Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Értesítők evang. középiskoláink 1889/90-iki iskolai évi működéséről (Markusovszky Sámuel)

330 anyagi, akár szellemi javai ellen. De ha ez az első és fő feladat, akkor a második mindenesetre hasonlatos ehhez, az t. i. hogy az egyház lelkipásztorai, tanárai és tanítói az egyház szolgálatában feláldozott erőikért, családjaikkal együtt, halálukig illő, tisztességes megélhetéssel legyenek megjutalmazva. Minden egészséges szervezetű társulat, milielyest saját létfeltételeinek szabályait megírta, utána mindjárt azt állapítja meg, milyen minősítéssel biró emberekre bizza ügyeinek vezetését, mit biz reájuk, mit követel tőlük, de egyszersmind mivel jutalmazza meg fáradozásukat s hogyan gondoskodik az ő és családjaik jövőjéről. Igy tesz maga az állam is, midőn a fizetési minimumok és fokozatok törvényszerű biztosításával s a nyugdíj-intézetek életbeléptetésével, segélyezésével és szigorú ellenőrzésével tisztviselőiről, azok rokkantjairól, családjaik, özvegyeik és árváik fentartásáról lehetőleg gondoskodik. Cselekszi pedig azt azért, mert tudja, hogy a sebesen haladó kor tálszárnyalta a „nobile officium" patriarkhális idejét, — s tudja azt, hogy midőn tisztviselőiről gondoskodik, közvetve saját javát is előmozdítja. Evangélikus egyházunkban is sok dolog nem úgy van már, mint volt régen, s ez különösen a fizetési viszonyoknál tapasztalható leginkább. A hivek és lelki vezéreik közötti családias viszony máig sem igen veszített jellegéből; de azért jövedelmeik tekintetében mégsem volna tanácsos ezeket még tovább is amazok kegyére és készségére utalni; ama, külömben teljesen igazságos, de nem annyira keresztényies elv: „do, ut des; facio, ut facies," oly mély gyökeret vert immár híveink szivébe és elméjébe, hogy a jószivű adakozás többé nem kíván rovatot a lelkészi jövedelem jegyzékében. Ha még ezekhez azt vesszük figyelembe, hogy az egyes készfizetési ágak minőségtekintetében mindenkor vitára és magyarázatra, — beszedési pontosság és biztonság tekintetében pedig igen gyakran aggodalomra adnak okot : — nem lehet csodálkozni, hogy a papoknak és tanítóknak panaszaik minduntalan megujulnak. Ezen ügyet nem vette fel az „Előmunkálat" a tartandó zsinat tárgyai közé, — a zsinati bizottság csak a megmondhatója, hogy miért? — s azért az én első általános észrevételem ellene abban áll, hogy az „Előmunkálat" egyoldalú. Hajlékot épít a nyáj számára, hogy a zápor elől az alá menekülhessen, — de a pásztort a csurgó alatt hagyja. Törvény nyel biztosítja az egyház ékes rendjét és szabadságát, de annak őreit és munkálóit, egészségben és betegségben, ifjan és öregen, magánosan vagy családaikkal odaengedi az esélyeknek. Jó, hogy kánont nem adhat az egyház szolgáira abból a közmondásból: „segíts magadon, az Isten is megsegít!" Második általános észrevételem az egyházkormányzat egy tervezett új szervére, az esp. és kerül, presbyteriumra vonatkozik. Holles Dániel. Ertesítök evang. középiskoláink 1889/90-iki iskolai évi működéséről. (Folytatás.) 9. A késmárki ág. hitv. evang. kerületi lvceum 1889/90. tanévi értesítője. Közli Scholcz Frigyes igazgató. Bevezetésül közölve van folytatólag a késmárki ág, hitv. e v. kerületi 1 y c e u m története és pedig : a késmárki főtan oda, mint kerületi lyceuin 1839 óta, — a késmárki főtanoda, mint kerületi nyolczosztályú főgymnasium 1852 óta, a késmárki tanoda újra kerületi lyceum történelmi czimét vette fel 1861-ben. Irta Palcso István. Ezután következik az intézet dicsőült nagy jótevőjének Jóny Tivadarnak emlékezete, ki a késmárki lyceumnak nagyszerű könyvtárát és 240,000 frtra menő összeget hagyományozott. Hálából az intézet a boldogult hamvai fölé diszes gúlát emelt, mely 1889. decz. 17-én avattatott fel. Az ez alkalommal mondott emlékbeszéd Scholcz Frigyestől, és Zvarínyi Sándor tanár alkalmi ódája bizonyságot tesznek az ünnepély emelkedettségéről. Az értesítő az intézet egy másik jótevőjének az emlékezetét is megújítja, ez Kajner János György, ki 1871-ben 10.000 frtot hagyományozott a lyceumnak oly feltétel alatt, hogy ezen összeg tantum alterumra szaporíttatván, kamatjainak fele a tanári fizetés emelésére, a másik fele szorgalomdíjakra fordíttassék. A végrendeletileg meghatározott összeg már felszaporodván, kamatai a jövő évtől fogva folyósíttatnak. Ezen alapítványból az intézet 16—17 ösztöndíjat lesz képes szegény tanulóknak kiosztani. Az összefüggés okáért itt megemlítjük még az értesítőnek egy másik helyén olvasható amaz örvendetes tényt, hogy a lyceumi alapok 400,000 frtra rúgnak. A tanári kar 13 tagból és 3 hitoktatóból áll. A tanítás az evang. egyetemes egyház tanterve nyomán haladt, de a n é m e t nyelv már az I-ső és Il-ik osztályban is taníttatott heti 3 — 3 órában. Más tantárgyakból is a tantervtől eltérőleg, hol több, hol kevesebb heti óraszám vétetett fel. A tanulók száma volt 401, ezek között ág. ev. hitvallású 176. Az ifjúsági egyesületek közül a magyar önképzőkörnek 46 tagja volt, megülte márczius 15-ikét. A német önképzőkör 48 taggal alakúit meg, az év folyamán 21 rendes és 1 záróülés tartatott. Könyvtára 397 kötetből áll. Ezeken kivül volt gyorsíró kör 25, vívókör 51, zeneegylet 8, dalkör 16 taggal. Alumneumba járt 94, convictusba 139 tanuló. Alumneumi ebédért fizettetett 16 frt, convictusi ebéd- és vacsoráért 61 frt. egész évre. Ösztöndíjban 46 tanuló részesült. írásbeli érettségi vizsgálatra 53 tanuló bocsáttatott. 10. A nyíregyházi ág. hitv. evang. főgymnasium XXVI-dik értesítője az 1889/90. iskolai évről. Közli Martinyi József igazgató. Bevezető értekezés : Szinügyi viszonyaink Bessenyei koráig. Porubszky Páltól. Az igazgató jelentése kegyeletes