Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Sorsjegykölcsön

Nyolczadik évfolyam. 30. szám. Pozsony, 1890. évi Július 26-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 _ 50 „ Egv szám ára: 12 kr. o. é. JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZT É IST S Z IK FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Sorsjegykölcsön. (Jeszenszky N. B.) — Egyházi igazságszolgáltatás és törvénykezés a zsinat előtt és a zsinat után. (Varga Pál.) — A dunántúli egyházkerületben szőnyegen levő másodtanítói kérdéshez. (Kund Samu.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Sorsjegykölcsön, A legutóbbi ev. ref. konventen a közalap gyarapítása czéljából a sorsjegykölcsön eszméje vettetett fel, mi az indítványozó Tisza Kálmán szerint egyházunk javára is, s igy közösen lenne megvalósítandó. E végett egy közös értekezlet is tartatott, mely az ügy szorgalmazására bizottságot választott : — el lehetünk tehát készülve, hogy a sorsjegykölcsön kérdése, mint a nálunk is hangoztatott és szükségesnek érzett közalap létesítésének egyik módozata felett a legközelebbi zsinaton nyilatkozni és határozni fog kelleni. Azért a sorsjegykölcsön kérdésével, mint zsinati tárgygyal nem leend felesleges dolog e lapokban is foglalkozni. Nem kívánok çz ügynek financziális oldalára reflektálni s még kevésbbé döntő érvekül felhozni, hogy: „van már bankház is, mely hajlandó volna velünk üzletbe bocsátkozni s hogy nemcsak ezereket, de milliókat is fog eredményezhetni ez ügylet egyházunknak," mert igénytelen nézetem szerint ez mellékes dolog ott, hol — egy vallás-erkölcsi intézmény által követendő eljárásról, műveletről van szó és pedig daczára annak, hogy ez ügylet csupán anyagi érdekeit látszik érinteni egyházunknak. Nem tehetek róla, de az egyház által minden esetben, minden téren — az anyagiak terén is — követendő főszempontul a vallás-erkölcsit óhajtom, a mit a szándékolt sorsjegykölcsön ügyletnél, sajnos, mellőzve látok. Bizonyára nemcsak „kegyes óhajtásképen," hanem követendő vallás-erkölcsi elv gyanánt hangoztatta Mesterünk: „keressétek először Istennek országát és mindazok (t. i. az elébb említett anyagi szükséges dolgok) megadatnak nektek." Vagyis ha a közalap létesítése körül is a vallás-erkölcsi szempont leend az irányadó, ha e müvelet a vallás-erkölcsi elv követelményeinek teljesen meg fog felelni, — t. i. nem csupán czél, de eszközök tekintetében is : — ugv biztosak lehetünk a felől, hogy egyházunk valódi szükségleteinek fedezésére a netán szükséges ezerek sőt milliók is be fognak folyni. Ellenben lia a valláserkölcsi szempontot figyelmen kivül hagyjuk, a netán rendelkezésünkre álló milliókkal sem fogjuk előmozdíthatni egyházunk javát, mert mint ugyancsak Idvezítőnk mondja: „Mit használ valakinek, ha mind e világot megnyeri is, lia az ő lelke megbüntettetik," vagyis mit használna egyházunknak a sok millió, ha ennek megszerzése körül vallás-erkölcsi szellemének meg nem felelő módokat és utakat követ. Igen : a sorsjegykölcsön ellenkezik keresztény vallásunk szellemével, mely az anyagi dolgok tekintetében is nem a vak sorsra, a véletlenre utalja híveit, hanem Isten bölcs és jóságos gondviselésére ; ezen élő hiten alapszik Krisztus egyháza, ezen élő hit eszközli azt, hogy a hivek nemcsak a léleknek, de a testnek is sztikéges javakban részesíttetnek. (Luk. 12. 31. 32.) A sorsjegykölcsön ügylet a vaksorsra, a szerencsére álapítván működését s ettől tévén függővé sikerét, ellenkezésbe jut az Isten által megállapított erkölcsi világrenddel is, mely szerint az anyagi javak megszerzésének egyedüli helyes eszköze a munka (I. Móz. 3. 19.), s mely szerint a valódi boldogító jutalom és istenáldás egyedül a munkásságnak eredménye (zsolt. 128. 2.). Azért nem tudom helyeselni, ha az egyházak anyagi helyzetök javítása czéljából sorsjátékhoz folyamodnak ; de elnézni inkább vagyok hajlandó az egyes egyházaknál ezt a vallás-erkölcsi elvvel meg nem egyező boldogulási módot, mint az egyetemnél, mely mint az egyes egyházaknak képviselője nagyobb felelősséggel tartozik a vallás-erkölcsi elv megőrzéseért s mint magasabb egység kell, hogy magasabb színvonalán álljon a vallás-erkölcsi eszme megvalósításának bármely ténykedéseire nézve, mint a neki alárendelt egyes egyházak. Ha már az egyes egyházakban divattá vált