Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Templomavatás Akaliban (Bázler Adolf)

365 Nein lehet itt szó sem arról, hogy a magasabb kormányzási szervek netalán önkényt gyakorolnának az egyes gyülekezetek szellemi vagy anyagi vagyonán ; nem lehet azért, mert minden forum tagjai a bizalomnak egy-egy ujabb szűrőjén mentek át s végelemezésben mégis az evang. nép bizalmának bizományosai ; de nem lehet azért sem, mivelhogy az egyházaknak, esperességeknek és kerületeknek azon képviselői, kik vallási, közművelődési, jótékonysági tekintetekből valami terhet szavaztak rá a gyülekezetekre, felsőbb érdekek meggyőző erejének engedtek s maguk sincsenek kivéve a teher alól. Lehet ellenben szó arról, hogy ha a gyűlések tagjai nem meggyőződésük, hanem küldőik utasítása szerint kénytelenek szavazni, minden meggyőző érv dugába dőlhet, és a hivek nagy többségét képviselő kevés egyház nagyértékű indítványát a sok apró egyház indokolatlan utasítása leszavazza. Óhajtom tehát, hogy egybeülendő zsinatunk az aránylagos képviselet behozatala mellett, egyházi alkotmányunkból az utasítások minden nemét határozottan kitörülje. Holles Dani. ülfili, Templomavatás Akaiiban (Zala megye). Általános a panasz, miszerint Pál apostolnak ezen szavai: „Ne hagyjátok el a gyülekezeteket", vajmi kevés viszhangra találnak a mai materialis, önző világban. Az ősök áldozatkészsége igen kevés embert lelkesít ma már nemes áldozatok hozatalára. A hit iránt való közöny mindinkább kezd lábra kapni még azon erkölcsi testületeknél is, melyek a vértanuk és áldozatkész ősök egész légióival dicsekedhetnek. Általános a panasz, hogy az idealismusnak vajmi ritkán sikerül diadalt aratni a materialismus és egoismus fölött. De mint minden p&nasz és fájdalom vigaszra és enyhülésre talál, úgy ezen szivet, lelket szomorító panaszokra is gyógyító írt csepegtet az idő, és annak, habár talán látszólag nem nagy port verő, — de még is magasztos eseményei. Ily nemes, lelket felemelő, a hitbuzgó protestáns szívek fájó sebeire gyógyító írt hozó eseményt vagyok szerencsés a protestáns világnak ezen pár sorban halvány szavakban, gyenge tollal ecsetelni; kimutatandó azt, hogy mire képes egy kisszerű habár sors által sújtott gyülekezetnek népe, ha hitbuzgalom és protestáns lelkesülés vezérli. A kies Balaton partján, hol eddig a pénzbőség és jólét karjai között igen sokan megfeledkeztek a minden adományok kútfejéről, fekszik egy igen igénytelen, talán igen sokaktól megvetett község, „Akaii", és annak kebelében egy alig 72 lelket — beleértve a ref. hitrokonokat is — számláló ev. hitközség. Ezen kisded egyháznak tagjai hangya szorgalommal gyűjtögették a filléreket, hogy roskadozó templomuk helyett, az Istennek új és csinos hajlékot emelhessenek. A megfeszített szorgalom és józan takarékosság folytán, végre olyan helyzetbe jutott a gyülekezet, hogy az ! igét testté változtathatta és hozzáfoghatott a templomépítéshez. Április havában Reider Antal n.-vázsonyi építőmester a templomépítést 2100 forintért elfogadta. Ezen összeg azonban nagyon felülhaladta azon tőkét, melylyel a gyülekezet rendelkezett. Volt ugyanis a gyülekezeti pénztárban 514 frt. 36 kr. készpénz ; a veszprémi takarékpénztárban 657 frt. 70 kr. Ezenkívül adóslevelekben 348 frt. 20 kr. Az összes pénzfedezet a mivel a gyülekezet rendelkezhetett kitett : 1520 frt. 26 kr. A szükséglet és fedezet között a mint a fenntebbi számadatokból kitűnik 579 frt. 74 krnyi kiilömbözet volt. Hogy ezen hiányt kipótolhassa, gyüjtőívet bocsátott ki a községben. A gyűjtés eredménye a jelen viszonyok között, midőn a nép oly nagy katastrófa előtt áll, miszerint, ha szőlőhegyei ezen köves, szántóföldnek alkalmatlan határban kipusztulnak, a legnagyobb nyomor és szegénységgel keilend küzdenie, nemcsak meglepő, hanem megindító is volt. A gyüjtőíven aláírt összeg, nem kevesebb mint 525 frt. Az adakozók közül a következő nemes szivek járultak nagyobbszerű összeggel a templom építéséhez : 1. Kiss Károly 100 frt., 2. Szabó Lajos 50 frt., 3. Murai István 50 frt., 4. Beke József 50 frt., 5. Pethő István 50 frt., 6. Kiss János 50 frt., 7. Murai Károly 30 frt., 8. Kiss István 25 frt., 9. Szabó Sándor mint ref. 20 frt., 10. Kiss Dánielné 15 frt., 11. Barbély István 5 frt.. 12. özv. Sövény Ferenczné 10 frt., 13. Redli Antal 5 frt., 14. Gold Móricz 5 frt. — Ezen nemes szívű adakozók közül különös dicséretet érdemel : Kiss Károly, ki a mult évben mint kezes fizetett az egyházi pénztárba 154 frt. 88 kr. és mégis a legnagyobb összeget írta alá; Szabó Lajos, ki mint ref. ember 50 frtot adott ; Murai István, ki 1884-ben egy gyónó kelyhet készíttetett nejével Antal Zsófival, és most az 50 frtos adakozók között áll a neve ; Kiss Dánielné, kinek mint szegény özvegyasszonynak csekély birtokocskából négy neveletlen árváról kell gondoskodni, mint ör. Kiss Márton kezese 300 frtot, mint adóságot ezenfelül 15 frt. ajánlott pénzt fizetett. Továbbá özv. Sövény Ferenczné, Barbély István. Redli Antal és Gold Móricz mint más vallású, de jótékony czélra szívesen adakozó emberbarátok. Dicséretet érdemelnek általában a ref. atyafiak, kik úgy az adakozásban, mint más szolgálatokban egyenlő buzgóságot fejtettek ki evang. testvéreikkel. Ezen gyüjtőíven kívül még három gyüjtőívet bocsátott ki a gyülekezet, egyet az anyaegyházba A.-Dörgicsére, kettőt pedig a testvérfiliákba Közép- és Felső-Dörgicsére. A.-Dörgicsén összejött 42 frt. ; Közép-Dörgicsén 20frt. 12kr.; Felső-Dörgicsén 21 frt. 30 kr. ; tehát az összes pénzsegély, mit a gyülekezet más gyülekezetektől kapott, kitesz : 83 frt. 42 kr. A vidéki adakozók közül nem hagyhatom említés nélkül Szentes János alsó-dörgicsei hitrokon nevét, ki minden felhívás nélkül, a gyüjtőív kibocsátása előtt, önként, nemes szivétől indíttatva, személyesen hozott le a kurátorhoz 15 forintnyi segélyt. A templom bátorral való felszerelésére nézve Bárány Gyula kővágóörsi asztalossal lépett a gyülekezet szerződésre. Erre a czélra szükségelt 110 frtnyi összeg vagyonaránylag a gyülekezetre kivettetett.