Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Készüljünk már a zsinathoz

10 a classicus auctorokkal önszorgalmuk utján is sikeresen foglalkozhassanak, a classicus nyelvek alak és mondattanának alapos ismerete elengedhetetlen. E nyelvtani ismeretnek, ha mindjárt az illető nyelveken való beszélésre nem képesít is és csupán az auctor megérthetésére szolgál, oly biztos birtokává kell lenni a tanulónak, hogy az illető szabály vagy grammatical törvény a fennforgó szükség esetén minden eszmélés és hosszas reflexió nélkül lépjen a tudatba; mihelyt pl. a parcere szónak képzete lép a tudatba, vele együtt azon kapcsoló képzetnek is kell a tudatba lépni, hogy az illető szó a latinban dativussal construáltatik. Ha a tanuló a classicus nyelvek alak és mondattanában ily biztos tájékozottsággal és készséggel nem bír, lia a legegyszerűbb mondatnak az anyanyelvből latin vagy görög nyelvre való áttétele alkalmával a használandó grammaticai és syntaktikai szabályok fölött gondolkoznia és minden lépten nyomon a nyelvtan vagy szótár után nyúlni kénytelen : akkor kedvét veszti és munkája kárba megy. De hiszen — mondhatná a figyelmes olvasó — ha áll az, a mit már korábban állítottam, hogy gymnasiumainkban sok helyt még ma is a classicus nyelvek tanításának egyedüli czélja a grammaticai szabályok szigorú betanításában áll, lehetséges-e, hogy a tanulók ezeket még sem tudják? És csakugyan lehetséges. A középiskolai tanuló, mikor a gynmasium felsőbb osztályaiba és tanuló pályája végén az érettségi vizsgálathoz jut, nemcsak a mondattan főbb szabályait pl., az accusativus cum infinitivo, a participiumok, a consecutio temporum használatát és alkalmazását nem tudja, hanem sokan a főnevek nemeivel, a declinatiókkal és conjugatiókkal sincsenek tisztában. E leverő jelenségnek az oka a már közmondásossá vált „nyomorúságos nyelvtanítás." A gymnasium egyes osztályai számára kiszabott nyelvtani anyag nagyon complicált és nem oly didacticai formában közöltetik a tanulóval, hogy ez a tanuló szellemi felfogásával assimilálódnék, kellő begyakorlás hiányában nem lesz a tanuló oly biztos birtokává, hogy ezt könnyen és fáradság nélkül alkalmazni tudná. A nyelvek tanítása általában ma is még sok helyt syntaktikai alapon történik. Előrebocsáttatik egy szabály szigorú logikai definitio alakjában, ennek az illustrálására előrántanak valahonnan egy példát és erre egy kis pro forma begyakorlás. Erre aztán az illető szabály ad acta kerül, hogy a tanuló megint előforduló alkalommal ne tudhassa. Szerény nézetem szerint a latin és görög nyelvtanítás a kezdő fokon csakis analysis utján tanítható sikerrel. A kiinduló pont sohasem lehet egy rideg szabály vagy théma, hanem egy adott nyelvi jelenség, melyben keresni kell a nyelv tényeit és több esetből meríthető tapasztalatból kell majd levonni a szabályt. Ez csak úgy érhető el, ha a grammaticai tanítás szorosan ragaszkodik az olvasmányhoz és ennek mintegy substratumát képezi. Természetesen a kezdő fokon olvasmány és grammatica összeesik, vagyis az olvasmány egyes mondatainak fordításával egyszerre taníttatnak az előforduló grammaticai és mondattani alakok is. Pl. az első osztály latin olvasmányának egy kisebb szakaszában előfordult az a tövű főnevek egyes és többes számú nominativusa, egyes és többes számú accusativusa és előfordult még a genitivus és talán a dativus vagy ablativus is, akár csak az egyes számban, akár pedig a többesben is. A fiuk az olvasmány mondatainak elemzése és fordítása alkalmával ezen alakokat gyakorlatilag már elsajátították és alkalmazni is tudják már ; nemcsak azt tudják már hiba nélkül, hogy van pl. a terra szónak egyes és többes számú accusativusa vagy genitivusa, hanem arra is meg tudnak felelni, ha megkérdeztetnek, hogy pl. hogyan van latinul a földé, a földeké, a földet, a földeket stb. Az a declinatio ezen alakjainak elsajátítása után egy külön órában az előző órában előfordult grammaticai alakokat még egyszer összefoglaljuk és felállítjuk a táblán az a declinatiónak a shemáját az egyes esetek ragjainak és végzeteinek feltüntetésével. Ezután kérdezhetjük a fiukat, hogy az a declinatiónak hány egyenlő végzete van és melyek azok ? Egy másik fiúval elmondatjuk az esetek végzeteit a szokott rendben, egy harmadikkal egyes eseteknek egyes és többes számát. Mindezeknek kellő begyakorlása után a tanár maga mondja a ragos főnevet magyarul, a tanuló pedig megmondja a megfelelő latin esetet. Ily módon a fiu az iskolában tanúlja meg a declinatiót, házi feladatul tisztán csak a tanköny paradigmája marad. Hasonló módon systhematisáljuk a többi declinatiókat, a melléknevek ejtegetését és fokozását, a névmásokat, az igék conjugatióit és a mondattannak főbb szabályait, mint az alany és állítmány egyezését, az acc. cum infinitivo és a participiumok használatát. Ez a gynmasium két alsó osztályának latin grammaticai tananyaga. A harmadik osztályban kezdjük a mondattan rendszeres tárgyalását szintén inductio utján. Ezen osztályban rendszeresen tanítjuk a mondatrészek mondattanát, a következő osztályban a mondatfiizés tanát. A negyedik osztálylyal a syntaxis tanítása be is fejeztetik, hogy a tanulók a felsőbb osztályokban a 3-dik és 4-dik osztályban tanult mondattan unalmas ismétlése mellett az egész latin syntaxist — uti figura docet — elfelejtsék. Evangélikus gymnasiumi tantervünk kiindulva a latin nyelv szigorú logikai voltából, melynek finomságait a logikai gondolkodás megerősödése előtt negyedik osztályú tanulók még nem képesek megérteni és felfogni, a latin syntaxis tanítását — igen helyesen— a III-ik—Vl-ik osztályra kivánja kiterjeszteni és pedig az V-ik osztály tananyagául a consecutio temporum részletezését, a módok használatát, az időhatározói mondatokat conjunctivussal, — a Vl-ik osztályra pedig a quum különböző fajait, a feltételes és óhajtó mondatokat az oratio obliquât, a gerundiumot és gerunduvimot tűzi ki. Ha a latin syntaxis ezen beosztás szerint taníttatnék, akkor bizonyára az érettségin kedvezőbb sikert lehetne a latin nyelvből fölmutatni, sajnálattal azonban azt láttam, hogy a mult