Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az anyakönyvi kivonatokra alkalmazandó bélyegjegyek felragasztása (Zvarinyi Emil)

269 megfelelhessen feladatának, szükséges, hogy előirjuk mindazon követelményeket, melyeket az egyház jogosan megkívánhat tőle. Erre pedig épen semmi, vagy csak nagyon kevés gond fordíttatott úgy ez előtt, mint most midőn az egyház újjászervezésének, az 1891-ik évi zsinatnak ideje már nagyon is közeleg ! Épen azért, mivel a zsinat közeleg, tegyük a fentieket beszédünk tárgyává „míg időnk vagyon, mig el nem jön az éjszaka." Nézetem szerint üdvös volna, ha legalább a prédikáló tanítókra nézve is hozatnának határozatok s némely, a lelkészekre vonatkozó pont általános érvényű volna ezekre nézve is. Ilyen általános érvényű pontok volnának p. o. a dunántuli egyh. ker. által kiadott zsinati előmunkálatokból a 270, 273 s 74, 277—280 stb. Hogy az isteni tiszteletnek külsőségekben is meg legyen adva a kellő tisztelet, mondassanak ki a leánygyülekezetekben működő prédikáló tanitókra nézve a következők : A leánygyülekezetekben működő prédikáló tanítók öltözködése vasárés ünnepnapokon, legalább a d. e. isteni tisztelet alatt, egyszerű fekete salon ruha, fehér ing s fekete vagy tiszta fehér nyakkötő legyen. Kalapjuk mindig fekete. Üdvösnek tartom a fentiek mielőbbi megbeszélését azért, hogy ne fordulhassanak elő oly esetek, midőn az anyagyülekezetben már nagyon is előre haladtak, akkor a leányban még csak a mellékutakon barangolnak. Egyházunk felvirágzása érdekében tehát tegyük ezt a megbeszélés tárgyává már a legközelebbi egyházkerületi gyűlésen mert közeleg a zsinat ! Takács Sándor. Az anyakönyvi kivonatokra alkalmazandó "bélyegj egyek felragasztása, átirása és felülbélyegzése. Manapság a lelkész szinte félve veszi kezébe a bélyegjegyet, mielőtt azt valamely okmányra ragasztaná, mert nem tudhatja, mikor küldik azt neki vissza azzal, hogy az illeték szabályellenesen van leróva; esetleg az okmány helyett „fizetési meghagyást" kap egy, szerény fizetését érzékenyen megdézsmáló, a végrehajtás minden borzalmaival fenyegető összegről. De hát valóban furcsa is az a chaos, mely ezen a téren uralkodik; s ha valaki, például egy központi hivatalnok erről meg akar győződni, keressen ki száz különböző lelkészi hivatal által kiállított okmányt, s azt fogja találni, hogy kilenczvenkilencz esetben eltérés constatálható az egyedül helyes szabálytól. Vegyük például a legcomplicáltabb okmányt: a családi értesítőt. A rendeletek óriási tömege szabályozza annak kiállítását, s mégis mennyi szabály ellenesség e téren ! Már most tessék itt eligazodni. Nem képzelhetek érdekesebb kiállítást annál, melyet a százakra menő eltérést felmutató családi értesítőkből rendezhetnének ; — hiszen parancsszóra sem lehetne a permutatio és combinatio oly sokféleségét létrehozni, mint amint azt ezen a téren tapasztaljuk! Az egyik a bélyeget sarokba ragasztja és átírja, a másik a hivatalos pecséttel átüti; a harmadik az okmány nevét írja a bélyegre, mig a negyedik — egész helyesen — a szöveget veszi segítségül. És ez utóbbi esetben is a név, az évszám, a hó, a nap stb. mennyi eltérésre ad alkalmat. Már most következik a bélyeg száma; egy bélyeggel még csak boldogul az ember, de ha huszonöt 50 kros bélyeget kell az okmányra ragasztani, mert az egész járásban nagyobb összegű bélyeg nem kapható, az érdekeit fél pedig nem várhat, quid tunc ? — Láttam egy családi értesítőt, melynek egész hátlapja tele volt ragasztva bélyeggel, egészen helyes számban, de szabályellenesen ; az illeték le volt róva, de nem helyesen. Már most az a szegény leikész, ki másképen absolute nem cselekedhetett, éjjelnappal retteg, hogy egy szép napon elveszik tőle félévi fizetését az illeték lerovásában tanúsított buzgalmáért. Sőt előfordul az is, hogy a lelkészek a bélyegkötelezettség alá nem tartozó családi értesítőkre is nyakra-főre bélyeget ragasztanak, még pedig szép számmal, — úgy, hogy a vallás- és közoktatási miniszter úr a mult évben 38529 számú rendeletében szükségesnek tartotta e csakis félelemből eredő — túlbuzgalmat kissé lehűteni. így vagyunk — talán épen a rendeletek folytán — a keresztelési-, esketési- és halotti anyakönyvi kivonatokkal is. A róm. kath. lelkészek a bélyeget átírják az okmány czímével, mig a protestáns lelkészek a bélyeget rendszerint az okmány egyik felső sarkába ragasztják, a hivatalos pecséttel annak alsó szines részét átütik, a felső színes részre pedig ráírják a dátumot az 1884 évi 11741 számú rendelet értelmében. Már most a kath. lelkész az ilyen módon kiállított okmányt el nem fogadja, visszaküldi, az érdekelt félnek költséget okoz ; innen a sok vérnélküli csata, ijesztgetés, leletezés és apprehensio. — A múltkor egy ilyen pecséttel átütött, bélyeggel ellátott okmány egy illeték kiszabási hivatalnok kezébe jutván, azt irgalmatlanul megleletezte, mig a pénzügyigazgatóság felfolyamodás folytán az illetéket leírta, beismervén az okmányon levő bélyeg helyes felragasztását és felülbélyegzését. Hát hol itt az egyöntetűség és biztos szabály? Kendelet van elég, de az alkalmazásban óriási az eltérés. Csak a minap hallottam, hogy e bizonytalanság folytán egy városi lelkész azt a practicus eljárást követi, hogy, ha nagyobb összegű bélyeg ragasztandó a családi értesítőre, egyszerűen elmegy az illeték kiszabási hivatalba azzal, hogy tessék már most a bélyeggel tenni a mi tetszik. Helyes! De hát mi falusiak mit tegyünk? E bizonytalanság és sokféleség, e formális chaos, valamint azon örvendetes tapasztalat, hogy a jelenlegi vallás- és közoktatási miniszter úr ő nagyméltósága páratlanul ért a zűrzavar megszüntetéséhez, a következő alázatos kérelemre bátorítanak : Készíttessen Ő Nagyméltósága szakközegei által minden egyes anyakönyvi kivonatra nézve egy mintát (formidare), a melyen a bélyeg helye, átirása, átütése, — különösen a családi értesítőkre vonatkozólag az egy és több bélyeg eseteiben — világosan és határozottan, senki által büntetlenül meg nem másítható módon fel legyen tüntetve, és küldje meg ezen mintákat az egyházi főhatóságoknak. Ily módon bizton remélhető, hogy a leletezések és a közszolgálat menetét botrányosan lassító vexatiók egyszerre meg fognak szűnni. Ajánlom ez indítványomat és kérelmemet az esperess égi közgyűlések becses figyelmébe. Zvarinyi Emil, lieblingi evang. lelkész.