztek: következik az 5-ik óra, vagyis az irály kidolgozása. Az óra elején a tanár lediktálja vagy a használatban levő gyakorlókönyvből kijelöli a lefordítandó szöveget, melyet aztán a tanulók az óra alatt latinra fordítanak. Hogy a lehetőleg hibátlan legyen, a fordítás ; szórendben, mondatfüzésben és plirazeologiában latinos legyen ; ezt már a legalsó foktól kezdve kell követelnünk. De épen azért őket erre meg is kell tanítani. E ^czélből az első osztályban egész éven át a magyar-latin fordítási gyakorlatokat, a tanár vezetése mellett közösen kellene készítni. Az eljárási módot hadd demonstrálják a következő példák, melyeket a Bartal-Malmosi féle latin gyakorlókönyv első magyar gyakorlatából vettem. Mikor a tanulók ezen mondatokat fordítani kezdik, már akkor a latin olvasmány alapján ösmerik az a tövű szavak ejtegetését, az o tövüekből néhány eseteket ; az ige praes. imperf. egyes és többes számának 3-ik személyeit ; a melléknév helyét, a mondat részeit és egy bizonyos szókészletük is van. Ennyi előismert után vegyük fel a következő mondatot : A nagy olajfák ékesítik Itáliát. Most a tanár következő kérdésekre feleltet a tanulókkal: mi az alany? a nagy olajfák. Mi az állítmány ? — ékesítik. A mondat melyik helyére tesszük ezeket a latinban? Az alanyat az első, az állítmányt az utolsó helyre. Milyen mondattag ez, Itáliát ? — Tárgy. Hogy kézdezünk erre ? Mit ? Hogy van latinul olajfa? oliva. Milyen esetre van itt szükségünk? Többes nominativusra. Lesz? Olivae. (E szót most a tanár fölirja a táblára.) Mi az alanynak a jelzője? Nagy. Latinul? magnus, a, um. Tehát a nagy olajfák ? Olivae magnae (a magnae szót megint felirja a tanár az Olivae mellé, egyúttal megkérdezheti, hogy miért használtuk itt a nőnemű alakot.) Hogy kérdezünk erre a mondattagra ; Itáliát ? Mit. Milyen esetre van szükségünk? Accusativusra. Lesz? Italiam (ez ismét feliratik a táblára a többi mellé.) Mi hiányzik még? Az állítmány, ékesítik. Latinul? ornant. Az egész mondat: olivae magnae Italiam ornant. Miután most már az egész mondat lefordíttatott és a táblára feliratott : a tanulók is beleírják füzeteikbe, mely alkalommal egy tanuló diktálja szavanként és a diktálás után irják a többiek. Rendes és tiszta irásra kiváló figyelem fordítandó. Egy másik példa lehetne : a király szereti a hazát és kedveli Italia lakóit. Kérdés : Milyen mondat ez ? Összevont mondat. Alanya ? a király. Allítmánya ? szereti és kedveli. Hány állítmány van tehát? kettő. Hogy kérdezünk ezen szóra: a hazát? Mit. Milyen mondattag tehát ? Tárgy. Van-e még több tárgy is ? Van, Itália lakóit. Mi az Itália szó? Birtokos jelző. Hogy van latinul király? Rex. (ezt most a táblára irjuk.) Mi az első állítmány? szereti. Latinul? amat. (szintén feliratik.) Hogy van latinul haza? patria a csoportú nőnemű szó. Milyen esetre van itt szükségünk ? Singularis accusativusra. Lesz ? pátriám (feliratik) Hogy van és ? — et ; kedveli ? — diligit. Milyen mondattag ez? a mondat második állítmánya. Mit kérdezünk most? Hogy mit kedvel. Felelet? Itália lakóit. Hogy kell ezt kitenni latinul ? lakókat Itáliáé. Milyen eset lesz lakókat? Plurális accusativus. Hogy van lakó ? Incola, a csoportú nőnemű szó. Plurális accusativusa? Incolas. Italiáé lesz? Italiae. Lesz tehát