Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A Luther-társaság gyűlésének jegyzőkönyve (Bognár Endre)

358 18) Jelenti az elnökség, hogy ez évvel az igazgatótanács és a társaság tisztviselőinek ötéves mandatuma lejár, ez okból a legközelebb tartandó közgyűlés tisztújításra hívandó fel. Tudomásul szolgált. Jegyezte : Bognár Endre, a társaság jegyzője. f I i 1111 'I, — Lapunk érdekében. Többszöri fölszólitásunk daczára a lapnak igen sok tisztelt olvasója a folyó félévre még sem elő nem fizetett, sem a lap további elfogadása iránt nem nyilatkozott; de a hátralékok sem törlesztettek. Minthogy a lap csakis az előfizetők hozzájárulásával tarthatja fel magát, olvasóinkat kötelezettségük teljesítésére ujolag tisztelettel kérjük. Szerkesztő. — Válasz a viszontnyilatkozatra. Nagytiszteletű Szerkesztő úr! Engedje meg, hogy nt. Petrovics Soma lelkész s esp. jegyző úr „Yiszontnyilatkozatára" néhány megjegyzést tehessek. — Sajnálom, hogy olyan dolgokat visz a nagy nyilvánosság elébe, a melyek szerintem rem oda valók. A viszontnyilatkozatból azonban mi tűnik ki? Az, hogy az egész bajnak, a bevett, de el nem számolt 27 frt. az oka. Az, hogy az esperesség még az 5-ik évben sem tudja, igaz-e? hogy ez a 27 frt be volt véve, de nem volt elkönyvelve. Az, hogy híveimet e miatt a 27 frt miatt izgatják ellenem. Az, hogy az ő felfolyamodásuk sincs megvizsgálva, alapos-e. nem-e? Mindezek alapján a „viszontnyilatkozatot" reám nézve nem vád-, hanem véd-iratnak tekintem, mert hiszem, hogy a nagy közönség nem engem itél el, a ki a közvagyonnal törődöm ; hanem azokat, a kik a közvagyonnal ennyire nem törődnek. — A „viszontnyilatkozat"-ból mindenki kiveheti, mi lehetett az a borzasztóság, a mit az esp. közgyűlésen mondhattam. Bizonyosan nem lehetett más. mint az, hogy megjelöltem a mulasztásokat, melyek a 27 frt ügyében történtek s vizsgálatot kértem. — Az esp. gyűlésen különben a következő beszédet tartottam: Méltóságos és nt. esp. közgyűlés! Az igazságot szolgáltató felsőbbségnek nemcsak joga, de kötelessége is az igazságszolgáltatás. Ezen igazságnak kellett volna érvényesülnie a makói ügynél is. Azonban fájdalom, ez mind ez ideig meg nem történt. Igaz ugyan, hogy a nt. esperes úr nem a legrokonszenvesebben érez irántam ; — bizonyítják ezt ama légből kapott állítások, melyeket a nt. esperes úr a legutóbbi makói papjelölő közgyűlésen ellenem tett ; — ez az ellenszenv azonban nem lehet ok arra nézve, hogy egyházam sérelmes ügye, immáron öt esztendőn keresztül elintézetlenül maradjon. A K. L. féle ügy elintézését nt. esperes úr a maga számára tartotta fenn; igérte annak elintézését, de igéretét 2 éven keresztül be nem váltotta. Az 1887-iki esp. közgyűlés nt. esperes urat megbízta ezen ügy elintézésével ; a nt. esperes úr azonban nem intézte el a makói egyház sérelmes ügyét. Az 1888-ki esp. közgyűlés újból kimondta, hogy a nt. esperes úr intézze el az ügyet, ha szükséges az esp. ügyész segítségével; a nt. esperes úr azonban újból nem hajtotta végre az esperesség határozatát. — Mélt. és nt. esp. közgyűlés, ha a nt, esperes úr maga nem tiszteli az esperességi végzéseket s azokat végrehajtani éveken át vonakodik : ne csodálkozzunk, ha az egyes ügyek elmérgesednek, ha a kedélyek lázongásban vannak. Én a nt. esperes úr általam jelzett mulasztásaiban látom ezen ügy elmérgesedésének alapokát. Azért kérem a mélt. és nt. esperességi közgyűlést, legyen szives egy vizsgáló bizottságot kiküldeni, mely megvizsgálván az évek óta húzódó ügyet: elégtételt szolgáltathasson i a makói egyház 1885-ik évben szolgált elöljáróságának, a mely elöljáróság csak kötelességét teljesítette, midőn a pénzkezelés fogyatkozásait a helyi presbyterium. közgyűlés, illetőleg a nt. esperes úr és esp. közgyűlés elé terjesztette, de a mely előterjesztést K. L. úr szeplőtlen papi becsületére való hivatkozással, a valósággal meg nem egyezőnek bélyegzett. — Ezek után még ceak azt akarom jelezni, hogy én bennem nincsen semmi „lehűlni" való, hanem csak derítsék ki : igaz-e az, hogy az a 27 frt egyházi vagyon bevétetett és el nem könyveltetett? s igaz-e az, a mit az esp. közgyűlésen mondtam, vagy nem igaz? Ez alkalommal több mondani valóm nincs. — Ismételve kérem nagytiszteletű Szerkesztő urat, kegyeskedjék ezt a levelemet becses lapjában egész terjedelmében közzé tenni. — Makón, 1890. október hó 28-án. — Maradtam nt. Szerkesztő úr iránt kiváló tisztelettel Druskóczy Ede, ev. lelkész.*) — Lelkeszjubileum. A dunáninneni egyházkerületben általánosan ismert és kiváló fényes tulajdonságai által a kerületen kivül is jeles erőnek elismert, mosonyi esperességünkben szeretve tisztelt zurányi lelkész, nagytiszteletű Boditzky Kálmán úr f. é. október 18-án tartotta zurányi lelkészkedésének 25-dik évfordulóját a legszűkebb családi körben. Lelkésztársai, sajnos, csak post festum értesültek a kedves pályatárs életének e nevezetes napjáról s igy méltán fájdalmasan veszik, hogy önhibájukon kivül nem járulhattak üdvkivánataikkal a jubiláns elé annak idején és személyesen. Pedig ő, az ünnepelő lelkipásztor, ! meg lehet győződve arról, hogy a kik őt ismerik, nagy rokonszenvvel kisérik minden örömében, bajaiban. Tudják is nagyrabecsülni a kiváló férfiút, a ki ritka élettapasztalatai folytán vezérszerepre volt s van is hivatva. Zurányi lelkészkedése előtti idejében is sok helyen, különféle állásokban szolgálta az Isten országát hiven, példásan. 1859-ben kezdte meg nyilvánosan pályáját, a mikor mint a volt nyíregyházai tanítóképezde tanára még a népiskola felső osztályában is vezette 145 fitanulóval az oktatást. A következő 1860. évben decz. 3-án zemplénmegyei pazdicsi segédlelkésznek avattatván fel. az úr szőllejének munkálását kezdte meg áldott sikerrel. Rövid idővel ezután. 1861-ben szepesmegyei Wíinschendorfba ment lelkésztanítói minőségben. — Négy évig sáfárkodott itt felette sanyarú viszonyok közt, míg 1864 május 22-én boldogult püspökünk dr. Geduly Lajos el nem hivta segédjéül Pozsonyba. Innét is tovább ment Temesvárra mint segédlelkész és tanító. Temesvárott érte halhatatlan emlékű Székács püspök kitüntető bizalma, ki a németországi Gusztáv-Adolf egylet által akkortájt rendszeresített bánáti missió első lelkészeül őt nevezte ki. Sokféle hányattatás után végre 1865. október hó 18-án élethajója a zurányi parochia csendes révpartjába ért. Egyházgyülekezetének felvirágzását a legnagyobb erélylyel eszközölte. 25 évi itt működése áldásos minden tekintetben. Vagyonilag igen tetemesen gyarapodott a zurányi egyházközség. A templom 1869-ben renováltatott, későbben egy új remek orgona beszerzése, egy volt uradalmi nagy bérház megvétele, melynek regále-joga újabb időben 11,500 frton váltatott be, egy második tanítói állomás rendszeresítése Boditzky nevét s érdemeit hirdetik. E mellett Boditzky számtalanszor áldozatkészségre buzdította sikerrel egj'házhiveit, mert ő képes volt évről-évre tetemes gyűjtéseket rendezni hívei körében s igy igen számos szűkölködő egyház áldja a zurányi jó szivű adakozókat. Tavai a pozsonyi theol, akadémia számára eszközölt ki 50 frtot. A lelkész mutatta meg az egyház testén sajgó sebeket s f gyógyító irral szamaritánuskodni ő tanította meg hiveit. Áldja meg őt a minden jók kútfeje, Istenünk, a kiváló jeles lelkészt testi s lelki áldásaival, hogy még számos évekig örvendhessen a mosonyi esperesség lelkészi kara ez érdemekben *) Lapunk iránya és a közegyház általános érdekeit szolgáló szűk tere nem engedi, hogy e kis házi perpatvar itt tovább folyjék. Szerk.