Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A Luther-társaság gyűlésének jegyzőkönyve (Bognár Endre)

356 czikk-sorozatban). Initiálta pedig- mélyen humánus és igazán szabadelvű, halhatatlan ministertink b. Eötvös József. Egy ügyes-bajos, s még vallási áttérés által is bonyolult elválási, illetve újabb liázasulási esetben König Péter, újvidéki rézműves, egyenesen s közvetlenül a ministerhez fordult útbaigazítás végett, mire a Canonisták nagy megütközésére azt nyeré válaszul, hogy „törvényeink értelmében liázasulási szándékát szabadon valósíthatja." Székács, akkoron superintendens, sietett ezen nem is remélt döntvényt praecedens gyanánt s utbaigazításül hasonló esetekben közleni püspöki kartársaival, kik is azt valamennyien hivatalos uton köröztették kerületeikben. Az egyetemes gyűlés is, mint legfőbb egyházi hatóság örömmel vévén tudomást a szóban lévő miniszteri leiratról, felhatalmazta a lelkészi kart, adandó esetben annak értelmében eljárni, t. i. a kath. szentszékek által elválasztott s időközben egyházunkba áttért feleket minden további pereskedés nélkül új házasságra bocsátani, áttért személyeknek minden ténykedése a hazai törvény értelmében „azon egyház tanai szerint lévén megítélendő, melybe áttértek, s az elhagyott egyház tanai rájok nézve semmiben sem lévén kötelezők." Ez alapon kivált a fővárosban, de sok más városi egyházainkban is számos házasság köttetett, s jóllehet több izben bepanaszolva lettek, püspökeink erélyesen megvédeni tudták az eljáró lelkészeket, s az egyetemes gyűlés, benne törvényes joggyakorlatot látván, tudtomra végleg mai napig sem ejtette el a dolgot, s csak miután bold. Trefort miniszter egy ily alapon létesült házasságot rendelet utján megsemmisített, oda módosítá határozatát, hogy a lelkészek minden egyes ilyetén esetben az illető püspök úr vélemény-nyilatkozatát előlegesen kérjék ki. — A tiszai kerületben ezen eljárás az ujabb „rendezet" folytán megszűnt, hogyan vannak vele a többi kerületekben, nem tudom; de azt tudom, hogy ily „König Péter-féle házasságok" sok helyen az országban a hatóságok által elismervék, a minthogy arra is van példa, hogy ilyetén házasok, ismét elválni akarván egymástól, elválási szándékukat csak forma szerinti válóper útján hazai bíróságok előtt érvényesíthetnék. — Hogy aztán az e házasságokból született gyermekeket ismét az evang. lelkész fogja keresztelni, illetőleg elkeresztelni, az a dolog természetéből szükségkép folyik, — mert t. i. kénytelen vele, mivel a kath. lelkész a gyermeket törvényesnek elismerni és ilyennek anyakönyvelni nem fogja. „En ergo iterum: Duo dum, faciunt idem, non est idem." 3. Még egyet; mert ez is szép. — Egy az állam által törvényesnek elismert, de a kath. egyház által el nem ismert házasságból, — elhalván a prot. férj — kath. özvegy maradt vissza, állami nyűg- vagy kegy díjra jogosított özvegy. Ezen szegény özvegy immár, hogy nyugdíját annak rendje s módja szerint föl vehesse, illetékes lelkészétől kéri nyugtájának leikészhivatali, szabályszerű láttamozását, — de ott — a mint házasságát el nem ismerték, ügy most őt özvegynek sem ismerik el, s e jogczímen megtagadják tőle nyugtája aláirását. Eljő tehát, s kéri azt az evang. lelkésztől. Ez — másnak hivatalkörébe avatkozni nem akarván, a törvényes rend iránti tiszteletből szintén megtagadja ténykedését. Mitévő legyen már most az özvegy? — Elmegy s panaszolja baját az adóhivatalban, hol is — mert utóvégre csak kell valahogy segíteni a bajon — egy okos, jó ember azt tanácsolja neki, hogy csak menjen még egyszer az evangelikus lelkész úrhoz s mondja meg neki, hogy az o aláirását is elfogadjuk. — Hát most már csak kénytelen az a szegény lelkész más lelkésztársa vetésébe bocsátani sarlóját, (ámbár díjt vagy hasznot bizony nem vesz tőle) hogy azon özvegyi nyugdíj kifizetése lehetővé tétessék. S ez így történik tehát immár rendesen, hosszú évek során át minden hó első napjaiban (a nyugdíjak t. i. havi részletekben fizettetvén). „Woher, Meister Ariost, habt Ihr all' das närrische Zeug?!" — Ily ellenmondásos, sőt részben épen nevetséges helyzetet szülnek ama „Centuriae dubietatum et contrarietatum," melyek házasság-jogunk kopár mezején maszlag-virágkint bőven díszlenek ! Bizony mondom, — mert alkalmam is volt tapasztalni, — hogy ezek a művelt külföld előtt egye-, nesen a haza reputatiójának rovására mennek. Idb. Szteldo János. ® 11 Pili* A .,Luther-társaság"-nak 1890. október 8-án Budapesten tartott igazgató-tanácsi üléserői felvett jegyzőkönyv. Jelen voltak: Hunfalvy Pál ő méltósága, főrendiházi tag, akadémiai osztályelnök, mint a Luther-társaság elnöke; nagytiszteletű Doleschall Sándor, érdemült főesperes, egyetemes levéltárnok, budapesti lelkész, mint alelnök; Zelenka Pál, tiszakerületi püspök; Poszvék Sándor, főgymnasiumi igazgató; Gyurátz Ferenez, kerületi főjegyző; Trsztyénszky Ferencz, főesperes; Csecsetka Sámuel, theol. akad. tanár; Michaelis Vilmos, lyceumi igazgató; Farbaky József, ker. főjegyző; Hörk József, theologiai dékán; Sárkány Sámuel, érdemült főesperes; Bachát Dániel, esperes, mint az igazgató tanács tagjai; Scholz Gusztáv, titkár, Falvay Antal és Bognár Endre, jegyzők. Mely alkalommal : 1) Az elnök üdvözölvén az igazgató-tanács tagjait, a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. 2) Olvastatott a mult évi igazgató-tanács gyűlésének második pontja, s ennek kapcsán az elnökség azon jelentése, hogy felhívást intézett a papi és tanítói értekezletekhez, úgyszinte egyes kiváló világi férfiakhoz, figyelmökbe ajánlván a Luther-társaság erkölcsi és anyagi támogatását; jelenti, hogy ezen elnöki felhívásra Radó Kálmán, a dunántúli egyházkerület világi felügyelője, és a nyíregyházai evangelikus gyülekezet mint alapító, az eperjesi gymnasiumi tanári testület, a veszprémi és a győri egyházmegye, a somlóvidéki lelkészegylet, a győrmegyei és soproni alsó