Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A classikus nyelvek és irodalmuk tanítása a gymnasiumban (Markusovszky Sámuel)

Az irálygyakorlatok, — mint már egyszer említem — szorosan az olvasmányhoz csatlakoznak; az előforduló szók, phrasisok, constructio, a grammatikai szempontból összefoglalt és megállapított szabályok ezekben mind érvényesíttetnek. A szöveg szerkesztésénél két szempont lehet irányadó, vagy csak a latin auctorban előforduló szókincset használjuk fel hasonló tartalmú tárgy feldolgozására és ez a prózairóknál történhetnék, vagy az olvasmány tartalmának rövid egybefoglalása, recapitulálása képezheti a szöveg tárgyát pl. a költői olvasmányoknál. Mindkét irányú feladatoknál az alapgondolat az, hogy a tanuló munkássága csak olyan legyen és csak olyan lehet, hogy irálybeli készségét és ügyességét bizonyos megállapított norma szerint képezze és ne szabadon alakítsa és hogy épen ezért mindennél, mit utánoz, neki mintakép állítassék elő. Ilyen mintaképpel szemben magát biztosabbnak érzi, szabadabban és könnyebben mozoghat és szorgalom és kitartás mellett biztos eredményt remélhet. Ezen irálygyakorlatoknál a magyar szöveg a tanulóval közöltetik és neki idő adatik, hogy ezen szöveget nyugodtan lefordithassa, ezektől különböznek az u. n. extemporalék, melyek abban állanak, hogy a tanár lassan előmondja a magyar szöveget és a tanulók a hallottokat legott latinra fordítják. Igaz, hogy ilyen extemporalék ellen ma már itt-ott ellenvetések tétetnek, és az a panasz hallható, hogy a tanulókat felületességre szoktatják. Én azt hiszem, hogy értékük a kivitel módjától függ. Ha a diktált szöveg lehetőleg rövid mondatokból áll, ha tartalom tekintetében szorosan a latin olvasmányhoz csatlakozik : úgy az eredmény csak kedvező lehet, továbbá az az előnyük van, hogy általa az egész osztály figyelme és tevékenysége igénybe vétetik s tanulókat a gondolkodásban és combinálásban készségre és gyorsaságra, más szóval arra késztetik, hogy ismereteiket mintegy készletben tartsák, a tanár pedig meggyőződést szerezhet arról," hogy tanítványai mily mérvben képesek ismereteiket rögtön alkalmazni. Ezen előnyeik miatt hazai középiskoláink két felső osztályaiban egyszer másszor mi is helyet szoríthatnánk nekik. A latin stílusgyakorlatok legfőbb czélja azon képesség elérése volna, hogy tanulók magyar szépprózát képesek lennének helyes classicus latinságra átfordítani. Gymnasiumi tanulóknak el kell érniök a reflexió, összehasonlítás ama legfőbb fokát, melyre a nagy mesterek csak fáradsággal jutottak. Tudniok kellene a magyar gondolásmódot a latinnak alárendelni, a szó mögött a tulajdonképeni gondolatot felismerni, a két nyelv képes kifejezéseit felismerni, a gondolatok sormenetét és viszonyát megváltoztatni, a parataxist a hypotaxissal felcserélni, egész gondolatcsoportokat, mint feleslegeseket elhagyni stb. Hogy mindez a gondolásban és Ítélésben nagy tevékenységet hoz mozgásba, azt senki sem fogja kétségbe vonni. Természetesen az eredeti magyar szövegnek nagyjában az antik gondolkozásmód körében kell mozogni. Ily czélú példákul szolgálhatnak Eötvös beszédei, Kölesei müvei, Virág magyar századai, Bajza stb. A legfelsőbb fokon a tanulók önálló latin fogalmazványokat is készíthetnének. Hogy ez hazai viszonyainknál fogva csak pium desiderium lehet, azt nem tagadom, hiszen a külföldi német gymnasiumokban is, hol pedig egy-egy osztályban a latin órák heti száma jóval több, mint nálunk, csak kisérletekül használtatnak ; ilyenekül azonban nálunk is megpróbálhatók lehetnének a legfelsőbb osztályban. A feladandó tételeknek azonban szintén az osztályban olvasott auctor által kell támogattatniok és csakis? históriai tárgyaknak kell lenniök. így pl. ha az osztály Cicerónak de imperio Gneii Pompeii czímű beszédét olvasta, nem lesz nehéz feladat, lia a tanulók egy önálló latin fogalmazványban a tárgyalt beszéd alapján feltüntetik azon okokat, melyeknél fogva Cicero szükségesnek tartja, hogy a főhatalom Pompeiusra ruháztassák, vagy a Catilina elleni beszédek tárgyalása alkalmával feladatul kitűzhetik ezt a tételt: Cur Cicero deleeta conjuratione Catilinae non statim in eum statuerit. Livius és Tacitus olvasásánál ily feladatok kimeríthetlen sokasága állhat rendelkezésre. Altalános ethikai tárgyú tételek, minők nélkül a régi latin formális oktatás s latin chriairás idejében nem szűkölködött (pl. fortior est, qui se quam qui fortissima moenia vincit; qui bene latuit, bene vixit ; arnicus certus in re incerta cernitur stb.) feladatokul nem valók, mivel a tanulók sem annyi philosophiai képzéssel nem birnak, sem elegendő élettapasztalatuk még sincs, hogy ilyen kérdéseket megoldhatnának. A latin irálygyakorlatokkal, elérendő czél előmozdítására sokat tehetnének a latin beszélgetések is. Elvitázhatlan igazság, hogy nyelv anyagának és az abban nyilatkozó szellemnek teljes értékesítése az illető nyelven való beszélésben éri el legfőbb fokát. Az élő beszéd a nyelvet a pillanatnyi akaratnak rendeli alá, mi a nyelv feletti uralmat és annak elsajátítását teszi szükségessé, ennélfogva oly szellemi gyakorlat, minőt semmi más nem pótol. Igaz, hogy ha a latin nyelvben naponkint ilyen beszélgetéseket tennénk, akkor az elvégzett latin olvasmány mennyisége nagyon csekély lenne, de ez nem szükséges, mert tekintettel kell lenni arra, hogy ilyen beszélgetések csak eszközül és ne önczélul szolgáljanak. Az eljárás az lehetne, hogy a mint valamely olvasmánynak nagyobb egysége elvégeztetett, ennek tartalmát latin nyelven mondanák el a tanulók ; természetesen fokozatosan kellene őket erre vezetni. E tartalom elmondás kezdetben csak kérdések és feleletekből állhatna ; a tanár a tartalomra vonatkozólag latin kérdéseket tenne és ezekre a tanuló szintén latinul felelne, eleintén csak röviden, de később mindig terjedelmesebben, míg végre a tanuló maga mondaná el az egészet. Ilyen beszélgetések által nagy mértékben eloszlanék a latin nyelv elleni ellenszenv is, melyet a tanuló a szülői házból hoz és nem lenne előtte holt nyelv, ha hallaná azt beszélni, sőt ő maga is beszélhetne azon. E beszédgyakorlatokat azonban már az első osztályban kellene megkezdeni és megszakítás nélkül folytatni. A tárgyalt auctor neveze-