Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A nógrádi esperességből

236 serkenteni, hogy a nagy czél eléressék s vállalatunk szégyent ne valljon. 2. Fölkérem ft. püspök urat arra, méltóztassék felhívni az egyházmegyék espereseit s általuk az egyes egyházakat, egyházmegyéket arra, hogy a kik az ünnepélyen részt venni kívánnak, akár úgy, mint az egyházkerületek, egyházmegyék küldöttei, akár mint magánosok jelentsék Méltóságodnál magukat, s Méltóságod legyen szives azoknak névsorát augusztus 10-ik napjáig nekem megküldeni, hogy úgy az elszállásolás s ellátás, mint a könnyebb és jutányosabb útazhatás iránt a szükséges intézkedéseket megtehessük. Czélunk ugyanis az, hogy mivel Göncz, a hol az ünnepély rendeztetik, kisebb mező-város, hogysem sok embert szállásra befogadhatna: a közel eső községek segítségét is igénybe kell vennünk, mind az ellátásra, mind az elszállásolásra nézve. E mellett a vasúti állomás Gönczhöz háromnegyed órai távolságra esvén, — a „Hidas-németi-i" —, kocsikról, szekerekről is kell gondoskodnunk, melyek kedves vendégeinket Gönczre szállítsák. Mindezek czélszerűbb eszközöllietése végett, czélunk az is, hogy útazó vendégeinket lehetőleg egy vasúti állomáson hozzuk össze az ünnepélyt megelőző napon, hogy ugyanazon időben juthassanak a Gönczhöz legközelebb eső „Hidas-németi" vasúti állomáshoz. Ez az állomás pedig, hol a vendégek összehozhatók, a miskolczi. — Akár Erdélyből, akár Budapest felől, akár Dunántúlról, vagy Tiszántúlról útazzanak a jönni szándékozók, Miskolczot ki nem kerülhetik. Ugyanazért a Miskolczon összejövő vendégek részére, ha annyin lesznek, hogy külön vonatot részökre rendezni jutányos és czélszerű lesz, azt fogunk rendezni, s másnap reggel 8 órára így jutnánk el Gönczre. — E czélból szükséges előre tudnunk, hogy kik és hányan jelentkeznek az ünnepélyre. A nyomtatott egész programmot később lesz szerencsénk szétosztás végett megküldeni. Ezeknek atyafiságos közlése, és ezek iránt kifejezett kérelmünk ismétlése mellett tiszelettel és szeretettel vagyok Miskolczon 1890. julius hó 4-én Méltóságos püspök úrnak szeretve tisztelő kartársa Kun Bertalan, evangelikus ref. püspök. «* iliriil, A nógrádi esperességből. Második nap, 25-én reggel a közgyűlést megelőzőleg 7 órakor gyámintézeti istentisztiszteletre kondult meg a b.-gyarmati ev. harangok hívogató szava, az istenitisztelet végeztével megtartatott a gj'ámintézeti gyűlés, mely fél 9-ig tartott. Fél órai rövid pihenés után pont 9 órakor ismét megszólalt a nagy harang s összegyűjtötte nemcsak az egyházmegye, de a vármegye notabilitásait is a templomba ; mert megjelentek ott gr. Degenfeld Lajos főispán I díszmagyarban, Scitovszky János alispán, Tihanyi Ferencz főjegyző szinte díszmagyarban, Pongrácz György árvaszéki elnök, Sándor Géza törvényszéki elnök, Steiler Antal főügyész stb. Az egyházmegye jelesei közül ott láttuk Szontagh Pál, Dessewffy Ottó, Dessewffy Gyula, Br. Buttler Ervin. Pulszky Ágost urakat s 12 egyház kivételével az összes egyházak egyházi vagy világi képviselőit. Elhelyezkedvén a padokba s főesperes úr, az alesperes és főjegyzővel elfoglalván a neki kijelölt helyet, mindenekelőtt buzgó fohászszal nyitotta meg a közgyűlést, majd felolvastatván a szavazatszedő bizottság jegyzőkönyvét, mely szerint Nsgos Laszkáry Gyula úr az esperesség egyházainak nagy többsége által megválasztott esp. felügyelőnek nyilváníttatik — küldöttséget menesztett érte a megyeházába Pongrácz György tamasii felügyelő, Simkó Frigyes alesperes, Margócsy József esp. gyámintézeti e. elnök s Biszkup Lajos losonczi tanító urak személyében, a kik is rövid szünet után lelkesült éljenek között léptek a szent helyre élükön a fényes díszmagyarba öltözött szeretve tisztelt felügyelő urunkkal. A felügyelő úr megérkezte után a főesperes, alesperes és főjegyzővel oltár elé állt s előttük megjelent esp. felügyelőnk, kihez Aranyszájú Jánosunk — főesperes úr megszokott ékesszólásával emelkedett, megbató beszédet mondott. Beszédje bevezetésében üdvözli őt melegen, azután elősorolja neki a volt esp. felügyelők, mint a Kubinyiak, Dessewffyek, Veresek, Szontaghok, Pulszkyak, Beniczkyek nemes s követendő példáit, majd Üdvözítőnk eme szavait idézvén : „a ki köztetek nagy vagy első akar lenni, legyen a ti szolgátok. En pedig nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy szolgáljak s adjam életemet váltságúl sokakért," — kimondja, — hogy egy az érdem evangelikus egyházunkban a szolgálat s elésorolja a felügyelők kötelességeit, melyeket az egyház-, tanügy-, haza szolgálatában keli teljesíteniük ; megkapó képben ecseteli a felügyelők hitbuzgóságát néhai Kubinyi András volt tamasii felügyelő — s videfalusi földbirtokosban, — a ki — úgy mond — minden vasárnap nemcsak házanépét, de csdlédségét is felszólította az istentisztelet látogatására s nemcsak felszólította, de a Tranoscius énekeskönyvet hóna alá véve jó példával ment elől a templomba s cselédjei vele, kedvezőtlen időjárás esetén pedig a kastyélyában gyűjtötte össze cselédjeit s velők énekelve, nekik a szentirásokat magyarázva végezte az istentiszteletet. Beszédjének utolsó passzusában főesperesünk rá mutatott a hazaellenes üzelmekre, melyekkel ev. egyházunk nem minden ok nélkül vádoltatik. Hála Istennek — úgymond — esperességünk ettől még ment, de ha netalán iiörünkben is mutatkoznék e konkoly, felhívja felügyelő urat, hogy azt csirájában elfojtani egyesült erővel igyekezzenek. Ezután egy kérelmet intéz hozzá, azt t. i., hogy az előirt esküt letenni szíveskedjék, mit felügyelő úr, Simonidesz János főjegyző előmondása után, meg is tett. Az eskü elhangozván ajkairól, a lelkészek kilépve az oltárból, felügyelő úr elmondja programm beszédét. Megköszönve a bizalmat, melylyel az esperesség egyházainak nagy többsége által megtiszteltetett. Kötelességének fogja tartani mindenekelőtt, hogy az egyházat s tanügyet működésével elősegítse s ezért szükségesnek tartja, hogy az egyházak és iskolák állapotával megismerkedhessék, ezek meglátogatását, mit ha — Isten is úgy akarja — még e