Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Egyetemes gyűlés

341 heczcz, mellyel szerencsésen elértük, hogy a profán laikus is érdeklődik gyülésünk iránt, nem volt oly „érdekes", izgató jelenetekben oly gazdag mint máskor. Erre is hatott a zsinat közelsége. Csak lármázzanak még, — gondolta magában a hazafias többség, majd bezárja a zsinat a szájukat örökre. Sokat várunk a zsinattól, nem sokat, mindent, igaz nagy szükségünk van megujulásra, felfrissülésre, hisz e százados test már alig teng, — csak azután ne csalódjunk, mert az nagyon keserű lesz. Külömben a gyűlés lefolyása a következő volt : F. hó 7-én este tartatott br. Prónay Dezső főfelügyelő és Karsay Sándor püspök elnöklete alatt a szokásos előértekezlet, melyen megállapították a tárgyalások menetét s megbeszélték a fontosabb előforduló ügyeket. Az egyetemes felügyelő szívélyesen üdvözölvén a jelenlevőket, szólt a zsinati ügyekről, minek kapcsán közli az erdélyi ág. hitv. ev. egyházkerülettől és a magyarhoni ref. konventtől beérkezett válaszokat a zsinatra való meghívásra, — ezeket felolvassák. Az erdélyi egyházkerület visszautasítja a meghívást, a ref. konvent pedig átiratában tudomásul hozza eddig végzett zsinati előmunkálatait s kijelenti készséget az együttműködésre. Ennek következtében a felügyelő indítványára, útasítja az értekezlet a zsinati bizottságot, hogy ez érintkezésbe lépve a reformátusokkal a zsinat tartásának idejét közelebb meghatározzák. Majd Baltik Frigyes dunáninneni püspök jelentést tesz arról, hogy áll kerületében a zsinat ügye, mit az értekezlet tudomásul vesz. Ezután főfelügyelő úr bejelenti a beérkezett illetéktelen keresztelésekről szóló kultusministeri rendeletet, mit megnyugvással vesznek tudomásul. Felolvassák a ref. konvent átiratát a sorsjegy kölcsön tárgyában, melynek kapcsán a főfelügyelő úr közli, hogy ő az ügy sürgősségénél fogva, a pénzalapbizottságból s az egyházkerületi elnökségekből egy értekezletet hivott volt össze, mely a bemutatott jegyzőkönyv szerint magáévá tette az eszmét s br. Radvánszky elnöklete alatt egy 7 tagú bizottságot küldött ki a további lépések megtétele czéljából. — A selmeczbányai ág. hitv. ev. gymnasiumnál fennforgó fegyelmi ügy és a kerületi leányneveldék tárgyalása után az értekezlet véget ért. Másnap (octóber 8-án) d. e. ^IO órakor a deáktéri templomban gyűltek össze a gyűlés tagjai, hol ntű Schranz János lelkész úr imádkozott. Az ájtatosság végeztével mindnyájan a gymnasium dísztermébe vonultak fel. A tanácskozást br. Prónay Dezső egyetemes főfelügyelő nyitotta meg egy remek beszéddel, melyben először megemlékezve az elmúlt év veszteségeiről, rövid vonásokban jellemezte az elhunyt vezéreket. G-eduly Lajos püspökről szólva kiemelte a főfelügyelő, hogy a dunáninneni egyházkerület püspökének nagy érdeme volt, hogy ki tudta igen sokszor egyeztetni az ellentéteket, melyek a kerületben nem egyszer úgy alakultak, hogy nehéz megpróbáltatásoknak tették ki az egyházat. Ezután C z é k u s István tiszai kerületi püspökről emlékezett meg a főfelügyelő, kinek a megindulástól fátyolozott hangján meglátszott, hogy mily nagy az a veszteség, a melynek fájdalmát tolmácsolja. Szólott a főfelügyelő az elhunyt püspök hazafias lelkületéről, igazi evangéliumi szelleméről, s rendkívül nagynak mondta a veszteséget, mely az egyházat e kitűnőségének elvesztésével érte. Végül Szeberényi Gusztáv püspökről emlékezett meg kegyeletes szavakban a szóló, s ezután bemutatta az uj püspököket, kik most jelennek meg először az egyetemes gyűlés szine előtt e minőségükben, de már régen munkálnak az egyház javán. Első sorban Zelenka Pál tiszai püspököt üdvözli, a kit tehetségei, tudománya, igaz hazafias lelkülete méltó utódjává avat a nagy emlékű Czékusnak. Majd a dunáninneni kerület püspökéről, Bal tik Frigyesről szól, a ki birja a felvidéki hitrokonok bizalmát, s a kiről hiszi, hogy ezt fel fogja használni a mutatkozó ellentétek testvéri, barátságos kiegyenlítésére, megszüntetésére. Isten áldását kéri a püspöknek e téren kifejtendő működésére, a melyben az egyetem bizonyára kész örömmel, teljes erejével támogatni fogja. Végül igazi, őszinte örömének ad kifejezést a felett, hogy Karsay Sándor dunántúli püspöknek egészségi állapota megengedte, hogy megoszthatja vele az elnöki tisztet, a ki mai megjelenésével bebizonyította, hogy tevékeny munkása marad az egyháznak. Hivatkozott a főfelügyelő arra, hogy éppen most vannak az idők, melyben nagy feladatok várnak az evangelikus egyházi élet minden faktorára. Utal a zsinati előkészületekre, s e pontnál hangsúlyozza, hogy egyéni véleményének ad kifejezést. Nagyok és nehezek a zsinat feladatai, mert a három századnál idősebb egyházi alkotmányt meg kell őrizni, de e mellett a fejlődést kell elősegíteni az egyház organizácziójában. Azt hiszi a főfelügyelő, hogy a zsinatnak csak az organizáczió főelveit kell kidolgozni s ennél különösen szükséges megóvni azokat az alapvonalakat, melyek épen sajátos, kialakult jellegét adják meg az ág. hitv. ev. egyháznak. Majd azt a nézetét jelenti ki, hogy az egyetemes konventnek ragaszkodni kell mindenhez, a mit a zsinat dolgában eddig határozott és tett. Végül üdvözli a megjelenteket, s az egyetemes közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Győr y Elek az egyetemes gyűlés főjegyzője ezután felolvassa az egyetemes főfelügyelő jelentését a lefolyt évről, mely első sorban a püspöki székekben történt változásokról emlékezik meg. Az egy. gyűlés a jelentést tudomásul vette. Zelenka Pál tiszai kerületi püspök úr szólott erre, általános figyelem mellett : Egyetemes egyházunk, s benne kivált tiszai egyházkerületünk szempontjából e fontos helyre rendeltetvén, elfoglalom azt Isten segedelmül hívásával s a méltóságos báró, elnök ur, a tisztelt gyűlés testvéries jóindulatának kikérésével. Nagy elődök hirdették e helyről közegyházunk bajait, tanácskoztak egyházunk közjaván, munkáltak annak jövőjén. Az egyháznagyok után én egyszerű munkás nyertem e fontos szerepre megbízatást. Elfogadtam ezt, mint minden mást, 28 éves egyházi multamban, meghódolva az egyház akarata előtt parancs gyanánt, már csak azért is, mert az egyházban az Ur szolgálatára szentelt életem minden törekvése, egyházunk javának áldozatrakész munkálására irányult. Elfogadtam és elfoglalom most annak kijelentésével, hogy a személy e helyen változott ugyan, de a szellem nem. El bennem és éltet engem az a szellem, mely az Ur egyházában egyedül az Urat keresi, szolgálja és imádja ; — az a szellem tehát, mely nem bont, hanem épít, nem szór, hanem gyűjt, nem tipor, hanem emel, nem üldöz, hanem szeret ; — azon szellem, mely a részek alkotmányos szabadságának megóvása mellett hirdeti az evangyéliom-