Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Provokált válasz

67 Erélytelennek titulálja ön a mi buzgó esperesünket, çzért hogy nem az ön féktelen modora szerint jár el ? Mert nem önt olajat a tűzre? mert ismeri ez önérzetes népet (e 7 szilvafásnak gúnyolt apró nemes, de jó fajt) hogy h a vele bánni tudnak, az ingét is odaadja. Éppen e buzgó, de sima erélyévél menté meg önt is a beismerte novemberi kibékítésnél. „A modor az ember!" s ennek kulcsát a népnél megkeresni, az egyházi tisztviselők dupla kötelme, mert 1. míveltebbek, 2. mert éppen hirdetői a krisztusi axiómának, hogy „kő helyett is kenyérrel kell visszadobni!" * * * 2-ik czikkje a zánkai ügy! Akinek bel háborúja van miért hadakozik az külre ? ! Megmondom. A mi szép Balaton — vidékünk sok apró falvaiban nem mindenikben van papi állás, tehát a tanitó urak ( kevés kivétellel) — távol a papi tekintélytől — terhesnek érzik ezt s látván hogy kis Eklézsiájuk paptávolból is csak megél (ugy ahogy) és önmagukat az iskolai „ember palánták" közt első embernek tartván — sőt a „Hüfanért" a nagykorú híveknél is bővebben tudván: tudákossá, önteltté, ekként gőgössé s végül sértő modorúvá lesznek (tán maguk se veszik észre) s csekély kivétellel — iskolai primipilusságukat az életbe is kivivé — grasszálnak. Szellemi felemelés helyett — tán nem akarva is — szellemi sértő lenyomást, lenézést, kicsinylést éreztetnek a kevésbé iskolázott de józan eszű szántóvetővel, felejtvén hogy ez tán még szükségesb tag nálunknál is, mert a természet oltárán — esdve harmatért — termeli mindnyájunk létjföltételét, az Ur-imabeli mindennapi kenyeret ! Csuda e aztán ha e sértődött jó nép is viszszavágja, hogy „ha ön szellemi Mannát — mi pedig a betevő falatot adjuk, — s végre is: a pásztor van a nyáj ért s nem megfordítva!" A majdnem ártatlánul fejlődő ily tanítói primipilussági tévhitből támadt náluk azon tévtan, hogy a tanítói állásnak (szerintük) nincs arányos tekintélye a (szerintük sine cura) papiálláshoz mérve — s azért e tekintély kivivására tömörülniök egymást, védniök kell sat. Szép a kollegiális összetartás, ámde borura derűre védeni valakit — (hibáival is) — csak azért is, mert kollega, ez már tulhajtás, ez már összeesküvés lenne s bizva számtöbbségükben a papok felett és bizva a velük közelben érintkező nép befolyásoltatásába — és a guberniumnak a közgyűlésen lekiabáltatásába : ez már izgatás lenne ! . . . De ez ellen a gubernium találna ám úgy előzetes mint utólagos orvosságot. Azon utópiát se táplálják, hogy azon elemi tanitói állás, melyben kisdedeink a tudás alfabetájára csiszoltatnak — azon lelkészi állással, mely által kereszteltetünk, confirmáltatunk, eskiittetünk, gyóntattatunk és életünk omegája-ként eltemettetünk s mely állás a magasb készültséget igénylő felekezeti administratiót teljesíti, egy niveaura vagy plane fölébe kerekedjék ? Soká lesz ez és nem is éri meg senki ! Ha ki kevesli tanítói állása tekintélyét, az legyen pappá. * * * A zánkai ügynek — fájdalom — ily tévtanok ily utópiák a forrásai (irott adataim vannak erről, bevalló levelek a tanító uraktól, őrzöm őket, nem a t. urakat, csak sincerizáló soraikat). Ezért is van jogomé válaszhoz, sőt tiszti ügyészi kötelmem e válasz tehát helyet kérek és igénylek egyh. lapunkban, mert szeretem s így féltem is Egyházamat. De a filum ? ! Nos — hát Magyari úr (az egyetlen lelkész) háborgó véralkata folytán — e tanítói még csendben hullámzó téváramlat zászlóvivőjéül kínálkozik mert 2-ik jellemvonása a minden áron való feltűnés ! Kár érte. Ez herostratesi szerep lenne. * * ' * Jó esperesünk megcáfolta a zánkai ügy részleteit, miket Magyari úr ferdén irt le, én itt még csak néhányat igazítok ki : a) felejti M. úr a vizsgáló bizottság jogkörét — midőn azt kívánja ettől, hogy beszüntethette volna ez ügyet (?) Hiszen aki vizsgálatra van küldve és jogosítva — az nem határozhat! Ez az iker-elnökség, a gyűlés — esetleg a Consistorium joga ! Lám az indulat hogy elhomályosítja a tudalmat ! b) hogyan merészli M. úr e vizsgáló bizottságot azért, mert vizsgálat után, vendéglő híján, a helybeli egyh. felügyelő úr házánál egy kis meleg levest enni bátorkodtunk — ezzel kapcsolatba hozni ? Talán lekenyerezésünket érti ? No erre majd lesz még §. c) Minő fitymáló stylus az, midőn azt irja, hogy „az egyh. m. felügyelő úr nem valami dicsérőleg nyilatkozott a zánkai ügyben Esperes uramról" (sic!) Ez a feljebbvalók tisztelete? d) azon passusa pedig, hogy „a zánkai ügy nem ugy intéztetett el, hogy az ártatlanul meghurczolt tanító elégtételt kapott volna" dupla rágalom. — mert lám még el sem intéztetett; és rámondani feljebb valóira (s ezek hivatalos eljárására) hogy „ártatlanul hurczolták meg a tanítót!" : ha ez nem stylaris gyarlóság, akkor fegyelmi vétség — mit felterjeszteni t. ügyészi kötelességem. Végre : e) Mily félrevezetése az egyh. közlönynek és olvasóinak, mikor azon nyilt valótlanságot irja, hogy a panasz csupán a tanító büszkesége — és a tankötelesek birságoltatása! — Hát a többit miért halgatja el? Hiszen nemcsak több panasz volt, de be is igazoltatott a vizsgálati küldöttség előtt sok más — p. o. egy gyermeknek véresre verése, — egy szülőnek az iskolából kidobása, — 3 családnak e miatti katholizáló áttérése (nem mint ő irja „százév" de pár év előtt), — az iskola és t. lakra adott 100 frt. kir. adomány elhasználásánál a presbitérium oly mellőzése, hogy 25 frtos kályhát vévén az iskolaterem pallózatlan maradt, — saját lelkészének examenbeni oly megsértése, hogy a hallgatók megbotránkoztak (az iskola látogatók panasza), — az állami iskolávali kacérkodása, (de éppen gőgössége miatti visszautasíttatása) — s azon nyilatkozata hogy nem bánja ha egész nyája áttér is! (Hát ez hű pásztor?) Mindez kímélet vagy sietségből bele se íratván a jkvbe, ezt ezért a t. ügyész alá se irta óvás nélkül, de a