Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Soproni tanítóképző intézet gyakorló iskolájának szervezete

379* történetek is tisztán keresztyén szempontból tekintve, lettek választva, és azok szerint tárgyalva. Igen nagy eló'nyére szolgál e könyvnek, illetőleg a bibi. történetek tárgyalásának, hogy ezek közé alkalmas helyeken Luther kis kátéja, sok szentírási hely és énekvers lett beleszőve. Az egyes történetek rövid erkölcsi tartalma ki van emelve és zárjel közt, második czímül — a szokott alatt — kiirva. A szöveg közt dűlt betűkkel vannak jelezve mindazon szók vagy mondatok, melyek különös figyelmet igényelnek. A könyv kiállítása, mind a papirt, mind a nyomást, kötést tekintve, kitűnő, kifogástalan. Ha azonban mégis valamit szabad kifogásolnunk, az a magas ár 60 kr. ! Ilyen könyv árának legfeljebb 50 kr.-nak kellene lennie ! Különben ajánljuk e könyvet a tanitók s hitoktatók figyelmébe. K. M Kiült KICSKA DANIEL (1814—1889.) 1 Valahányszor úgy látogat el hozzánk sötét angyala a halálnak, hogy közéletünk, — vagy szorosan magunkról szólva, — ev. protestáns egyházunk egy-egy jelesebb alakjával távozzék : mindannyiszor megdöbben szivünk, a régi gárdának ilyetén pusztulása fölött. Nem távozhatik megkönyezetlen, ki már bebizonyult hűnek s igaznak. Ilyenek távozásán fájó sejtelem remegteti szivünket : van e még ? marad e még ezekből valaki közöttünk ? A régiek közül, a hivek közül távozott sírjába nov. 5-én nt. Kicska Dániel egykori ev. lelkész, utóbb 30 éven át tanár a szarvasi ev. főiskolánál. Halálhírét röviden jelezte már lapunk november 10-iki száma s ez úttal a kegyelet adóját óhajtjuk leróni, néhány sorral megemlékezve az elköltözött lelkész és tanártársunk pályafutásáról. A megboldogult született 1814-dik évben a Selmecz szomszédságában fekvő Hodrusbányán szegény sorsú bányász szülőktől. A hodrusbányai kis egyház akkori tanítója megfigyelte növendékének feltűnően nyilatkozó tehetségét s addig unszolta a nem sok földi javakkal rendelkező szülőket, miglen azok elhatározták, hogy fiukat beíratják a közeli selmeczbányai ev. lyczeumba. Tanulói pályája hasonló volt azon számos szegény sorsú, szorgalmas és tehetséges ifjak pályájához, kiknek egyedüli úttörőjük a felebbvaló haladásnál épen a szorgalommal párosult tehetség, mely helyet követel magának az elsők között. Ezt a helyet kivívta ő is bizton. Első volt az elsők sorában s szerénysége és szelid magaviselete biztosította néki ugy szeretett tanárainak, mint pályatársainak is rokonszenvét és becsülését. Ezt a rokonszenvet tanulótársaival szemben még nagyban fokozta a szellemes ifjúnak vidor kedélye, sziporkázó ötletei, melyek őt minden összejövetelnél óhajtottá tevék. Ezt a vonását is megtartá késő aggkoráig s vidorsága, jó kedélye volt az ő védpaizsa, mint a zsoltárt zengő Dávidnak, az élet számos nehéz küzdelmében. A theologiai pályára készülő itjú Selmeczen fényes sikerrel végezvén tanulmányait, már ekkor előjegyeztetett a selmeczi lelkész, b. e. Szeberinyi bányakerületi superintendens oldala mellé káplánul. A theologiai tanulmányokat Jénában tejezé be s az akkoriban nálánál fiatalabb theologiai ifjúság, a Pozsonyban átutazó külföldi theologusra, Kicska Dánielre, mint igazi ev. theologiai tekintélyre figyelt. • Ezután nevelősködött, majd régi óhajához képest káplánnak ment néhai Szeberinyi János superintendens oldala mellé. Ezt a káplánkodását számítá élete legboldogabb időszakának. Ámde nem sokára üresedésbe jött a barsi esperességbe kebelezett nagyszelezsényi kicsiny gyülekezet s a pálya küszöbén átlépett ifjú lelkész engedett számos jóakarói és pártfogói biztatásának s elvállalta az úr nyájának vezetését. Nagy-Szelezsényben, mely nevének nem igen felel meg, a szerény viszonyok daczára is igen jól érezte magát. A környékbeli és ottani nemes családok : Bodóék. Nedeczkyék megszerették a rokonszenves férfiút és igyekeztek a lelkipásztor szerény anyagi helyzetén teljes jóakarattal javítani. Nem is volt panaszra oka, a kevéssel is mindig megelégedni tudó lelkésznek, a ki fényről, gazdagságról sohasem álmodozott. Nem vágyott tovább, mint gyakran mondá ; csakhogy vannak kötelességek, melyek arra ösztönzik az embert, hogy a jövőre fordítsa figyelmét. Ezek a kötelességek egyre unszolóbbakká lettek, a mint az ifjú lelkész házasságra lépett, feleségül vévén V a n n a y Hermint, ki már rég megelőzte férjét a sir kapujához vezető úton. Egyre több családtaggal áldotta meg az ég hajlékát. A gyermekek jövőjéről gondoskodni kellett. Ily gondok közepette jött a meghívás a békési esperességtől, melyben a szarvasi főiskola egyik tanári állásával lőn megkínálva a boldogult. E meghívás útját már előbb egyengette volt a szarvasi egyház nagynevű lelkésze Placskó István békési esperes, ki mint egykori hű barátját óhajtá őt magához közelebb ; ez óhaját nem érheté meg, mert az 1855 év őszén már sirba szállott életének delén. Placskó utódja a szarvasi egyház másik büszkesége b. e. H a vi ár Dániel szintén jó barátját hozta le azután Kicska Dánielben. így 12 évi lelkészkedés után tanárrá lett Szarvason, teljes odaadással élve ujabb hivatásának. Mint tanár is, folyton lelkésznek maradt ő. Ezt a jelleget nemcsak külső viselete tanusítá, de ez a külső visszatükröztette ama belső embert. Törhetlen protestáns jellem, a kit — ha Karaffa korában élt volna, s azon számos áldozat sorába jutand, tűzzel-vassal nem lehetett volna rá birni, hogy egy jottát is engedjen a tiszta protestáns meggyőződéséből. Mint theologus is kitűnő lévén, épen a szarvasi káplánok igyekeztek nézeteit hallani a tan kérdéseiben s ő ilyen alkalmakkor valóban szigorú komolysággal szólt — mindig helyesen — a tárgyról. Arcza, viselete idős német egyetemi tanárokra emlékeztetett ; ez a külső emlékeztető jelleg mindig ugyanaz volt s „Kicska bácsit'' mindenki egyformának ismerte mindig. Az ő papi fehér nyakravalója, borotvált arcza, ismert botja sok ismerőjének szeme előtt lebeghet ! Szigorú volt, de kedélyes is. Sajátságos megjegyzései voltak növendékeiről, kiket ritka elmeéllel itélt meg; sokszor tréfásan tett megjegyzést egyikről, vagy másikról, igy többek között valamelyikről így szólt : „ Az nagy imposztor, s nem is ostoba fiu, de szerencsétlen jellem ; ha nehezebb kérdést kap, arra fél felelni, hogy : hátha bolondot mond? Könnyű kérdésre meg azért nem felel, mert úgy gondolkozik: ah, hisz ezt mindenki tudja!"