Evangélikus Egyház és Iskola 1890.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Péchy Tamás ker. felügyelő beszéde
Nyolczadik évfolyam. 24. szám. Pozsony, 1890. évi Június 14-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. f Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr. félévre . 3 n — n negyedévre . 1 , 50 , Egy szám ára: V 12 kr. o. é. j yVlEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Péchy Tamás ker. felügyelő beszéde. (1.) — Püspöki válaszok. — A protestáns lelkészek törvénykezése a házasság ügyeiben. — Belföld. Vegyesek. — Pályázat. Péchy Tamás beszéde, melyet Zelenka Pál püspök székfoglaló beszédére válaszolólag rögtönzött. Örömmel és szivből üdvözöllek a tiszai ev. egyházkerület püspöki székén, mint elnöktársamat. Midőn azon magasztos és kenetteljes szavakat hallottam, melyekkel a dunántúli egyházkerület érdemdús püspöke felavatott főpásztori hivatalodba: elgondolkoztam, liogy a miket hivatásos kötelességeidül tüntetett fel, mindazokat ugyan miként fogod megtenni és betölteni ; olyan szilárd lesz-e kezed, mint a milyenbe eddig volt letéve a tiszai ev. egyházkerület kormányrudja s mennyire valósitod meg a nagy reményeket és-várakozásokat, melyeket kiváló egyéniséged, munkásságod s tehetségeidhez kötött a közbizalom ? ! Hallván az imént elhangzott székfoglaló beszédedet, meggyőződtem, hogy a püspök választás olyan volt, a milyennek lennie kell, s a milyet én is vártam, kívántam és óhajtottam. A miket mondottál, azon széles látókörű programmpontokat s nagy horderejű eszméket ismételten hallottuk ugyan kerületi és egyetemes egyházi közgyűléseinken : mégis jól esett azokat tőled újból hallanunk. Mondád, liogy a betű öl, a szellem az, a mely éltet. Rövid mondás, de igaz és gazdag tartalom rejlik benne egyházi életünkre nézve. Mert ámbár, amint említetted, nincsen törvénykönyvünk, mely egyházi életünk minden alakulását és mozzanatát positiv rendszerbe szedné mintegy megrendszabályozná; de a mi bennünket mindeddig kisegített s ezentúl is kisegítőnk lesz, az amaz alapmondásodnak — a szelleme. E nélkül sokszor megtörténnék, hogy a tagok egymásra tukmálnák véleményöket : igy azonban a döntő szempont közöttünk mindig az egyház közjava, közérdeke. Helyesen emelted ki, hogy a mi egyázunk tanító egyház; mert nekünk csakugyan iskoláinkban kell egyházunk jövőjét keresnünk és fejlesztenünk. Igazad van, midőn annyira súlyt fektetsz tanintézeteinkre, mert azokban, mint a tudományos míveltség s a vallásos nevelés fellegváraiban, rejlik egyházunk ereje s mert nekünk az öntudatos ev. szellemben képzett ifjúságra kell alapítanunk egyházunk biztos fennállását s virágzását. Anyagi szegénységünk miatt szenvedőnek mondád egyházunkat, mely tagadhatatlan körülmény még sokáig arra fog kényszeríteni minket, hogy minden téren szerények maradjunk s az által igyekezzünk megmerni és lekötni a rokonszenvező elismerést egyházunk iránt, hogy a hazában a rendelkezésünkre álló kevés eszközzel is sok jót teszünk, sok üdvöset és közhasznút alkotunk. Lelkesen vallád, hogy szeretet egyháza a mi egyházunk. Igaz, Nekünk e haza minden nyelvű, nemzetiségű és vallású fiával testvérekiil kell élnünk, különösen ref. hitrokonunkkal, a kikkel századokon át közös volt sorsunk, közös szenvedésünk és közös itt-ott örömünk. Emberek gyarlósága elválasztotta a két testvért egymástól, de nem azért hogy örökre elváltán maradjanak. A legnemesebb ambitiót képező törekvés tehát, hogy a mit a vallási viták hajdan szétrontottak, azt az igaz hazafiság a testvéri szeretet által újból összeforaszsza. A mi egyházunk magyar hazai — ugy mondád — és ez fontos attribútuma. Sok szenvedés, sok véráldozat avatta olyanná, a milyen sehol másutt nincs. Háladatlan volna tehát, ha e hazának, melylyel testben és lélekben egygyéforrt, melylyel életfeltételi, jövője, aspirátiói ugyanazonosak, — ha e hazának érdekeit nem igyekeznék teljes erejéből előmozdítani úgy, mint a saját javát és boldogságát czélzó érdekeket. Azért a hála e haza iránt lesz a mi egyházunknak mindenkor keresett dicsekvése,