Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Válasz Hurtay Gy. úrnak (Breznyik János)

136 ev. lyceum kormányzatával megbízott kerül. isk. tanács múlt évi üléseinek jegyzőkönyvét olvasván, mindenek előtt két határozaton akadt fenn, melyeknek egyike a lyc. tanárok fiait fölmenti a tandíj (12 frt) fizetése alól, másika ugyanakkor „a tanulók tekintélyes részének fizetni valóját emeli," a mennyiben a tápdíjat 46 frtról 90-re rúgtatja (mi vagy tollliiba, lia a kéziratban 90 áll, vagy sajtóhiba, lia a szedő tévedt, mert 90 helyett 50-nek kellene állania) s a tanács eljárását ha nem másnak, legalább is tapintatlannak nyilvánítja, midőn azok fizetni valóját emelé, a kik a tápdíjon kívül lakást, tandíjat kénytelenek fizetni s ugyanakkor azok tandíját elengedé, kiknek a dolog természeténél fogva más fizetni valójok nincs. Véleménye szerint méltányosabb lett volna elébb (ha már egyszerre nem lehetett) a kerül, papság fiait a tandíj alól fölmenteni és csak azután a tanárok fiait. Különösen hangzik előttem, szól tovább, hogy a kerül, lyceumban a zsidó hitoktató és más olyan vallástanárok fiai nagyobb előnyben részesüljenek, mint a kerületi papság fiai. Midőn ezeket olvastuk, lehetetlen volt, hogy ne jusson eszünkbe ama horatiusi „miscet quadrata rotundis." Hogy a tanárok fiai, mindössze 4-en, fölmentettek a tandíj fizetése alól, az való. A jegyzőkönyv világosan mondja, a tanács evvel a lyceumon is gyakorlatba kívánta hozni, mi más protestáns s állami tanintézetekben régóta dívó szokás, hogy ugyanazon tanintézetben működő tanárok az iskolai pénztárba fiaikért, kiket ők maguk is tanítanak, tandíjat ne fizessenek, mi a lyceumon eddig azért nem volt szokásban, mert a legutolsó harmincz év alatt nem volt tanár, kinek fia volt volna, vagy ki fiának, lia iskolába járt (pl. Händel) a tandíjtól való fölmentését kívánta volna. Egyébiránt a tanács föntebbi határozatával csak a régi szokást elevenítette fel, mely a lyceumon akkor is gyakorlatban volt, midőn a tanárok jövedelmének legnagyobb részét a tandíjak tették, azokat tanulóiktól a tanárok maguk szedték be; mivel „monaclius monachum non taxat" collegáik fiaitól tandíjat nem követeltek. De az már nem való, mit czikkiró úr oly fennen hangoztat, hogy a lyceumon a zsidóoktató és más olyan vallástanárok fiai nagyobb előnyben részesülnek, mint a kerül, papság fiai. Föntebbi kedvezmény csak prot. tanárok fiaira terjed ki, — nem zsidó tanítókéira is. A lyceumon különben is rendesen csak 7 — 8 zsidó növendék van, kik nem igen vehetők tekintetbe. A kath. vallástanárra pedig már azért sem terjedhet ki — s másféle vallástanár itt nincs, — mert az kath. segédlelkész lévén, gyermekei nincsenek. A lyc. tanároknál szokásra hivatkozhatunk, de hogy a kerül, papság fiai valamely kerül, tanintézetben, péld. a dunántúliéi Sopronban, a tisza kerületiéi az eperjesi kollégiumban, vagv a békés-csanádi esperességiéi Szarvason, mint esperességi főgymnásiumban mentek volnának a tandíj fizetésétől, eddig még nem hallottuk s nem is hiszszük, hogy mentek; a tanácsnak tehát semmi oka sem volt azt a lyceumon gyakorlatba hozni. Mit czikkiró úr említ, hogy a papok többet költenek fiaikra, mint a lyc tanárok, szállásra, tápdíjra, útiköltségre stb., az nemcsak a papokról áll, hanem a tanítókról is. A tanítóknak még csekélyebb a fizetésök, mint a papoké, azok fiait tehát még inkább kellene segélyezni. De hasonló áll szegény földmívelőkről, iparosokról is, kik némely tehetségesb fiaikat szintén jobb nevelésben kívánják részesíteni s kiknek jól esnék, ha tandíjat nem kellene fizetniök. De aztán hol lesz vége a tandíj fizetése alól felmentendőknek? hogy jön be az 5000 frt, mely a lyc. költségvetésbe rendesen szokott felvétetni s melynek tandíjakból kell bejönni, liogy a lyceum szükségletei, tanárok fizetése, könyvtári, muzeumi, fűtési költség stb. fedezhetők legyenek? Ennyit a tandíjakra vonatkozva. Az élelmezési díjat illetőleg is elmondjuk, mi indította a tanácsot arra, hogy azt 46 frtról 50-re emelje. Az élelmező (alumneum, vagy a lyceumon inkább convictus) az élelem minősége- és mennyiségére nézve az utóbbi években sokban javult, hog3' a legszegényebb tanulók is oly élelmezésben részesüljenek, mint más tanintézetekben a convictoristák, kik rendesen többet fizetnek, mint az alutnnisták, de jobban is tartatnak, mint ezek. Az évi díj ebéd- s vacsoráért, orvosi segély- s gyógyszerekért éveken át 46 frt volt. Javulván az élelmező, sokan, kik kosztért évenkint 150 —160 frtot fizettek, az élelmezőbe vétették fel magukat — s szállást reggelivel, fűtéssel, mosással, kiszolgálással havi 5 — 6 írtért kapván, a teljes ellátás nekik nem került többe 96—106 írtnál, a miért előbb 150—160 frtot kellett fizetniök. Az élelmezői számadásokból kitűnvén, hogy egy-egy növendéknek tartása a legutólsó években nem 46, hanem legalább 50 forintba került (csak két czikket említünk, melylyel a kiadás 7 — 800 írttal növekedett: előbb egy kilo hús 10 fiúra számíttatott, most 8-ra, mi naponként legalább 4 kilót tévén, a kiadási többlet 500 frt; előbb hetenként vacsorára egyszer volt tésztás étel, most van kétszer, a különbözet, lia például krumpli jön az asztalra vagy tésztás étel 6 frt, mi egy éven át 260 frtot tesz) s az éleimezői gondnokság tapasztalván, hogy az előbbi években megtakarított összeg az évi hiány fedezése által mindinkább összeolvad, csökken s legutól, hogy a költség fedezhető legyen, az alapítványi tőkékhez kellene nyúlni, mi nem szabad: nem maradt egyéb hátra, mint vagy szegényesebben s hitványabban élelmezni a növendékeket, vagy az eddigi élelmezést meghagyni, de az élelmi díjat emelni ; s az iskolai tanács magát ez utóbbira határozta el, midőn azt 46-ról 50-re emelé. Hogy lehet őt ezért tapintatlansággal vádolni, igazán nem foghatjuk fel, kivált ha tekintetbe veszszük, hogy miként az előbbi években a 46 frtot, úgy most az 50-et csak a vagyonosabbak fizetik. — kiknek eddig évenként 4 frt odaajándékoztatott, — a szegényebbeknek az vagy részben, f) — 40 forintonként, vagy némelyeknek egészen is elengedtetik, mely javadalomban kivált a csekélyebb jövedelmű papok s tanítók fiai részesülnek, kiket a tanács az élelmezési díj elengedésénél sohasem szokott mellőzni, így pótolva nekik azt, hogy a tandíj fizetése