Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

1890-08-09 / 32. szám

262 vallás-erkölcsi oktatásban rendesen nem is részesül. Ezen bajon segíteni szeretnék, ha lehetséges lenne irodám elhagyásával is, s az apostoli vándorbotnak kezelésével. Első sorban egy felsőbb leánynevelő intézet emelésével. Segédkezet kérek is a fő tiszteletű egyházkerülettől. A vigasz itt abban áll, hogy kerületünk némely egyházaiban s esperességeiben az iskolák száma elegendő s azok jó karban vannak s vallástanításról pontosan gondoskodva van. Ebből látszik, hogy bajunk csak anyagi s hála Istennek nem erkölcsi. De mert anyagi forrásokat nyitnunk kell, a valláserkölcsi közművelődés emelésén : munkakörömhöz fogom számítani ezután is a gyámintézet fejlesztését. Én evangelikus egyházat az irgalmas Samaritánus működési tere nélkül nem tudok: a mi hitünknek cselédivel jót kell tennünk, meg kell emlékeznünk az Ur Jézus beszédéről, hogy tudnillik ő mondotta: jobb adni másnak, hogy sem venni, s erre emlékeztette az apostol a híveket akkor a midőn megmutatta, hogy munkálódván szükség az erőtlenekről gondot viselni. Mind ettől függ, hogy egyszer már a belmissió terére lépjünk, mely nálunk parlagon hever. Pedig a hitetlenség s erkölcstelenség burjánzik. Első lépésnek elég, ha kezdeményezzük az ügyet. S hogy kezdeményezni lehessen, kell, hogy a lelkészkedő papság saját terén a szervezett missiót kezdje meg. Isten a papi értekezleteket, melyeken a theol. tudomány, a kartársi szellem, a lelkek gondozása, a bajok elhárítása testvéri eszmecsere által gyámolításban részesül. Ily papi értekezleteknek egyházkerületi szervezését kezdeményezni fogom. S az nálunk annál is inkább szükséges, mert nem tagadható, hogy nálunk versengések és vissza-, vonások is vannak; a korinthusi pártállás tény. Én, mint püspök, párt nem leszek, s mert Isten mellett munkálkodó szolgák s egymás közt testvérek s mindnyájan pedig a Krisztuséi vagyunk: testvérek, kérem, ügyekezzünk megtartani a léleknek egységét a békességnek kötele által. Én itt mint első az egyenlők közt, mindenkinek szolgája szívesen leszek : a béke minden értelemnek felette vagyon. E világ betűitől meg kell szabadulnunk : ágy Ítéljen felőlünk az ember, mint a Krisztusnak szolgái és az Isten titkainak sáfárai felől. A mit a világ annak állít, a nyelvek külömbsége, az "Ur egyházában el nem választhat minket, mert az itt a lelki ajándékokhoz tartozik s itt nincs se zsidó, se görög s minden nyelv vallja és dicsőítse az Urat, mi pedig az Ur parancsa szerint tanítsunk minden népeket, hogy kiki tulajdon nyelvén, a melyben született, hallja az Istennek nagyságos dolgait. Ismétlem, hogy az apostol kifejezését használva, a világ betűit akarom kizárni" kerületünk köréből. Ma napság többnyire politikának nevezik azt. Én politikus nem vagyok, ahhoz nem is értek, — nem is állítom, hogy napirenden lenne köztünk s nem is vagyunk arra hivatva. Mi az Isten országának ügyeit gondozzuk, e világ ábrázatjával ne bajlódjunk. I Krisztus országa nem e világból való. Nem tagadható azonban, hogy az egyház kormányzatánál állók gyakran oly kérdések elé állíttatnak, a melyek e világból valók. Akkor az egyház s a haza java döntő legyen elintézésénél. Nevezetesen az egyház javának szempontjából nyilatkozatát adom azon elhatározásomnak, hogy én kerületünk egységét a többi testvér kerületekkel és összetartozását az egyházegyetemmel akarom és fogom fenntartani s állásomhoz és erőmhöz képest megőrizni. Továbbá ünnepélyesen nyilatkozom, hogy én a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház alkotmányának teljes szívből hive vagyok, autonómiáját drága kincsünknek tartom, az önkormányzatot minden fokon vallom s védeni fogom. S hogy ezen kincset szeretett hazánk alkotmányából kifolyólag birjuk, hálával elismerem. Úgyis mint magyar állampolgár, valamint az evang. egyháznak hive s felséges apostoli királyunk hű alattvalója vallom, hogy magyar alkotmányos államunk, az ország kormánya, a törvény követelményei irányában a hitet megtartom s államhűségben a kezdetet vezetni fogom. Multunk, jelenünk s jövőnk arra utal minket, egyházunk s hazánk egyaránt kivánja, hogy a kapocs köztünk a legbensőbb legyen. Ezt állításomhoz képest előmozdítani kötelességenmek veszem. Bibliája szerint hivő s élő keresztyén evang. ember a világi hatalmasságok iránt Isten parancsa következtében úgyis hű s engedelmes. A polgári dolgokról mindazt, a mi ágost. hitvallásunk is hirdeti, isteni intézetnek nevezvén a törvényes polgári rendet, mert az evangyéliom nem akarja az állami s családi rendet felforgatni, hanem inkább követeli, hogy az Isten rendelete gyanánt tekintsük s mindezen viszonyok közt a szeretetet gyakoroljuk. Azért mindeu keresztyén tartozik a felső hatalmasságnak s törvénynek engedelmeskedni. Ez az én egyházam tana s az én meggyőződésem : ezt hirdetni fogom s inteni, hogy legyenek könyörgések, kérések s imádkozások a királyért és minden országos méltóságban helyeztettekért. Ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt. S mert a közjónak hazámban minden erőmből szolgálni akarok, a más hiten levő polgártársakkal a békét fenntartani keresztyéni és polgári kötelességnek tartom, főképén pedig a református testvérekkel a jó viszonyt ápolni fogom. íme ezek irányelveim s munkatervemnek főbb vázlata. Nagy megnyugtatásomra fog szolgálni, ha alapjában a mint hiszem a főtiszteletű ker. gyűlés nézeteivel találkozom. Különben ünnepélyesen kijelentem, hogy én ezen autonom testület jogait tiszteletben fogom tartani s eljárásomban becses támogatását kérem. Hasonló nyilatkozatot adok az egyes nagytisztelettí esperességek és egyes tisztelt egyházak, valamint a kerületben létező egyházi főiskolai intézetek s egyesek irányában : kinek jogát s munkakörét tisztelni, sőt abban védeni fogom, — csak azt nem engedhetem meg, hogy valaki saját jogkörén túl terjeszkedjék, vagy pedig az egyház körén kívül eső dolgot hurczolja az egyház szent terére. Az egyház-