Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Luther-társaság jegyzőkönyve

361* adósság támadt. Az adósságot a hívekre repartitio útján kivetették, de az „úr" vonakodott a teherben részt venni, s orvúl botjával Össze-vissza verte papját! Ez a tény. S mit csinálnak az atyafiak belőle. Pánszláv üldözést, a magyaron pártnak eljárását a tótokkal szemben, tele kürtölik a külföldet harsonáikkal nagy hangon hirdetve : ide nézzetek! ilyen a magyar országon uralkodó párt erkölcsi értéke, ilyen becsületben részésül az idegen nemzetiség Magyarországon a magyarok részéről. De kérdjük: mi köze egy retinenskedő egyháztag vadságának — a magyarsággal? Mi köze egy nagyzásban nyavalygó — valóban pedig élhetetlen szűkkeblfíségben senyvedő — sa virtust a betyárkodásban kereső, ha mindjárt az ev. hithez tartozó egyén őrült rohamainak az uralkodó párt erkölcsi értékéhez. Bizony a látásnak, a józan észnek nagyon kis mértéke szükségeltetik ahhoz, hogy egy-egy gyilkos merénylő bűneért ne kárhoztassunk egy egész osztályt, felekezetet vagy nemzetet. Néhány éve történt, hogy egy pánszláv vagy mondjuk inkább tót lelkész, minthogy panszlávok nem léteznek, elöljáróját azért, hogy neki magyar nyelven írni merészkedett, galádul bántalmazta. Ez már csak elég nyilvánvaló eset volt, hogy egy kis anomáliával ráolvassuk a magyar üldözést a tót párt túlkapásait s mértéket vehettünk volna a tót párt erkölcsi értékére. De mink ezt mind nem tettük. Még csak vértanút sem csináltunk a szegény bántalmazottból, a ki bizonyára maga titdta legkevésbbé, hogy jutott a bántalmaztatás dicsőségéhez? Kárhoztattuk a tényti, mint egy a nemzetiségi eszmétől felizgatott s tűlcsigázott elme őrültségi rohamának kitörését, mint ahogy ezúttal határozottan tiltakozunk minden solidaritás ellen, melyet az a másik „párt" insinuál, solidaritás ellen olyan személyekkel, a kikkel az evangelikus néven kivül semmi közösségünk nincsen! S nem hogy legkisebb felelősséget vállalnánk egyházunk testén élődő, de rá nézve holt tagok egyes cselekményeért vagy viselkedésükért, de kívánjuk határozottan, hogy az illető bárki légyen — vegye el gyáva és gyalázatos merényletének jutalmát. A másik „párt" helyeslését adta a fent említett tót lelkész támadásához, s mint a tót nemzetiség nagy fiát egy felvidéki kis ecclesiából beajánlották egy jól situált morvaországi tanári állomásra, hogy mennyire voltak e mellett méltatva az illető tanári képességei, nem tudjuk : de azt tudják meg Trencsénben, meg Turóczban és Bácskában, hogy mi nem vagyunk hajlandók nem hogy a szomszédba menni, de még csak egy lépést tenni arra nézve, hogy a merénylőt botor tettének következésétől megmentsük. Az ilyen „lovagokat" magyar ev. egyházunk reputatiójának legkisebb koczkáztatása nélkül, minden habozást félretéve — átadjuk a közmegvetésnek s kihívjuk rájok a büntető igazság teljes pártatlanságát s szigorát. Farkas Gejza. 111 f 111, A Luthertársaság, Méltóságos Hunfalvy Pál úr elnöklete mellett, 1889. okt. 17-én Budapesten tartott gyűléséről felvett jegyzőkönyv. Jelen voltak : F a b i n y Teofil ő excellencziája, a Luthertársaság védnöke, méltóságos és főt. téti Karsay Sándor dunántúli, C z é k u s István tiszai, dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi püspökök ; nagy t. Doleschall Sándor alelnök, Bach át Dániel főesp., budapesti leik., Áchim Ádám, békési főesp, szarvasi Ik., Trsztyénszky Ferencz, pozsonyvárosi főesp., pozsonyi lk., Ritter Károly, pozsonymegyei főesp., somorjai lk., Laucsek Jónás, sopr. alsó egyházmegyei esperes, vadosfai lk., H a vi ár Dániel, országos képviselő, Farbaky József, ker. főj., nyíregyházi lk., Händl Vilmos, ker. főj., selmeczi lk., Scholz Gusztáv, titkár, budai lk., Schneller István, pozsonyi th. akad. igazgató, Hörk József, eperjesi theol. dékán, Ben ka Gyula, szarvasi főgymn. igazgató, Laukó Károly, kecskeméti lk., dr. Szlávik Mátyás, th. tanár, Falvay Antal, budapesti elemi iskolai igazgató, Ben dl Henrik, pénztárnok, Mi ko lik Gyula, ellenőr, Bexheft Ármin, Fritz Hugo, társasági tagok és még mások sokan. Mely alkalommal : 1. Hunfalvy Pál Őméltósága, mielőtt a gyűlést megnyitná, lendületes beszédben méltatja Doleschall Sándor alelnök xír tavali megnyitó beszédét; hangsúlyozta a nemzetiségi féltékenységet, mely sok dolog működését megakasztja, de a „Luthertársaság zsibbasztójává nem lehet ; a nemzetiségi kérdést elnevezi egyházi gyűléseink s átkának;" a Luthertársaságot e tekintetben kiveszi s kiemeli mint olyat, mely kiadványaival egyaránt épít : magyar, német, tót ev. népet, és így a Luthertársaság sokat teszen ahhoz, hogy egyházunk mostani nyavalyából előbb utóbb kilábol. A gyönyörrel végig hallgatott elnöki megnyitóért köszönet szavaztatván, felvétele egész terjedelemben a Luthertársaság évi „Jelentésébe" határozatilag kimondatott. 2. Doleschall Sándor alelnök úr, előterjeszti évi jelentését, melyben mindenek előtt köszönetet mond, főkép az egek Urának, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Beszéde további folyamán gazdag áttekintést nyújt, osztályozván a tagokat : kerület, esperesség, állás, hivatal stb. szerint, miből kiderül, hogy a társaság legnagyobb részét papok alkotják, a felügyelők rovására; végül méltatva az ez évi működést, azon irányt jelöli meg, melyben a Luthertársaság legközelebb haladni kiván. Az alakilag szép, tartalmilag gazdag előadást a közgyűlés köszönettel viszonozván, miként az elnöki megnyitó, úgy ezen előterjesztés is az évi nyomatott „Jelentés"-be egész terjedelemben felvétetni határoztatott. 3. Olvastatott az igazgatótanács jkönyvének 2. pontja, mely szerint a püspökök kezdeményezésére mind a 4 kerület a Luthertársaságba alapítótagúi belépett, s ez az igazgatótanács ülésén örvendetes tudomásul vétetett, érte a püspöki karnak hálás elismerés szavaztatott. A belépés a kerületek részéről e helyen is örvendetes tudomásiil szolgált; a kezdeményező püspököknek újólag a közgyűlésből is elismerés szavaztatott. 4. Olvastatott ugyanazon jkönyv 3. pontja, mely sze-