Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Czékus István

45 Nyolczadik évfolyam. (Kszám. Pozsony, 1890. évi Február 8-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: /4 EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Egész évre . 6 frt — kr. félévre. . . 3 „ — „ I Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő a kiadó : TESZTYÉNSZZY FERENCZ. negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: Czékus István f. (Stromp László). — A zsinat az egyházi alkotmánytervezet keretében. (Kund S.) — Belföld. — Vegyesek. Czékus István f (1818—1890) a tiszai ev. egyházkerület püspöke. Még alig hogy elnémult a gyászének itt Pozsonyban, Gedulynk sírja felett — és ime már Rozsnyón viszhangja kél, Czékusunk ravatala felett. Még alig hantoltuk el itt ezt a sírt — és ime már új sírt ásnak Rozsnyón, hogy bele temessék azt, a ki a tiszai kerületben az első volt — nemcsak állása, de szive, szilárd akaratereje és tetteinek nagysága szennt is. Mint mikor az erős tölgyet vihar ledönti, úgy dőlt ki ő, a testben lélekben erőteljes férfiú . . . esése, mint a tölgynek lezulianáza, hogy megdöbben alatta a föld — hogy megremeg Istentől rövid időn ismételve ily súlyosan meglátogatott evangelikus egyházunk — és kétségbeesve kiált az égre: „Azt mondom az Istennek, ne kárhoztass engem, sőt add tudtomra nekem, miért perelsz velem ; avagy jónak látod-e, hogy megnyomorítasz, hogy a te kezed munkáját meg nem utálod?" (Jób 10, 2—3). Iskolák, intézetek, samaritánus egyletek, miket hatalmas lelkével életre szólított, — özvegyek, kiknek keserves könyüit atyai kezeivel letörölte, — árvák, kiknek hajlékot emelt s kiket így megmentett és újból visszaadott az életnek, egyháznak és hazának, — az egyházközség, melynek atyja s a. kerület, melynek áldó szelleme volt, a ki a semmiből a szeretet adományok százezreit hordta össze — és a Protestantismus, melyet utolsó lehelletéig éber pásztorként őrzött azon nehéz őrállomáson, hová őt a gondviselés hely ezé: mind, mind, a fájdalmas csapástól megbénítva, zokogva állják körül ravatalát s mi velük együtt sírunk s sóhajtunk: „Csak most tudjuk, hogy mit vesztettünk !" Neve progrcimm volt: tenni és alkotni, hogy az egyház fényre derüljön. — Ezért küzdött, izzadott — s teremtett; és ime, e küzdelmében, melyben mindig ő győzött — most legyőzte őt egy még erősebb hatalom, a halál! Nyugodjék békével! Kisérje áldás sírjába! — Ama nemes harczot ő megliarczolta, futását elvégezte, hitét megtartotta — végezetül bizonyára eltétetett neki az igazságnak korondja! (II. Tim. 4, 1-8). ^ ^tszló.