Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Kapuzárás előtt (Veres József)

27 van hazája ? M ás k é p nem! De viszont éppen ezen a jogon kérdhetem én is : miért keres ő én nálam, az én ideiglenes képviselői minőségemben személyi okot, mikor az nincs ; hiszen ha lett volna is, erre a képviselői cyklusra eldöntötte a kérdést az egyetemes gyűlés. Nem hoztam eddig elő, holott már akkor tudtam, hogy az 1889-iki egyetemes gyűlés ideje alatt tartottak e kérdésben értekezletet kormánypártiak, túlnyomó részben kormánypárti képviselők, kik közé véletlenül betévedt egy protestáns ellenzéki képviselő, hanem boszankodva hagyta ott őket, azon megjegyzéssel, hogy az egész értekezésben nem lát egyebet kormánypárti taktikázásnál. Ha xy úr modorában vitáznám: hogyan fölhasználhatnám én ezt, hánytorgatnám, hogy ha csakugyan egyedül az egyház érdeke lebegett azok szemei előtt, miért nem hittak oda ellenzékieket is? Vagy csak az ellenzéki elfogult, az ellenzéki főfelügyelő mellett, a kormánypárti nem lehet elfogult az ellenzéki főfelügyelő ellen?! „Érdekes logikának" mondja xy úr, hogy én fölvetem neki : miért beszél ő c s a k a főfelügyelőről, nem pedig az evang. egyház főrendiházi minden képviselőjéről. Pedig ez nagyon természetes; hiszen ő maga állította azt, hogy a kérdés lényege: egyházunknak érdekében áll-e, hogy a főfelügyelő elfoglalja helyét a főrendiházban? Arra figyelmeztetem tehát, hogy éppen az egyház érdeke szempontjából a kérdés lényege ennél több, t. i. ez: egyházunknak érdekében áll-e, hogy a főfelügyelő, meg a többi főrendiházi képviselőnk, elfoglalja ott helyét? De xy úr a többiről bölcsen hallgat, sőt álláspontja érdekében azt a teljesen hamis állítást is koczkáztatja, hogy érdekeink védelmére leginkább sőt majdnem egyedül az egyetemes felügyelő van hivatva. Mire vannak akkor ott hivatva a többi felügyelők meg a püspökök ? Hát a ref. atyafiaknál kik vannak arra hivatva, minthogy egyetemes felügyelőjük nincs?! A törvény nem tesz különbséget az egyetemes meg a többi felügyelők jogai között; tehát a miatt, hogy csak a felügyelőről beszél, tejesen alaptalanúl menti magát xy úr azzal, hogy „a többi felügyelőknek és püspököknek helye másokkal is betölthető, míg a felügyelőé nem." Maga a törvény így szól: (1885. VII. 4. §. B. c.) tagja a főrendiháznak „az ágostai hitvallású evang. egyháznak hivatalban legidősebb három püspöke ; egyetemes felügyelője és hivatalban legidősebb két kerületi felügyelője." Ugyanazon törvény 12. §. pedig ezt mondja : „A 4. §. B) osztálya c) pontjában említett hitfelekezeti, egyházi vagy világi főtisztviselők helyét, ha képviselővé választatnak és a választást elfogadják, a főrendiházban még nem levő legidősb hivataltársuk tölti be és e helyet, míg él és hivatalát viseli, meg is tartja, habár clZj cl kinek helyére jött, megszűnt is képviselő lenni." Mi következik ebből? Az, hogy b. Prónaynak még köszönettel is tartozik egyházunk azért, mert képviselőséget vállalt, mivel most három kerületi felügyelőnk ülhet a főrendiházban; ha pedig ő bármi okból megszűnnék képviselő lenni, mégis tagja lenne a főrendiháznak mint földbirtokos mágnás, s akkor vele együtt már' négy felügyelőnk lehetne a főrendiházban. Az pedig csak nem baj, — talán xy úr előtt sem. A dunáninneni egyházkerület indítványa hibásan állítja, hogy „egyházunknak képviseltetése akként van szabályozva, hogy azt az egyetemes felügyelő és két püspök és kerületi felügyelő vannak hivatva a felsőházban képviselni, jelenleg azonban egyházunknak képviselete nem teljes" stb. (Egy. jkv. 11. pont.) Sok kellemetlenség elmaradt volna, ha az idítványozók a törvényre hivatkozva, megnézték volna a törvényt! Már most kérdem : micsoda hitelt érdemel xy úr valamely puszta állítása, neve eltitkolása mellett személyi viszonyairól, a miket, — hogy úgy mondjam — megfogni nem lehet : mikor a t ö r v é n y t is, a mit minden perczben elővehet akárki, kénye-kedve szerint ferdíti?! Azt mondja xy úr, hogy „szándékosan szemet liúnyok minden kényes kérdés méltatásának, a jog és kötelesség viszonossága előtt." Dehogy ! Csupa iránta való kíméletből nem bonczoltam xy úr azon furcsa állítását, hogy „nincs a világon jog kötelesség nélkül"; mert hiszen ezt czáfolni még a „gyengébbek" előtt is fölöslegesnek véltem. Sőt példát is hoztam föl első czikkemben : a grófoknak joguk van a főrendiházba járni, de nem kötelességük, — s azt állítottam, hogy „a jog jog marad, ha valamikor nem él is vele az egyetemes felügyelő," „ennél az elméleti jognál sokkal nyomósabb a praktikus érdek: hol szolgálhat jobban az egyház javára az egyetemes felügyelő ; a főrendi, vagy a képviselőházban-e ?" Sőt hozok neki most más példát is arra, hogy a jog nem okvetetlenül vonja maga után a kötelességet : a törvény az egyház képviselésére a főrendiházban, a két idősb felügyelőnek adja a jogot, azok azonban nem kötelesek azt gyakorolni, mert képviselőkké is lehetnek. Semmi sem érdekesebb azonban xy úr czikkében — az ő szavaival élek — mint a következő : „V. J. vitatkozni akar a felett, hogy az alkotmányos felelős kormánynak és hazánk koronás királyának bizodalma elébb való, mint a választóknak bizodalma (a főfelügyelőre nézve)." De bizony akarok ám! Azaz hogy még sem, —• hála istennek, nincs még arra szükség ! Ezt még a „gyengébbek" is felfogják. A kormány vagy fejedelem bizodalma elébb való az egyház bizodalmánál az olyanra nézve, kit a kormány vagy fej edelem nevez ki (p. o. királyi biztos a zsinatra), de a választott hivatalnoknál a választók bizodalma a fő, a legfőbb ! Ezzel az állításával maga xy úr bizonyította be, nálam sokkal hathatósabban, — fogadja érte köszönetemet, — hogy neki a kormány bizodalma a legfőbb; a ki így gondolkozik, érez : az lehet jó mameluk, de rossz autonom protestáns, s mameluk-