Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Sárkány Sámuel püspök beszéde

41-2 Mélt, Ii Fülül Sitkmj Samuel pflqßk Kegyelem nektek és békesség Istentől a mi Atyánktól és a mi Urunktól a Jézus Krisztustól. Amen. Az isten felkent emberének, a főtisztelendő felavató Püspök Úr kenetteljes szavainak hatása alatt áll az én lelkem. Hozzám intézett szavai végig rezegnek szivem legtitkosabb húrjain — s megdöbbenve látom most inkább mint valaha, hogy milyen nagy, milyen magasztos az a feladat, melyre eskületétellel vállalkoztam, s milyen kicsiny, milyen elégtelen vagyok én ennek a nagy tisztnek betöltésére. Mintha látnám e perczben Izrael népének legnagyobb fiát, Mózest, a mint visszariadt a nagy feladat előtt, melyre őt Jehova az ő Ura és Istene kiválasztotta volt, és vonakodva kéri az Urat: „Ne küldj engemet, hanem küldj mást, a kit illik küldened". Vagy mintha hallanám a nagy apostolt, Pált nyilatkozni, ki lelke mély megalázódásában azt vallja magáról : „Mert én legkisebb vagyok az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem". Ezek a nagy előképek lebegnek szemeim előtt e pillanatban, s velők én is lélekben megalázva magamat az Ur előtt — csüggeteg szívvel gondolok a reám váró nagy feladatra. Azonban míg egyrészről lélekben való szerény megalázódásra nyújtottak nekem alkalmat a főpásztori lelkes szavak, másrészről viszont buzdított, felemlőleg hatottak reám. Teljes szellemi útravalót nyújtottak nekem a felavató Püspök úr szavai, hogy ebből a nagy készletből merítsek tanácsot tanácstalanságom, erőt gyengeségem, vigaszt kishitüségem idején, — a miért forró köszönetet mondok neki itt is Isten házában Isten szine előtt, s Ígéretet teszek, hogy akként fogok cselekedni a mint azt már az ó-szövetség szolgáinak meghagyta az Ur: „Ezek az igék, melyeket e mai napon parancsolok neked, legyenek a te szivedben és gyakoroljad azokat a te gyermekeid előtt, és szólj ezekről, mikor ágyadban fekszel, vagy mikor felkelsz — megírjad azokat a te házadnak küszöbére és a te kapuidra". (Móz. VI. 6. — .) A protestáns főpásztornak magasztos eszményképe áll lelkem előtt. Vajha a kegyelem istene megsegítene engemet, hogy az általam is kifejezésre jusson. „ Mintha onnan felülről jönne hozzám a szózat: „Öre vagy Isten országa kincseinek — a hitnek, a 1 elkek üdvösségének, alelkiismemeret szabadságának, a szent igének, a sákramentomoknak". Drága kincsek ezek — isten megbecsülhetlen adományai — őrködj felettük. Apáid, apáink öröksége ez, melyért ezeren, százezeren ontották vérüket, sínlettek sötét börtönökben, elhamvadtak égő máglyákon. Maga az Istennek egyszülött fia az Ür Jézus Krisztus is ezekért a kincsekért adta az ő életét, hogy örökül hagyhassa azokat nekünk, és soha meg ne foszthasson minket azoktól „. . . sem élet, sem halál, sem hatalmasságok, sem a jelenvalók, sem a következendők" (Róm. VIH. 38). Ügyelj, hogy ezek a drága kincsei Isten országának sértetlenül feltalálhatók legyenek a templomban, a családok szentélyében, a lelkészek, az egyházfelügyelők, a tanítók lakában, a palotákban és a szegények szalma fedele alatt, — mint isten végetlen irgalmának zálogai. Mert a hol hit nincs, ott Isten országa sincs, ott az a szó „egyház" csupa üres szólam, ott a pásztornak nincsen nyája, — Krisztusnak nincsenek hitvallói és követői. Pedig a hit csak az egyik sarkalatos tényező Isten országában s ez is elveszti értéket, hogyha — mint a terméketlen fa — gyümölcstelen marad. Az igaz hit jó cselekedetekben nyilatkozik. A hivek fedhetlen erkölcsi élete valóságos hévmérője a bennök rejlő hit hőfokának. Ezt a munkás hitet, ezt a tényekben nyilvánuló vallásosságot ellenőrizni, fokozni és fejleszteni, a pásztoroknak, kivált a főpásztoroknak egyik legfőbb feladata. Esküvel köteleztem magamat ezekre, — isten segítségével — őrködni kívánok egyházunk hitelvei s híveink vallás erkölcsi élete felett. S mert egyházunk a magyar államban törvényes állást foglal el s annak oltalma alatt gyakorolja önkormányzati jogait : szükségképen megkívántatik, hogy honpolgári kötelességeink teljesítésében is híveknek találtassunk s a mint részemről a hazának hű fia, a koronás király ő felségének hódoló alattvalója, az ország törvényeinek készséges megtartója kívánok lenni, úgy másrészről őrködni fogok, hogy evang. egyházunk tagjai hasonló hűséget és hazaszeretetet tanúsítsanak amint az szeretett magyar hazánk polgáraihoz illő. Végre békés viszonyt kívánok fentartani a hazában létező valamennyi törvényesen bevett vallásfelekezettel, különösen pedig az evang. ref. testvérfelekezettel, hogy az a sz. kapocs, mely e két egyházat közös hitelvei s közös sorsa alapján múltban és jelenben egybe fűzte, továbbra is sértetlenül fenálljon sőt hova tovább szilárdabbá és bensőbbé váljék. Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Ezekben kívántam — életem e fontos pillanatában — irányelveimnek kifejezést adni, s midőn isten szent segedelmében vetett bizalommal lépek magasztos hivatásom terére, mélyen megalázva magamat az Ür szine előtt, áldó kegyelmeért ekképen fohászkodom: Ima: áldás.