Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

1890-08-09 / 32. szám

258 volt," beosztotta, nekik munkaeszközt és fegyvert adott, — úgy hogy „kiki egyik kezével munkál, a másikkal pedig a fegyvert tartja vala," s „gyűljetek hozzánk, a mi Istenünk hadakozik érettünk" szózattal köztük a védelemben és építésben nyilatkozott nagy munkát bevezette. A felhivott és összeszedett nép engedelmeskedett, „megtérének mindnyájan, kiki az ő munkájára" s mind az egész Juda háznépe után fejedelmek valának pallérok. Ötvenhét napig „hajnaltól a csillagok feltámadásáig dolgozott a nép," míglen a munkát befejezte. „Meghallván ezt az ellenségek . . . megfélemlének, mert megismerék, hogy a mi Istenünktől lett vala e dolog." Ime egyházunk mai helyzetének, a régi korból mása tisztelt Hittestvérek ! Juda népének helyzete a mi helyzetünk, Jeruzsálem akkori állapota a mi állapotunk. Nehémiás munkája Jeruzsálemben munkatársaid élén a Te munkád kedves Testvér! Te is Urunk Megváltónk a király egyik pohárnoka ismered és keserülöd egyházunk mai viszonyait, — kéred Urad királyodtól s megnyered e királyi levelet s mégysz azzal, valamint az Ur eme népétől most nyert megbízatással az Ur népe közé, összegyüjtendő azt a romok felett együttes munkára, hogy végezze kiki a maga helyén a védelem és építés szent munkáját, egy akarattal, egy czéltudattal emberül. Felhivod azt Nehémiás hite, bátorsága, hazája, népe Jeruzsáleme iránt lángszeretettel: „gyűljetek hozzánk, a mi Istenünk hadakozik érettünk" szózattal, hogy azt „hajnaltól a csillag feltámadásáig" hűen elvégezvén — ismerje be barát és ellenség egyaránt: „a mi Istenünktől lett vala e dolog." I. A fogságból kiszabadított nép nyomorúságot szenvedett, mert a kőfalak és kapuk Jeruzsálemben ellenség keze által elpusztíttattak. Hasonló képe van egyházunknak is jelenben, sulyosbitó azon külömbséggel, hogy itt, kuszált viszonyaink által merész és sikeres támadásra felbátorított külelleneken kivül magunk saját fiaink is törnek már egyházunk falai és kapui ellen botorul! Aztán panaszkodnak, hogy romlanak falak, kapuk, zárok, gyengül a hiterő, fogy a becsülés, fonynyad a tekintély, elfogytak a Nehémiások. Vetésre, aratásra szentelt e mezőn harcztér formáltatik, áldástalan huza-vonára pazaroltatik a drága erő, drága idő. Aztán sopánkodunk, hogy az egyház szent mezeje aránykalász helyett gyomot terem, fogy az élni való, hiány van kedvben, kincsben, nincs házban, egyházban boldogulás Az üdvintézmény az egyház, Isten rendelése szerint a czél sok helyt oltárszentség és egyházhűség hangoztatása közben léha eszközül sülyesztetik le; — az egyszerű eszköz, a gyarló halandó viszont, önérdek, külczélok szenvedélye által sarkalva, egyház fölé magasítja fel magát czélul. Aztán kesergünk, hogy az egyház régi befolyását elvesztette, fellegvárból szél járta kunyhóvá törpült, öreg anyóka szánandó szerepében ő keresi fiainak kegyét, 'holott éltetadó, örök életet biztosító égi áldozatáért őt kellene a hálás kegyeletnek fiakban és leányokban égő vágygyal, boldog örömmel keresnie. Egyház, templomkerülő nem irigyelt örömével elveti sok egyháztag a horgonyt s azt hiszi, hogy ezzel szabadabban fog haladhatni életfolyamán a torkolatig. Megtagadja anyja szive verését, a bölcsődalt és éjjeli fohászt, az egyházi áldást, család, egyház, templom, iskola legszentebb emlékeit s azt hiszi, hogy azok nélkül szél hordta és vitte kedvteléseinek korlátlanul élhetvén, könnyebb szerrel éri a csendes kikötőt, biztosabban lesz majd megszentelt emlék és síri áldás elérhető. S az ilv gonosz példán okult ifjú nemzedék aztán megy az anyagi érdekek széles országútján vigan, szent ösvények, magaslatok megkerülésével rút számítás döczögő járművén sorsa elé. Aztán siránkozunk a világ romlása, erkölcsök elvadulása, a ragaszkodó kegyelet, vallásos imádatra valló istenfélelem és becsüléssel járó becsület kialvó félben volta felett. Folytassam-e tovább? Az égre nem! Te nyertél kedves testvér kimagasló hivatást a zugó árral az Ur szent nevében és segedelme hívásával szembe szállásra. Oh legyen Isten adta erőd, egyházunkat mélyen pusztító e bajnak Nehémiás hitebátorsága-, szeretetével enyhítésére. Vess tehát kiváló tulajdonaiddal egyházunk e nyomorúságának gátat, annak, hogy egyéni érdekek, politikai gonosz kedvtelések ne tudják a Krisztus egyházát egy család szolgálatára eszközül lealacsonyítani soha. Hass oda minden erőddel, hogy itt ne lehessen soha más, mint azon áldott jó szellem az uralkodó, mely hithűség, békés szeretet s az üdvintézményben üdvöt kereső jó lelkek nemesítése által tudta vész és viharok daczára is egyházunkat századokon keresztül megtartani. Ne engedd, hogy itt emberben vagy eszmében, törekvéssel avagy vezetésben lehessen egyházunk alapító, vallásunk fenntartó vezérlelkén, Urunk Megváltónkon kivül más az Ur ! Ülj le tehát Nehémiás módjára Te is : sirj, keseregj, böjtölj, de, s ez a fő, imádkozzál, s ad majd neked is időt az Ur, népe közt sikeres vándorlásra, a nyomorúságnak elenyésztetésére királyi levelet „gyűljetek hozzánk a mi Istenünk hadakozik érettünk." II. Nehémiás az elfásult nép közt királyi levéllel megjelenve első teendőjének vallotta a terméketlen állomban tespedők felserkentését, és csak aztán, mikor előbb őket magukat fegyverezte volt le, adott nekik Jeruzsálem megvédésére az egyik kézbe fegyvert, Jeruzsálem kőfalainak felépítésére, a másik kézbe munka eszközt egyszerre. Az ily módon felébresztett s neki melegitett nép aztán „dárdával, pajzszsal, kézivekkel, pánczélokkal," felvértezve harczolt, „atyafiak, fiak, leányok, feleségekért és házaikért" félelem nélkül, s ugyanakkor egyszerre, egyakarattal „hajnaltól a csillagok feltámadásáig" dolgozott jó kedvvel. Neked is kedves Testvér hasonló viszonyaink közt Nehémiás módjára kell eljárnod. Megteheted. Magadat rég lefegyverezve mesterré lettél a leghatal-