Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Protestans Irodalmi Társaság és Debreczen (Dr. Masznyik Endre)

54 a 60 ezeren felüli 7—8-at, akkor lenne körülbelül 130 fizetett képviselő, a ki fogyaszt naponta mondjuk à 5 frt = 650 frtot; igy kerülne két hét körülbelül 10 ezer forintba, 3 hét 14 ezer frtba, 4 hét pedig circa 20 ezerbe. Talán a nyomtatási költségeket is ki lehetne ebből hozni. Mondom talán, mert azt hiszem, hogy a zsinati törvényeket aztán az egész j egyházban minél több példányban kell elteijeszteni 3 nyelven, hogy a nép maga olvashassa, maga okulhasson belőle — az ünnepélyes kihirdetés után. — 18 ezer forinton felül jo be, ha egy lélek 2 krt. fizet; az esetleges felesleget talán adakozás utján lehetne beszerezni. Emlékszem, hogy egyszer Guggenber is készített átlagos költségvetést, de mivel nincs kezem közt, nem tudom, hogy miben térünk el egymástól. De bár hogyan térjünk is el egymástól, ez úgy is csak úgy hozzávetőleg van mondva, s koránt sem akar irányadó lenni. Csak azt czéloztam, hogy a dolog velejébe is nyúlj unk már egyszer. — A mit azonban főképen akarok még a 3-ik pontnál kiemelni, az az, hogy épen nem ajánlom a keserves kivetést és behajtást a lélek után, mert az nem áldást, hanem nehézségeket fog hozni ; hanem tegyen félre lélekszáma szerint minden gyülekezeti pénztár e czélra arányos menyiséget már most 3 éven át, a mit püs- ; pöki rendeletek utján el lehet intézni az egyet, gyűlés jk vének intentiójához képest, s meg lesz a költség. 3 év előtt aligha születik meg a zsinat. Hogy hol tartsa az egyház? Én csak azt hiszem, hogy ott, a hol az egyetemes gyűléseket — Budapesten. A vidéki város fel fogja emelni árait, holott Budapest ezt észre sem veszi. De szóljanak hozzá mérvadóbb egyének is, mint Dór öcskei. A. Protestáns Irodalmi Társaság és Debreczen, Válasz Balogh Ferencz debreczeni ev. ref. hittanárnak. VIII. „A ref. egyház — mondja a „Nyilatkozat" — szilárd elveken nyugvó intézmény, sem önkormányzatát, sem sarkalatos hit el veit fel nem adhatja. Hit vallási alapjait az 1881—82-iki o r s z ág o s zsinat „egészben érintetlenül" hagyta. (Egyh. törvény 10. §.) Hitvallásunk pedig az Isten lényegéről és személyeiről és az Isten fiáról mindenféle unitárius értelmezést elvet. (Helvét-Hitvallás III. 4. XI. 2.) Ugyanígy tesznek a külföld minden nagy református egyházai, ahol még az Úrnak lelke vagyon. Egyházunk fő hitelvé h ez ragaszkodás megtiltja a lúttanüag ellentétes felekezettel szövetkezést egyházi vallásos irodalmi czélra." Ez az Önök hítelvi álláspontja s teszik hozzá mindazon református egyházaké, ahol az Úr Lelke vagyon. Jól vagyon! Induljunk hát ki az „ Úr Lelkéből" s lássuk meg, ha ez álláspont az „ Úr Lelkével" adott álláspont-e vagy sem? Mert ha csakugyan az volna, akkor, — itt a kezem, én is Önökhöz pártolok, mert ahol az Ur Lelke, ott s azokkal akarok lenni s üdvözülni én is. Ismerem azt a szentírási helyet nagyon jól, hanem téved Nagytiszteletűséged, ha azt hiszi, hogy annak értelme ellenünk szól. Ellenkezőleg az a hely, a mi álláspontunkat igazolja, az Önök álláspontját pedig elitéli. Am exegetáljunk hát egy kicsit, hiszen nem árt ! Pál apostol a 2. Kor. lev. 3. f. 17. versében azt mondja : „ Az Ur pedig a szellem. Ahol pedig az Úr szelleme (vagy mint Önök fordítják : lelke), ott a szabadság." Hogy ez apostoli sarkigazságot, melyen az egész keresztyénség, közelebbről az evangyéliomi protestáns keresztyénség nyugoszik, megérthessük, ama tételt szövegi öszszefüggésében kell felfognunk. A 2. Kor. lev. 3. f. 12. — 4. f. 2. verseiben az apostol, minekutána élőzőleg kimutatta a kétféle, t. i. a betű- és szellemszolgálat (

ßiazovia yyúuiiaxos y.al nrsv/uaros) közti elvi különbséget vagyis rámutatott arra, hogy va betű megöl, a szellem pedig megelevenít— öszszehasonlítja a betűben és a szellemben gyökeredző vagyis az ószövetségi törvény és az újszövetségi szellemszolgálat hőseinek eljárásmódjában jelentkező lényeges eltérést. Mózessel szembe áll Pál. Amannak kezében a kőbe írt törvény, emennek szivében az élő szellem. Míg amaz tudva azt, hogy a külső törvényszövetségnek, a betűre alapított theokratiának fénye (áó'ía) mulandó, leplet (xádt\u

tua) borít arcára, hogy ne lássák Izrael fiai a mulandónak végét (jtkog rov xarayyovutvov), az az: reménye nem lévén abban, hogy műve tartós leend, nem mer a néppel nyiltan és őszintén, az az leplezetlenül beszélni, nem meri a valódi tényállást, t. i. hogy a törvény csak paedagogiai eszköz, melynek csak a Krisztusig van jogosultsága s hogy a törvényszövetség csak ideiglenes, múló s nem örök változhatatlan isteni intézmény, megmondani, hanem ügyes fogással leplet von a műre, hogy a múlót maradandónak tüntesse fel : addig emez, t. i. Pál, ki előtt, minekutána a Krisztushoz tért, a lepel lehullott s ki a Krisztusban megértette, hogy nem a betű, hanem a szellem maradandó e reményben élve nagy nyíltsággal —• TioXlfj nayyrjoía — szól, feltakart arczczal szemléli az Űr fényét s mert az Ur szellem s ahol az Ur szelleme, ott a szabadság, nem a múló, a holt betű, hanem az örök élő szellem szolgálatába áll vagyis „lemond a szégyenlés titkolódzásáról, nem járván ravaszságban és nem hamisítván meg Isten igéjét, hanem az igazság kinyilvánításával ajánlván magát minden emberi lelkiismeretnek Isten előtt." — 4. f. 2. Hát már most azt kérdezem én: minek a szolgái Önök? Szolgái az új szövetségnek, szolgái az Űr szellemének, szolgái az élő hitnek, szolgái az I s t e n igéjének, szolgái az igazságnak ? Melyiket szolgálják ezek közül? Az Úr