Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nyilatkozat (Haan Lajos)

398* Minthogy akaratlanúl is az én czikkem szolgáltatott ürügyet b. Prónaynak erősen kormánypárti megtámadására : szóba állok xy-nal erről a kérdésről is; ő felmutatta a tárgy egyik oldalát, hadd világítsam én meg más oldalról az ő érveit ; nyugodt vagvok a felől, hogy semmi esetre sem leszek nagyobb mértékben elfogult b. Prónay ellenzéki álláspontja mellett, mint a milyen elfogult xy az ellen. B. Prónayt a személyes támadás ellen még csak védni sem tartom szükségesnek. Én most is az elvről beszélek. A kérdést xy szerint helytelenül állítottam fel; már pedig azt csak jobban tudom én, mint xy, hogy melyik kérdésre akartam érvekkel megfelelni; egyenesen a képviselői és egyetemes felügyelői állás incompatibilis volta került szóba a dunáninneni gyűlésen, s annak kapcsán az egyetemes gyűlésen is ; én tehát azt akartam megvilágítani : lehessen-e? mert az indítvány kereken azt akarja kimondani, hogy ne lehessen képviselő az egyetemes felügyelő. „A kérdés lényege xy szerint az, hogy egyházunknak érdekében áll-e, hogy a főfelügyelő elfoglalja helyét a főrendiházban" ; én szerintem pedig : az az elméleti jognál sokkal nyomósabb a praktikus érdek : hol szolgálhat jobban az egyház javára az egyetemes felügyelő : a főrendi, vagy pedig a képviselőházban-e ?" Ennélfogva elfogadom xy állítását, hogy „az egyháznak érdeke az, hogy főméltóságai a legfőbb és legmagasabb forumok előtt képviseljék annak törvényes és jogos érdekeit", mert hiszen ez a forum nem csak a főrendiház, a kötelességnek nem csak ott felelhet meg, az egyház érdekét nem csak ott képviselheti a főfelügyelő ; s ha ő azt hiszi, hogy j o bban használhat egyházának a képviselőházban, szerintem, s úgy lehet: megbízói véleménye szerint is, joga van oda menni; ellenben xy szerint még akkor sem lenne joga. Pedig sem a főrendiházról szóló törvény nem mondja •ezt ki, hogy az egyetemes vagy bármelyik felügyelő, ne lehessen képviselő, sem maga az evang. egyház nem mondotta, s úgy lehet, soha sem is mondja ki azt; az tehát eddig kizárólag a főfelügyelő belátására, tapintatára van hagyva; így állván a dolog, a főfelügyelő j óh is zeniül e g járt el, sőt az egyetemes gyűlés neki tüntetőleg bizalmat szavazott; azért nincs oka joga xy-nak őt „kötelességérzet hiányáról" stb. vádolni. A külömbség köztem és xy közt abban áll, hogy szerinte az egyetemes felügyelő csak úgy felelhet meg erköcsi kötelezettségének, ha a főrendiházban foglalja el helyét, szerintem megfelelhet a képviselőházban is; xy azt hajtogatja, hogy a főfelügyelő nincs a főrendiházban, én pedig azt mondottam : „ha vannak az egyháznak főrendiházban megvédeni való érdekei: akkor nemcsak az egyetemes felügyelőre, hanem mindegyik felügyelőre és püspökre is ki kell mondani, hogy kiki foglalja el a maga székét" ; xy szerint „leginkább, sőt majdnem egyedül az egyetemes felügyelő van hivatva az egyház érdekeiért felszólalni a legmagasabb helyen", én szerinteni a többi felügyelőnek és püspöknek is hasonlókép joga és kötelessége az, mert ott egyik sem a maga kerületét, hanem az egész evang. egyházat képviseli. És lia xy keseregve kérdezi : „mi haszna van az evang. egyháznak abból, hogy joga van magát képviseltetnie a főrendiházban, de az illető, lia nincs kötelességérzete, ezt a jogot illusoriussá teszi," — ha nem akar részrehajló lenni : legkevésbbé vonatkoztathajta éppen a mostani főfelügyelőre, mert az legalább a képviselőházban felszólalhat az egyház érdekében. Magam részéről nem mernék az illetők felett mint vádló és biró egy személyben oly keményen ítélni, mint xy. Okának, s a szóban forgó nagy tekintélyű és okos embereknél nagy okának kell annak lenni, ha nem járnak el a főrendiházba ! Igen, „vannak a mi egyházunknak is nagy érdekei," igen, „ránk nézve is existál a vallási alap, tanulmányi alap, patronatusi stb. kérdés" ; de kérdeni, hiszi azt xy, hogy e kérdéseket érlelni, eldönteni inkább lehetne a főrendi, mint a képviselőházban? s éppen e kérdésekre nézve ismételem : súlyos vád a kormány ellen, ha azok eldöntésénél, bárcsak a legparányibb mértékben is latba vetnék : milyen párti a főfelügyelő? Hiszen xy maga mondja: „az előbbi egyetemes felügyelőket, most is b. Vayt minden nagyobb jelentőségű s vallást illető kérdésekben előlegesen is szívesen meghallgatta ő felsége" ; én még többet is mondok ehhez : csak eléggé grata personák voltak : Tisza Kálmán, gróf Tisza Lajos, b. Kemény G., gr. Lónyay M., Péchy Tamás, Fabinyi Th. felügyelők stb. ezekkel teljes bizalommal érintkezett „úgy a kormány, mint maga ő felsége", — nos, megoldották a föntebbi kérdéseket ? ! Pedig nálok Ö o csak nem hiányzott „az a valami, a mi ott fenn a bizalmat fölkelti," birtak e kérdésekben használni az egyháznak ? Ne tessék tehát a f ő f e 1 ü g y el ő ellenzéki álláspontját okolni, ha magok a ministerek sem tettek többet! Ha „bajos megérteni, hogy nem grata persona, exponált ellenzéki ember miként lehet az egyháznak javára", csak egyet mondok: gondoljon xy Zsedényire, ki a pátens idejében éppen az által használt az egyháznak legtöbbet, a mi által megszűnt grata persona lenni. Nemcsak a Bach-korszakban: alkotmányos magyar kormány idejében is kötelessége az egyháznak féltékenyen őrizni, védeni a maga jogait ; hiszen alkotmányos magyar kormány, melynek tagjai között nem is egy protestáns kerületi felügyelő szerepelt, szorította szűkebb körre az egyház jogait az iskolák fölött; alkotmányos magyar kormány alatt szaporodnak büntetlenül az illetéktelen keresztelések, reversalisok, párbérkövetelések, csökkent a csekély évi segély is ; alkotmányos magyar kormány alatt vagyunk még oly messze az 1848-i törvényben kimondott egyenlőségtől és viszonosságtól !