Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Utolsó szó a régi hangok ügyében

zéki lap, a mely a haladást, a valódi szabadelvűséget, a felekezetek közti viszonosságot és egyenlőséget tűzte zászlajára. S ez az „Egyetértés" a törvény megszüntetését az újonnan annyira hangoztatott „szabadelvű iránynyal! megegyeztetlietőnek tartja. Nem hiszszük, hogy czélzatosan félre akarná vezetni azokat a kik a dologban tisztán látnak. De igenis félre vezeti a közvéleményt, midőn a fennálló törvénynyel szemben a szabadelvűségre hivatkozik. Ha valami, igy a fennálló törvény képes az egyes felekezetek lelkészei túlkapásának határt szabni — sa felekezetek közti súrlódásokat megakadályozni : csak meg kell a törvényt tartani. Abban teljesen egyetértünk az „E—s"-sel, hogy a vallás „minden egyesnek legsajátabb egyéni érzés és meggyőződésbeli köre." De e kört — e jogot csak is a fennálló törvény által látjuk biztosítva. A menynyiben a törvény sem a szülők önkényétől, még kevésbé azok kényelmétől nem engedi függővé tenni a gyermek legsajátabb meggyőződését; hanem feltartja azt az egyénnek magának akkorra, mikor az választást fog tenni a közt, a mi az ő sajátos egyéniségének legjobban megfelel. A törvény a szüle vallásos meggyőződését nem sérti, a gyermekét védi. Ily körülmények között kényelemről beszélni, mai nap, midőn egy 5 kros postautalványnyal az ország legtávolabbi részéből lehet egy anyakönyvi kivonatot rendelni, legalább is kicsinyes dolog. Hová vezetne az megint ha a szüle kényelme lenne irányadó az esetben, ha a szüle lakhelyéről eltávozik. Az „E—s" aligha nem szállíttatná az anyakönyveket a szüle kényelmére — uj lakóhelyére utána! Igaz „hogy a szülők azon jogát, hogy gyermekeiket neveltethessék, sem az állam, sem az egyház nem teszi vitássá" — de csak részben ; a mennyiben ez a jog, nem csupán jog többé, hanem törvényszabta kötelesség, a mely alól a törvény kicsinyes okokból nem ment fel senkit. A gyermekek vallásos nevelését illetőleg is a törvény korlátozólag intézkedik, nehogy a szüle indolentiájától vagy más a gyermek lelki üdvével semmi összefüggésben nem levő kicsinyes indokokból a gyermek az őt megillető vallásos neveltetéstől meg fosztassák. Hogy mennyire szabadelvű a minister rendelkezése, mennyire nem, a felett Ítéletet mondani, úgy látszik, az „E—s" nincsen hivatva. ítélt felette egy sokkal hivatottab forum azóta — a róni. kath. klérus, a mely a rendelettel szemben igen kihivó álláspontot foglalt, a mennyiben hírlapi értesülés szerint a primás elnöklete alatt tartott püspöki értekezlet a rendeletet félre tenni határozta.*) Az uj aerában sok megváltozott, az „E—s" is kivesztette a talajt lábai alól. Egy követ fúj a *) A dolog azóta, mint a lapokból értesültünk s mint czikkiró úr is bizonyára tudomással bir róla, máskép bonyolódott ki — vagy tán inkább be.. . Figyelemmel kisérjük. Szerk. „szabadelvű" róm. kath. főpapsággal. Hadd fújja! Az ilyen szélfuvallatra bízvást elmondhatja Csáky: Iam alios ego vidi ventos ! Nagyszombat, 1890. április havában. Farkas Géjza, evang. pap. ——Q8©—— lüiaiii, Utolsó szó a „Régi hangok" ügyében. Concha Károly úr, a Hornyánszky-féle nyomda igazgatójának e b. lap ápril 26-ki számában megjelent czikkében több oly állítás foglaltatik, mely helyreigazítást igényel. Azt állítja C. úr, hogy én meg akadályoztam azt, miszerint munkám a kitűzött időre, vagyis a szeptember elején kezdó'dő nagy munkaidő' előtt megjelenjen. Erre nézve hivatkozik eg}

T szeptember 9-ről keltezett névjegyemre, mely megbízottam által az intézet irodájában szeptember 10-én lett átadva. Hogy mikép lehetett egy szeptember 10-én kézbesített névjegy által megakadályozni azt, hogy munkám még, ,,a szeptember elején kezdődő nagy munkaidő" beállta előtt megjelenjen, — azt nem értem. A fentebbiekben, C. úr maga elismeri, högy az egyesség értelmében — a mihez én a munka kiadhatásának jogát kötöttem — munkámnak még jóval a névjegy kézbesítésének napja előtt, vagyis szeptember első napjaiban kellett volna megjelennie a könyvpiacon. Hogy én nemcsak nem akadályoztam, hanem tőlem telhetőleg előmozdítottam annak lehetőségét, mutatja az, hogy az első kefelenyomat az egész munkáról már aug. 19 - é n kezeim közt volt; melyet én kikorrigálva még az nap visszamenesztettem. A második végleges korrekturán átment kefelenyomat már aug. 26-án kikerült a nyomda alól. Ekkor már nem volt egyéb hátra, mint hogy a gép mozgásba hozassék és a kész ivek befüzettessenek. Vártam is, hogy szeptember elsejére megkapom az első kész füzeteket. Ennek daczára megbízottam, a kit névjegyemmel C. úrhoz küldtem, oly utasítással, hogy a munka meg nem jelenésének okait megtudakolván, névjegyemet csak azon esetben adja át, ha a munka még nem volna kinyomva, e tárgyban nekem ezeket irá: „Concha igazgató urat nem találtam otthon, elutazott. Különben Hornyánszky úr azt mondta, hogy még nem nyomatták ki az énekeket a sok munka miatt; a levelet kézbesítés végett ott hagytam." Ki akadályozta meg tehát azt, hogy már aug. 19-kén teljesen kiszedett munkám szept. 10-ig ki nem nyomatott? En-e, a kinek zárt levélben küldött névjegyem szept. 10-én lett az irodában átadva s C. úrnak bizonyosan csak jóval későbben, vagyis utazásából tett hazaérkezése után kézbesítve ; — vagy pedig C. úr, a ki azon időben, midőn — egyezségünk értelmében — már kész munkámat „a könyvkereskedőnek kellett volna értékesítenie" — „bizonytalan időre" elutazott s szeptember havában reám nézve egyáltalában nem volt „otthon található?" A mit okt. 4-én kelt levelemből idéz C. úr, maguk az idézett szavak bizonyítják, hogy én azokban foglalt ké-