Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az egyetem gyűlése előtt (Andorka Gyula)

Nyolczadik évfolyam. 38. szám. Pozsony, 1890. évi Szeptember 20-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 . 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó s TIRSZT-stéhstszik:-^- :F E :R, :E UNT a Z. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Az Egyetem gyűlése előtt. (Andorka Gyula. Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. Kényes dolgok. III. (Yeres József.) — Tisszhang. (Hornyánszky Gusztáv. — Az Egyetem gyűlése előtt. Ha volna szavamnak hatalma, mint volt az apostoloknak az Ige kiöntésének napján, midőn minden nyelven beszélő népek megérték az igazság szavát : ugy a meggyőződés, a magyar hazafi, az evangelikus hivő szavával kiáltanám : „evangelikus testvérek félre a viszálylyal, legyetek egyek a hitben, a hazaszeretetben, mert a környező veszélyek, a középkor setét hadának támadásai ellenében csak ugy védhetjük meg a lelkiismeret, a gondolat szabadságát, az állampolgár jogait, ha egyek leszünk a hitben és szeretetben. Valóban a ki figyelemmel kiséri az eseményeket, a ki időt vesz magának kutatni az események okait, a ki látja a reactionarius áramlatokat, a társadalom mélyében működő romboló elemeket: az, ha valódi evangelikus ember, nem lehet aggodalom nélkül, ha saját egyháza viszonyaira gondol. A február 26-ki rendeletre keletkezett ultramontán mozgalom megmutatja, hogy a római kath. hierarchia elég erősnek véli magát felvenni a harczot szemben az álladalommal. Erősnek érzi pedig magát azért, mert tudja, hogy nincs oly magyar társadalom, mely a kormányt, az állami hatalmat teljes odaadással támogatná küzdelmében, mert tapasztalja, hogy legfelsőbb köreink divatos katholiczizmusa, reactionarius szelleme, a legalsó osztályoknak a fenálló rend, a törvény tisztelete elleni ellenséges indulata, butasága, irigysége őt fogja támogatni az állam ellen vívandó harczában. És minden oly mozgalom, minden oly harcz, mely a modern állami intézmények, a polgári és lelkiismereti szabadság és jogegyenlőség ellen irányul : veszélyezteti az evangelikus egyház és hiveinek jogait és szabadságát. Ha volna igazi hitben, szeretetben összeforrott, feladata magaslatán álló protestantismusunk, ha a két protestáns hitfelekezet között nemcsak szóval, de gyakorlatban is valódi testvéri szeretet volna, — ha lelkészi karunk minden egyes tagja inkább az egyház érdekeinek, a hivek vallásos élete gondozásának, mint a politikai pártküzdelmeknek élne s a politikai véleménykülönbségek, torzsalkodások elnémulnának a vallás, az egyház isteni és békéltető szellemének érintésére: akkor nem kellene tartanunk Róma villámaitól, nem a kath. hierarchia türelmetlenségétől, akkor elbújna setét odújába a reactió szelleme, akkor a magyar álladalom bizton számíthatna a három millió magyarhoni protestánsság legyőzhetlen seregére s e táborban találna védelemre az állam, társadalom minden nagy és nemes érdeke, az biztosítaná a polgári és vallási szabadság drága kincseit. De fájdalom, a valódi testvéri viszony nincs meg a két protestáns egyház között, a politikai harczok között közülünk sokan megfeledkeztek az egyház érdekéről, a vallásos szellem és irány papságunk egy részében aláhanyatlott és a mi ágostai evangelikus egyházunk belbékéjét, egységét fenyegeti, sőt veszélyezteti a nemzetiségi torzsalkodás. Ez a legutóbbi épen kapóra jő ellenségeinknek. A nemzetiségi Chauvinismus, a felekezeti és társadalmi reactió első sorban a mi egyházunkat támadja, a pánszlávizmus vádjának sarát egyenlően reánk hányja a római katholikus egyház ultramontanismusa, mint a kálvinisták magyar chauvinismusa. Mert sokaknak szemet szúr, hogy csekély számunk mellett is képesek vagyunk nagy eredményeket elérni, hogy aránylag egyik egyház se hoz annyi áldozatot a közművelődésnek, mint mi, hogy az európaias polgárosodás, a nagyobb fokú cultúra leginkább a mi egyházunk hivei között van kifejlődve s hogy ez ideig daczára annak, hogy evang. egyházunk többféle nemzetiségű híveket számlál : mégis egyházi automiánkat, egységünket meg tudtuk őrizni. De meg-e a jövőben is?! E kérdés lebeg szemem előtt, e kérdés aggasztja lelkemet.