Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Költemények - Luther-éneke (Kainoikios)

Honi if, egyházunk kiegészítése.. A zsinatnak egyik s kétségkivül legfontosabb feladata leend honi ev. egyházunkat az erdélyi kerület bevonásával kiegészíteni, hogy ne csak eddigi nevének : „magyarországi egyetemes ev. egyház" megfelelhessen, de hivatását is mint magyarhoni egyház sikeresebben betölthesse. Avagy közönyös lehet-e ránk nézve, akár mint egyháztagokra, akár mint e haza polgáraira azon abnormisnak látszó állapot, hogy hazánkban két különálló, külön központtal és kormányzati körrel bíró ev. egyház áll fenn ? Ha azt akarjuk, hogy ev. egyházunk mint ilyen hivatásának hathatósabban és sikeresebben megfelelni képes legyen ; de ha ez akarat őszinte lelkületből és elfogulatlan gondolkozásból származik : akkor lehetetlen nem akarnunk és nem kivánnunk, hogy hazánkban egy egységes, t. i. kormányzat tekintetében is egységes ev. egyház ne legyen. Mert protestáns ev. egyházunk abban külömbözik a r. katli. egyháztól, s némileg a görög-keletitől is, a mi szinte egyik előnye, hogy alkalmazkodik a politikai viszonyokhoz, kormányzati egységét nem az egyes államok felett, ezek politikájának, viszonyainak, alakulásainak ignorálásával vagy épen ellenére tartja fenn és gyakorolja, mint teszi ezt olykor a r. kath. egyház fejének, a pápának mint részben földi hatalmasságnak érdekében, vagy a görög-keleti egyház legfőbb védurának az orosz czárnak kegyéért, hanem ev. egyházunk magát szervezetileg nemzeti vagy országos egyháznak tartván, e minőségében alkalmazkodik az egyes államok viszonyaihoz. Midőn prot. egyházunk vallja, hogy mint látható egyház, mint intézmény — habár eredetére isteni — nem azonosítható a láthatatlan egyházzal, vagyis a hivők lelki gyülekezetéfái ti a, Luther éneke. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyver ő és jó vért ; 0 általa mentek leszünk Minden bajtól, mi most ért. Megint harczra kél Az ó's ellenfél, Sok csel s nagy erő Borzalmival jön ő, Nincs párja itt e földön. A mi erőnk mind kárba vész, Mi elbuknánk legitten, De küzd értünk egy jó vitéz, Kit kiszemelt az Isten, Kérdezed : ki az ? Jézus Krisztus az, A hadintéző, vei, ezen lényegileg is isteni intézménnyel, akkor megköveteli egyszersmind, hogy az egyház mint látható s formailag földi intézmény alkalmazkodjék a földi viszonyokhoz, illessze szervezetét az adott állami keretekbe és pedig egészen, hogy hivatásának is teljesen megfelelhessen. E protestáns elvet hazai viszonyainkra alkalmazva, kötelességünk tehát ev. egyházunk érdekében is egyházunkat teljesen országossá, nemzetivé tenni az által, hogy mint országos egyház az egész ország (a tulaj donképi Magyarország) területének megfelelőleg kormányzatilag, szervezetileg is egy egységes ev. egyházat képezzen. A kik azt akarnák elhitetni, hogy hazánkban két ev. egyház is külön megfelelhet úgy valláserkölcsi mint hazafias hivatásának, azoknak elébb elkellene oszlatni azt a gyanút, hogy az ilyen decentralisatio, jobban mondva egyházi partikuralismus az államban nem hátrányos, vagy legalább kevésbé veszélyes, mint a r. kath., s részben a görög-keleti egyházaknak centralisatiója, jobban mondva absolutismusa az egyes államok felett. Nem szándékom e bizonyára nem könnyű kérdésnél valami nehéz filosofiai okoskodáshoz folyamodni, vagy valami mély vagy magas elmélet segélyét igénybe venni, — egyszerűbbnek, világosabbnak s azért meggyőzőbbnek találok részemről egy hasonlatot. Én ugyanis azoknak okoskodását, a kik netán azt vélik, hogy hazánkban két ev. egykáz is elélhet egymásmelleit békességben, önmagának és a hazának javára, olyannak Ítélem, mintha helyeselnék azt, hogy két oly egyén, kiket az Istenigondviselés egymásnak szánt, hogy közös háztartást vigyenek, hogy házassági szövetségben éljenek, azért, mert egymásba nem szerelmesek, sőt talán vonzalommal sem viseltetnek egymás iránt, egybe kelni, együtt élni nem akarnak. Nem helyezik-e ezáltal közönyösségüket, — vagy tegyük fel a legMás Isten nincs, csak ő, S ő győzni fog bizonynyal. Ha csupa ördög e világ, S elnyelni is akarna, Ne rettegjünk mi mégse hát, Erőt veszünk mi rajta. E világ feje Bősz bármennyire, Nekünk semmi kár, 0 elitélve már : Egyetlen szó lesújtja. Hagyják békén a szent igét, Köszönetet se kapva, Velünk van ő, ki víva véd, Velünk lelke s hatalma. S ha élet, háznép, Kincs, rang vész is épp, Hadd veszszen! Biz ez Hasznukra úgy se lesz, Biztos nekünk az Ország ! Kainoikios.