Evangélikus Egyház és Iskola 1890.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A classikus nyelvek és irodalmuk tanítása a gymnasiumban (Markusovszky Sámuel)
* vitt magyarázatokkal együtt, összevetvén egyúttal az uj tárgyi anyaggal a régebben gyűjtött hasonlókat vagy ellentéteket. Mily helyes eljárás ez már abból a szempontból is, hogy a tannló hozzászokik a szabad előadáshoz, azt fölösleges tovább fejtegetnem. Mindenki tudja, hogy mily gyengék és ügyetlenek a tanulók még felsőbb osztályokban is abban, hogy valamit saját szavakkal elmondjanak; hogy pedig a hallott magyarázatokat is belevigyék elbeszélésükbe, erre teljesen képtelenek, mert nem gyakoroltatnak benne. Pedig épen ilyen elmondás volna biztositék arra nézve, hogy a hallottak, a tanulókban tiszta képekké váljanak s lelkük állandó birtokává legyenek. A kiindulás e fokon az egész egységnek összbenyomása. Ezen összbenyomást az egész fokon keresztül szem előtt kell tartani, mit leginkább úgy érhetünk el, ha az egység egyes részeinek a részek tartalmából vont transcriptios czimeket adunk, melyek irányadóul és minden következő résznek a megértésére támaszpontul szolgálnak. Azonban az egységnek ilyen széttagolása már következtetések vonására utal, itt tehát az átmenet a IV-ik vagyis az összefoglalás systhematizálás fokára nagyon természetes. Az összefoglalás tartalom és alak szerint történik. Rendszeres különváló egészekké alakítjuk az egység tartalmát, a benne megismert erkölcsi érzelmeket, lelki állapotokat, a reáliákat, a nyelvtani, stilisztikai és költői sajátságokat. így Cicerónak „de imperio Cn. Pompeii" cziinű beszédében az exordium egységének részei: a) a szónok mentegetőzése, hogy most először van alkalma a népgyűlésen szónokolni, b) Szerencséjének tartja, hogy Pompeius érdemeiről szólhat, tehát oly tárgyról, melyről könnyű. Az egységből levonható erkölcsi érzelem: a hálaadás, melylyel jótevőinknek tartozunk; a szerény magába vonulás, mely, úgy van meggyőződve, hogy a rostrumon a nép előtt csak tökéletesen kiképzett szónok beszélhet. Reáliákat, melyek megbeszélése szükséges, a következő kifejezések foglalnak magukban: propter dilationem comitiorum. Praetor primus renunciatus sum. Agere cum populo stb. — Nyelvtani sajátságok: frequens conspectus vester iucundissimus. Amicorum temporibus (traductio). Forensis usus stb. Az V-ik vagy az alkalmazás foka tárgyi anyagnál annyiban érvényesithető, hogy a gyakorlatok a megfelelő tárgyi körből vétetnek. Erről a latin stílusgyakorlatok kezelésénél fogok bővebben szólani. Ez átalános menete egy classicus olvasmány tárgyalásának ezzel azonban csak anyagi vagy tárgyi részét vettük figyelembe, pedig a classicusok olvastatásánál formai czélt is akarunk elérni: a bennök rejlő formális kincseket is megszerezni, hogy a tanulóknak a forma iránt való érzékük nemesbüljön, és hogy meglegyen a képességük az irodalmi műveket alakilag is megérteni. Szólani kell tehát még a nyelvtan és a latin stylusgyakorlatok kezeléséről. Erről közelebb. Markusovszky Sámuel. Még egyszer a főfelügyelőnek főrendiházi tagságáról Ezer bocsánatot kell kérnem a nt. szerkesztő urtól és egyúttal e becses lapok minden olvasójától, hogy e tárgyhoz ismételve merészelek hozzá szólani. Elismerem, nagy hibát követtem el, midőn Veres József urnák azon kérdését „lehessen-e képviselő a főfelügyelő?" igyekeztem helyesebb és kevésbé politikai szinezetű mederbe vezetni, s azt állítani fel megvitatandó tárgyul: „érdekében áll-e a magyarl ion i ev. egyháznak, hogy az egyetemes főfelügyelő el foglalj a törvény adta lielyét a főrendiházban ? Hibáztam, nagyon hibáztam ; mert hiszen tudhattam volna, hogy ellenzéki képviselő oly kérdésben : „lehessen-e képviselő (az ellenzéki) egyetemes felügyelő nem fogja mondani soha azt, hogy „nem." — De akkor még hittem, hogy képes lesz objectiv argumentumokat is használni, vagy legalább befogadni. Most már nem hiszem többé. „Az érem másik oldala" czimű második czikke tökéletesen kiábrándított. Minél fogva azt indítványozom: zárjuk be a vitát, mert V. J. egésfeen a politikai pártok üdvtelen terére rántja le az egyház ezen első rangú kérdését. 0 ott képzeli magát az országházban, és ugyancsak keményen leczkézteti meg a kormányt, amiért alatta szaporodnak büntetlenül az illetéktelen keresztelések, reversalisok, párbérkövetelések stb." a miért nem oldotta meg az általam felemlített nehéz egyházi kérdéseket, —- mert hát ezt igy követeli a párttaktika, mely legalább a gyengébbeknél jónak bizonyúlt arra, hogy a kérdés valódi lényegétől elfordítsa a figyelmet. Hát én azt a taktikát nem követem. Fiat piscis. Ám, ha tetszik, üssük a kormányt, akkor talán hamarább felvirágzik a magyarhoni ev. egyház ! De másról beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik. Mikor én elkövetett első czikkemben az ő általa hirdetett veszedelmes elv ellenében, hogy a főrendi tagság „jog ugyan, de nem egyszersmind kötelesség" azt mondom, és pedig magyarul, hogy „nincs a világon jog kötelesség nélkül és nagy baj, hogy ennek ellenk ez őj ét hirdeti akár a pap, akár képviselő:" akkor arra a nagyon tisztelendő V. J. ur, bámulatos logikával ezt feleli szórul-szóra: „Nem tudom, mennyiben képes és illetékes xy megitélni az én papi és képviselői működésemet" mert hát én ilyen meg olyan vagyok stb. Beismerem én ezt uram, szívesen ; sőt bizonyítványt is adok róla, ha akarja; csak azt ne kivánja elhitetni valakivel, hogy erre az állításra és önbemutatásra az én czikkem adott okot. „Se képesnek, se illetékesnek" nem tartom magamat az Ön papi és képviselői működésének megítélésére. De annyit talán szabad alázattal kérdeznem: minő szemüveggel olvasta el czikkemet? mert azt a vakmerőséget nagyítóval sem lehet az én soraimból kibetűzni. Másról beszél Bodóné ....
