Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Evangelisatio Bosniában

326 úgy franzfeldi, valamint uj-pazuai s még egy-két más községbelinémetajkú evang. család csatlakozott, — úgyannyira, hogy Franzjosefíeld ma 120 családot — 800 lélekkel számít. Első feladat volt a természet alkotta nehézségeket leküzdeni. A széltében-hosszában vad cserjék s tölgyekkel benőtt határt, törhetlen, szilárd akaraterővel párosult szorgalommal s kitartó, valóban bámulatos munkával jól fizető szántófölddé változtatták át; úgy, hogy ott, hol azelőtt csak a gazdájától magára hagyatott jószág zavarta meg az egyhangúságot, — most a földeket áthasító ekevas, a vető gazda és az elégült aratók mindmegannyi tanubizonyságtevői annak, mire képes egy istenfélő s munkabíró jámbor kis sereg. De nemcsak hogy a testnek szolgáló s a mindennapi kenyeret adó földi dolgokban oly munkások, hanem a szív, a vallásos kedélyt kielégítő s tápláló lelkiekben is hű és gondos sáfárok; mert a mint megvolt a hajlék, megvolt a mindennapi kenyeret termő földecske, már a második évben iskola s imaház építéséhez fogtak. Isten segedelmével, a jó indulatú s Őket mindenben hathatósan gyámolító magas boszniai kormány támogatásával sikerült egy, valóban az újkor minden igényeinek s követelményeinek megfelelő iskolát s csinos tanítói lakot építeniök. 1888-ik év őszén foglalta el Falkenburger József levita-tanító állomását, az iskolaiak mellett az egyházi ügyeket is vezetvén. A tanítót a kormány dotálja. Ez meglévén, most már rendes lelkész után vágyódtak. Yágyuk, óhajuk teljesült. Ismét a magas kormány volt az, ki e törekvő s érdemes népet támogatni el nem mulasztván, évi 500 frttal járul a lelkész javadalmazásához. Igy egy lelkész meghivatásának nehéz kérdése megoldva lévén, ez év tavaszán első lelkészükül a jeles Schäfer Lajos papjelöltet választák meg, ki is a magyarhoni evang. egyház kötelékéből való elbocsátást megszerezve, mint az egyház szabadon választott lelkésze, a kormány által készített egyházi törvények s utasítások értelmében, boszniai evang. püspök vagy pap hiánj'ában. hivatalosan az egyház kurátora által a politikai hatóság képviselete mellett hivatalába bevezettetett. — A jámbor jó nép azonban megkívánta, vagyis inkább óhajtotta, hogy lelkészük a nálunk dívó egyházi ünnepélyességgel is legyen beiktatva, s ily értelemben kopogtatott a kormány ajtajánál, s ez jóindulatának ujabb tanújelét adván, e kérelmet meghallgatta, s az egyházi ünnepélyes beiktatást megengedte. Az egyház, míg egyfelől hálás szívvel vette a kormány jóindulatának eme ujabban nyilvánult jelét, — másfelől elhatározta, ez ünnepélyt viszonyaikhoz mérten minél fényesebbé tenni. Schneeberger János uj-verbászi lelkész kéretett föl, szíveskedjék az installatiói aktust végezni, egyéb íunktiók végzésére Bohus Károly franzfeldi és Kruttschnitt Antal uj-pázuai lelkész kéretett föl. Az ünnep szept. 7-ikére tüzetett, melyre a franzfeldi s uj-pázuai két anyaegyház is hivatalos volt. Mi uj-pázuaiak szept. 5-én indultunk útnak, útközben Schneeberger János uj-verbászi lelkész hozzánk csatlakozott s vasúton Mítrovitzáig, onnan tovább hajón folytattuk utunkat. Mindenütt csodálkozva nézték a lépten-nyomon együtt tartó csapatot, s a kiváncsiabbak oly kérdésekkel fordultak alulírotthoz : hová mennek ? bucsujárók-e, hiszen nem visznek sem keresztet, sem zászlót? stb. Igen, mondám, bucsujárók vagyunk, megyünk más határba, már országba elvándorolt testvéreinkhez, hogy vélük ünnepet ülve, vélük imádkozzunk s reájuk a jó Isten áldását kérjük. — Szept. 5—6-ika közötti éjjelt a hozzánk csatlakozott franzfeldi képviselőkkel hajón töltve, 6-án reggel 1/

27 órakor BosznaRacsára érkeztünk, hol testvéreink lelkészükkel az élén fogadtak. Miután a határőrök az egész csapatról szóló útlevelet megvizsgálva, ezt rendben lévőnek találták — pedig csapatomban volt 15 utlevélnélkiili is — Bosznia földjére tettük lábunkat. A mindkét részről történt szívélyes üdvözlés után, megindult a több mint egy 40 kocsiból álló menet Franzjosefíeld felé. i A fa s cserjékkel sűrűn benőtt vidéket kitűnően épí! tett 3 jól gondozott műút szeli át, mely a Szávától Bosznián át egészen Raguzáig nyúlik el. Háromnegyed óráig ily vidéken mentünk, imitt-amott egy-egy düledező félben lévőnek látszó bosnyák vagy török faházikónak szokatlan stylusa kötötte le figyelmünket. De íme, egyszerre messze átlátszó sík terjeszkedik előttünk, s arra enged következtetni, hogy e helyütt egy munkás szorgalmas földmívelő nép tanyáját kell hogy felütötte légyen. S csakugyan, távolból fehéredik már az uj telepítvény még fehér cseréptetőzete. A faluba érve meglepett a mérnöki terv szerint kiépített egyenes utczasor. Taraczklövések üdvözöltek minket, az utczaajtókat megszállva örömkönnyeket hullatott a jámbor nép. A Franzfeldről idevándorlottak Schneebergerben volt szomszédos, az uj-pázuaiak bennem volt lelkészüket, — valamennyi pedig ki szülőjét, testvérét, rokonát találta fel a hosszú csoportban. Kocsink a csinos négy szobából álló paplak előtt megállva, az első boszniai evang. paplakba léptünk. Itt üdvözölt minket az egyház képviselő testülete. Még a délelőtt folyamán az alig 5 percznyi távolságra fekvő kerületi székhelyre, Bjelinára mentünk, az alispáni ranggal bíró Bezirksvorstandnál tiszteietünket teendők. Az egész kerületben török s bosnyáktól egyaránt szeretve tisztelt Bezirksvorstand Szekulics János, a FerenczJózsef-rend lovagja a legnagyobb előzékenységgel fogadta a két idegen evang. lelkészt, s 4 órán át kalauzolt minket, megmutatván a keleties jellegű város minden, az idegent érdeklő dolgokat. Ugyancsak itt ismerkedtünk meg az ev. vallású, kedves megjelenésű, művelt, pozsonymegyei származású dr. Kostyál Miklós Bezirksadjunkttal. Mindkettő finom műveltségű s ritka nyájasságú hivatalnok, kikben franzjoseffeldi testvéreink legnagyobb jótevőiket tisztelik Kedves emlékkel visszatérve az uj faluba, az egyháztagokat lakásaikon felkerestük. Mindenütt rend és tisztaság. Alkonyatkor a falu két harangjának hangjába belevegyült taraczklövés hirdeté a holnapi ünnepnapot. Vasárnap ünnepi színt öltött minden. Harangzúgás — taraczklövés. Kevéssel 9 óra előtt a hintók hosszú sora hozta ki a városbeli vendégeket, kik a templom előtt a lelkészeknek sorfalat képezve, valamennyien részt vettek az isteni tiszteleten. Ott volt Szekulics Bezirksvorstand, dr. Kostyál Bezirksadjunkt, a vadász-ezredes több tiszt kíséretében, a járási főorvos, állami folyammérnök, ez urak kedves nejei s több előkelő városi vendég. Az imaház zsúfolásig megtelt. „Ach bleib mit deiner Gnade" egyházi ének 2-ik versszakánál Kruttschnitt Antal uj-pázuai lelkész oltár elé lépett az oltári istentiszteletet elvégezve, Róm. XII. v. 1 —12 alapján beszédet tartott. „Jesu frommer Menschenseelen" kezdetű ének 2-ik verse után következett az ünnep fő s központja a beiktatás, a nálunk dívó szokás s forma szerint. Schneeberger János uj-verbászi lelkész János XXI. v. 15—17. alapján szívből jövő — szívhez szóló s szívre ható remek beszédet mondott ; majd pedig a beiktatott lelkész Róma : I. v. 16. alapján megtartván szép székfoglalóját, s „Nun denket alle Gott" I-ső versével az istentisztelet véget ért. Az egyszerű, de minden tekintetben szépen sikerült evang. istentisztelet nagy hatást gyakorolt az ilyeneket nem látott s nem hallott uri vendégekre. Istentisztelet után a vendégek a paplakon látogatást téve, innen együttesen a községháza nagy termében rendezett diszebédre mentünk, melyen a föntemlített uri vendégek, az érkezett s helybeli egyházi képviselők s mások számszerint 70-en vettek részt. Negyedik fogásnál Schneeberger lelkész úr, az alattvalóitól hiven szeretett királyt éltette, utána Kruttschnitt lelkész a franzjoseffeldi evang. egyház igaz jóltevőjét s gyámolóját, Szekulics Bezirksvorstandot éltette, ez pedig a beiktatott lelkészre emelt poharat. Képzelhetni, hogy kedélyesség s felköszöntőkben hiány nem lehetett. Délutáni 3 órakor a törökök által rendezett lóversenyt tekintettük meg. Itt láttuk a keletet kicsinyben. A látottakat leirni lehetetlen. Az estét ismét Franzjoseffelden töl-