Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nagyhonti esperességből

3: így is és nem fogja sürgetni a liitczikkek reformálását, habár azt saját vallásos meggyőződése meg is kivánná. — De épen az a kérdés, hogy vájjon a hivek többsége az egyházi tan álláspontján áll-e még? És erre határozottan igennel lehet felelni. Sőt népünk alsóbb rétegeiben még számos katholikus képzet és balhit is van elterjedve, úgy hogy sok tekintetben népünknek egy részét még csak az egyházi, tan álláspontjába kell felemelni. Nem is lehet azon csodálkozni, mert talán legtöbb gyülekezetünkben még 100 éve sincs annak, hogy az Isten igéje akadálytalanul és rendszeresen evangyélmi szellemben taníttatik és hirdettetik, mi egy egyház életében nem oly túl hosszú időszak, hogy benne a híveknek zöme régi hitéből és gondolkozásmódjából teljesen kivetkőztetnék. Ezek folytán, ha a zsinat az egyházi tant a modern tlieologia kritikus és speculativ kutatásainak eredménye szerint reformálná és ennek tanítását kötelezővé tenné, úgy ez bizonyára híveink többségénél idegenkedéssel és ellenszenvvel találkoznék, és" anélkül, hogy a mostani közönyösöket megnyerné, ellenkezőleg; még- többet teremtene és számos hívőt Ö O talán a nazarenismus vagy anabaptismus karjaiba iizne. — Ezért nézetem szerint egyházunkban még nem érkezett meg a dogmák reformálásának ideje. De még más szempontból sem volna tanácsos az egyházi tan reformálásálioz fogni. Most egyházi gyűléseinken csak nemzetiségi harczok folynak, azután még a dogmatikaiak jönnének hozzá, és a furor theologorum époly kevéssé volna kellemes és épületes mint a furor panslavorum. Különösen ez a frakczió, mely már nemzetiségi torzsalkodásokban hivatkozik az augustana confessióra és ennek alapján az egyetemnek az engedelmességet felmondja, a dogmatikai vitákban még inkább azt tenné — ez esetben több joggal — sa dolog könnyen oda fejlődne, hogy kétfelé szakadnánk, egy szabadelvű és egy orthodox táborra, a mi anélkül is gyenge erőnket még inkább gyöngítené. Azért a zsinaton nagyon helyesen fognak eljárni, ha dogmatikai tárgyalásokba nem bocsátkoznak. A protestantisnius szelleme a nélkül is fog fejlődni az ő lényege szerint; és -ha csak ugyan oda fog fejlődni, hogy majd a hivők túlnyomó része fogja az egyházi tan reformálását sürgetni, akkor, ha ezen idő bekövetkezik, lehet azt zsinatilag tenni, eddig azonban még várjunk. Faix Mihály. iiiriii, Nagyhonti esperességből. Egyház-Maróthi papválasztás. Mult évi szept. 7-én hosszas szenvedés után a maróthi egyház lelkésze Schmidt György jobb létre szenderült. Temetése szept. 10-én volt, melyen jeien volt többek között a főesperes úr, Händel Vilmos is, aki azután egész váratlanul kinevezte administrátornak a csánki lelkész urat, Holuby Adolfot, pedig nevezett jó két órányira s esős időben még messzebb lakik Maróthtól, holott vannak jóval közelebb eső egyházak is. — Az adminisztrátor úr azután esperesként disponált a környékbeli papsággal, functiót végezni ugyan nem szeretett, a választás ügyében azonban serényen tevékenykedett. Eleintén rokonát, Fuchsz Samut szerette volna Maróthra juttatni, de mert ez nem sikerült volna, hát csakhamar fordított a dolgon s a szuhányi lelkész, Schulz Samu mellett foglalt állást, lévén kilátása arra, hogy — az esperes úr közreműködésével azon esetben, ha Schulz Maróthra megy, Fuchsz Szuhányba jut. Lássuk azonban a menetet. Elérkezett a papolások ideje. Következő sorrendben szónokoltak : Fuchs Samu, őt követte Holéczy János udvarnoki lelkész, ezután ismét Fuchsz, majd Schulz s még négyen. Az utolsó szónok ottléte napján az adminisztrátor kandidáló gyűlést tartott, kandidáltak négyet, kik közül egyik a következő vasárnapon papolt, ezután pedig a rá következő napon elrendeltetett a választás, midőn Schulz ismét szónokolt. A szavazási lajstrom elkészítésével az adminisztrátor, mint érdekelt fél volt megbízva. Schulznak Maróthon léte a népnél semmi jó hangulatot nem keltett, nem volt ember, aki tiszta lélekből híve lett volna. De mi történt? Krausz, selmeczi kereskedő (sógora Schulznak) Maróthon ütötte fel sátorát, vásárolt bort, melynek olcsó ára fejében azt kívánta az emberektől, hogy Schulzra szavazzanak, szolgált nekik aztán jó szivarokkal is — ingyen ; nem hiába főtrafikos ! A jó borból aztán szintén ingyen néhány akót bocsátott a nép rendelkezésére s azután szövetkezett a zsidóval. Ez a zsidó pedig, — Kóhn Ármin — jól értett a dologhoz. Itatta a népet; a szúdi zsidónak 73 frtot, az ösödinek 26 frtot (mit esküvel lehet bizonyítani) adott a czélra ; (vájjon honnan kapta? S az ösödi Sinkovicnak 1 frtja, a szúdi biró 2 frtja, és a többi szép összegek s jutalmak honnan kerültek elő? — Hisszük, hogy megmutatja még a jövendő s benne egy igazságos ítélőszék.) Adósainak pedig „Hermán úr" azzal fenyegetődzött, hogy ha Schulzra nem szavaznak, nálok elhelyezett tőkéit felmondja. S úgy is tőn. amint beszéle. •— Kitűnő, bár peches kortes volt az apátmaróthi állami tanító is, Veigel Samu; Kuzma és Dániel maróthi lakosokkal Ősödre ment (filia), vivén magával birkahúst s bort ; csehül járt azonban, — társaival együtt megütlegeltetett. S míg így a korteskedés folyik, maga a kandidátus Schulz szorgalmasan ellátogat a vidék uraihoz, meg Ipolyságra á szolgabírósághoz. Nem hiába járt; felcsapták őt a vármegye jelöltjének. Ütött a választás órája. Jelen volt maga a főesperes s az adminisztrátor úr is. Megkezdődött a szavazás a négy jelölt között. A szavazás nem név-, de számjegyzéssel történt. Fuchsz Samu kapott egy szavazatot, Holéczy János 70-et, Schulz pedig 60-on íelül. Kisebbségben volt tehát Schulz, s noha szorgalmaztatott a választás befejezése, az esperes úr még sem fejezte be, hanem húzta az ügyet, keresvén a lajstromban még olyanokat, akiket talán tévedésből elfelejtett felhívni a szavazásra. A huzavona alatt jelentkeznek egyesek, akik már egyszer leszavaztak s szavazatuk újra elfogadtatott (olyanok is szavaztak Schulzra, akik egyházi adójukat nem rótták le, de ha ilyenek a Holéczy részén találkoztak, azoknak nem volt szavazati joguk) ; megtörtént, hogy egy választó harmadszor akart szavazni, oda vezettetvén a gyűgyi kath. jegyző, Tóth János által (sőt még egy halottat is megszavaztattak). — Most aktióba lép a zsidóság. Kóhn, aki Bo-