Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Középiskolai vallástanítás

Hetedik évfolyam. 48. szám Pozsony, 1889. évi November 30-án. E VA N6ELIK U S EGYHÁZ es ISKOLA. L Slönzetesi ar; Egész evre . o frt — ki. félévre . . . 3 , — , negyedévre 1. „ &0 , Egy szam ara : 12 kr. o. e. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. «S*tM3<fcä Szerkesztő- s kladó-hívatal: Pozsony, Konventutoza J

Feieiös szerkesztő s kiadó : T^SZT^ÉIsTSZIKI-S' ZE IR. E IST O Z. Hiràetés ara: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közöive 5 kr. Béiyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Középiskolai vallástanításunk kérdéséhez. III. (—a —s.) — Mi is hát az a zsinat ? !. (Mayer Endre.) — Visszhang. (—0.—) Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. — Hirdetés. rank kérdéséhez. in. Mint már láttak a negyedik pont alatt, a vallástan anyagának megfelelőbb beosztása mellett „a kj^itelre nézve részletes utasítást és irányt" sürget a mái többször iddzatt értekezés t. szerzője. E kívánság annál jogosultabb, mert mult czikkemben említett egyetemes tantervünk szolgál ugyan némi utasításokkal más tárgyak tanításánál, (melyekre a minisztérium amúgy is kiadta részletes és terjedelmes, és bennünket is kötelező „Utasításait,") de a vallástanításnál megelégszik az egyszerű tervezettel. Pedig a vallástanítás methodikája nem könnyebb a többi tárgyakénál; s már azon czélból, hogy ezen, a mi felfogásunk szerint oly fontos tárgy iskoláinkon egyenlő módon és egyöntetűen taníttassék, ilynemű hivatalos utasítások kibocsátása kívánatos. Nem vagyok e kívánság nyilvánításánál legkevésbé sem tekintettel a theologiai irányra, mert azt hiszem, a középiskolai vallástanításnál ilyet érvényre juttatni alig is lehet; s a kívánságot kizárólag didaktikai követelményekre való tekintettel kívánom értelmezni. — S evvel körülbelül ki lenne merítve mindaz : a mi a t. szerző javaslataiból a szoros értelemben vett vallástanításra vonatkozik. A mi ugyanis a többi pontok alatt foglaltatik, az általában az iíjuság vallásos nevelését mozdítja elő, de a vallástannal, mint középiskolai tanítási tárgygyal csak közvetve fïigg össze; kiegészítheti a vallásos tanítást, növelheti, fokozhatja az oktatás eredményét, s e szerint szintén igen fontos, de attól, mit eddig tárgyaltunk, elkülönítendő. A második pont a vallásos olvasmány fontosságából indulva ki, megkérendőnek mondja az irodalmi társaságot és a Luther-társaságot, hogy irodalmi termékeik kiadásánál a tanuló iíjuság szükségeit is tartsák szem előtt s énekeket, imákat, elmélkedéseket is adjanak ki. Tudjuk, hogy a Luther-társaság ily tartalmú munkákat tényleg ki is adott; a protestáns irodalmi társaság pedig, tudományos társaság lévén, ily munkákra alig fog vállalkozhatni ; az indítványozott kérelmet ezért nem tekintem szükségesnek. A középiskolai ifjúság vallásos érzületének emelésére megfelelőbb olvasmánynak is tekintem különben a vallás-erkölcsi irányú elbeszéléseket, s azt hiszem, hogy a Luthertársaság hazai egyháztörténetünkből vett tárgyú elbeszélő műveknek kiadásával ifjúságunknak is fog szolgálatot tenni. Ellenben helyes az ötödik pontban foglalt kivánalom, hogy a gyermek és ifjúsági istentiszteleteket az intézetek felkarolják. Az alsóbb osztályok tanulósága valóban nem áll azon a fokon, hogy a közönséges istentiszteleteken megfelelően épülhetne, ha tehát lehetséges, hogy számára külön, neki megfelelő módon nyujtassék az építő igazság, akkor azt nem szabad elmulasztani. Igen szép szokásnak tartom a szarvasi iskolánál is dívót, hogy az úrvacsorához való járulás előtt a tanári testület és az ifjúság előbb egybegyűl, a mikor is egy tanuló társait a nap fontosságára emlékezteti s a tanári kartól bocsánatot kér, mire a tanári testület egy tagja válaszol ; csak igy, egymással forma szerint is kiengesztelődve mennek a templomba; ez valóban mindenütt követhető, s oly okoknál fogva, melyeket részletezni alig szükséges, ajánlatos eljárás. A hetedik, hogy az ifjúságot serkentsük az emberszeretetnek, közjótékonyságnak áldásos munkáiban való részvételre, bővebb magyarázatot és indokolást valóban nem szükségei. Ellenben a hatodik pontban foglalt kívánalomra nézve a t. szerző úrral nem értek egyet. Ebben, kiindálva abból, hogy az egyes tudományokban és művészetekben kitűnő ifjakat megszoktuk jutalmazni, „a buzgó templomlátogatók, ízléssel éneklők, a vallásos költészet iránt melegen érdeklődők, vagy példás viselet, jámborság s fiúi engedelmesség által jeleskedők számára" is jutalmak kiosztása van javasolva. — Ha lehetne az iskolának kétségbevonhatatlan bizonyosságot szerezni az egyes