Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Lehessen-e országos képviselő az ev. egyház egyetemes felügyelője (Veres József)

351* kai szűkebb térre szorítani azokat, kik hivatást, erőt éreznek magukban tágabb téren működni, a haza közügyeinek vezetésében is reszt venni? Elég tenni valót nyújt egy kiváló férfiú minden tehetségének, törekvésének az egyetemes felügyelői állás, hogy a mellett — nem annak rovására — másba már nem is avatkozhatnék? Távolról sem! Néha a hazai ügyek terén kivívott érdem emel az egyháznál is tekintélyes állásra, néha az egyház szolgálatában szerzett érdem kölcsönöz tekintélyt, súlyt a közügyek szolgálatában is. Óvakodjunk, saját egyházunk és előkelő jobbjaink érdekében e kettőt egymástól egészen elszakítani vagy éppen egymással összeférhetlenné tenni ! Éppen azért, mert egyházunk vezetőivé olyanokat választunk, kik más téren szerzett érdemekkel is díszére szolgálnak az egyháznak, sajátságos viszonyaink között pedig a politika az, a mi a legnagyobb tehetségeket és tekintélyeket foglalja le, s az érdem megszerzésére a legbővebb alkalmat nyújtja: nagyon gyakran megeshetik, hogy az egyetemes felügyelő is politikai pártember lesz. Sőt megtörténhetik az is, hogy _az egyetemes felügyelő nem tartozik a kormánypárthoz. Ezt sokan nagy bajnak képzelik. Én nem; sőt azt mondom: ha az volna is, nem áll módunkban azon változtatni. Ha az egyetemes felügyelő az egyház megbízásából jár el : nem magán személy ; sem feszélyezve, sem lekötelezve nem érezheti magát a kormánynyal szemben. "Azt mondani pedig, hogy kárát vallja az egyház az egyetemes felügyelő ellenzéki voltának : ez súlyos vád a kormány ellen, melynek nem a felügyelő politikai pártállását, hanem egyedül az egyház kérelmének méltányos, törvényes voltát kellene tekintetbe venni. Az egyház a kormányhoz a mostani viszonyok között leginkább sérelmei orvoslása végett folyamodik, a mik számosak és súlyosak ; már pedig nagyo

bb erélylyel sürgetheti azok orvoslását a kormánynál egy ellenzéki, mint egy kormánypárti felügy

elő. Hát egyházi jogainkat nem az ellenzék táborában vivták ki, védték meg régi időktől fogva?! Ez azonban csak mellékes dolog; mert utóvégre is vájjon kaphatnánk-e nagy Magyarországon felügyelőnek való tekintélyes férfiút csak egyet is olyant, a kinek nincs határozott politikai hitvallása ? S ha kaphatnánk is, vajjontöbbet tehetne-e az az egy házért a mi körülményeink között, mint a ki a politikai küzdelmekben is — esetleg a győztesek között -— első sorban* harczol ? Vájjon lehet-e azt csak kívánni is, hogy a kit felügyelővé választunk, az többé a haza ügyeihez ne szóljon? El lehet-e nálunk választani az egyház ügyét a hazáétól mindkettőnek veszélye nélkül? Erre még csak gondolni sem lehet komolyan. De még kevésbbé szabad gondolni a másik lehetőségre, hogy t. i. felügyelőnk mindig kormánypárti legyen; hiszen alkotmányos viszonyok között a pártok fölváltják, vagy legalább is fölválthatják egymást a kormányon, s a kit mint kormánypártit választottunk meg felügyelőnek, ellenzékivé lehet és megfordítva; szabad volna oda lealacsonyítani a felügyelői állást, hogy annak betöltője a kormánnyal együtt bukjék, távozzék ?_Ne hozzuk be, ne eresszük be a politikát az egyházba ; van ott már különben is elég, sőt sok, a mi szétszakaszt bennünket ! Ha az egyetemes felügyelő ellenzéki s nem lenne is képviselő, hanem csak a főrendiházban foglalna helyet: ott is ellenzék volna; ott pedig még kirívóbb, még szemet szúróbb színben tűnnék fel ellenzéki álláspontja, mint a képviselőházban. A kit az evang. egyház felügyelői állással megtisztel: arról mindig fel lehet, tel kell tenni, hogy képes elfogulatlanul, önzetlenül megitélni: meddig, miben, hol szolgálhat egyházának javára vagy kárára ? a főrendi-, vagy a képviselőházban- e nagyobb sikerrel ? Azt ne mond

juk ki, hogy az egyetemes felügyelő ne l

ehessen képviselő ; ne szorítsuk szűkebb körre vezéreink jogát, tevékenységét, mint maga az állam; ne zárjuk el előlük a tért, a hol a hazának is szolgálhatnak; hanem inkább örüljünk, hogy ott, a hol legsikeresebben véli, jogával él, kötelességét teljesíti. Én hiszem, hogy a körülmények, az egyéni tapintat mindig meg fogja a leghelyesebb módot találni. Az összeférhetlenség indítványával — fölteszem és elhiszem — használni akartak az egyháznak; de erős meggyőződésem szerint esetleg sokkal többet ártanának neki. Veres József. Visszhang az Az évi október 16—18-án lefolyt egyetemes gyűlés nem mult el maradandó hatás nélkül s nemzetiségi viták mellett is voltak felemelő mozzanatai. Az első nap ádáz tusája után mindinkább előtérbe lépett az evangelikus egyház közös érdeke, mely előtt, úgy látszik, hogy a panszlávoknak nevezett Mudrony és Dula is meghódoltak. Ha az a közeledés részükről őszinte volt, úgy ennek üdvös következménye evangelikus egyházunkra, evangelikus jó hírnevünkre, a testvéri békére nem fog elmaradni. Mert a mi a magyar és német nemzetiségű és származású evangélikusokat illeti, ezeknek legelőkelőbb, leghitbuzgóbb elemei között általános azon meggyőződés, hogy a nemzetiségi vitákat az egyetemes gyűlésből ki kell küszöbölni, mert míg ez egyrészről sérti ezen előkelő testület méltóságát, addig másrészről a vallásos szellem hanyatlására vezet s egyházunk ellenségeinek szerez örömöt. Ma a magyar áll ameszme jaly. erős,. Jhogy az ellen senki sem folytathat sikeres küzdelmet sem egyházi sem politikai téren. Azért legkevésbbé van annak helye épen azon egyház kebelében, mely nagy reformátorai szelleméhez, ha hiven alkalmazkodik, minden felekezet között legalkalmasabb a meggyőződés szabadságának fejlesztésére, mely előnyösen különbözik a r. kath. és ref. egyház merevsége és túlzásaitól, mely legfőbb felügyelőjéül a magyar apostoli királyt ismeri el s törvénytiszteletéről mindig liires volt.*) *) Ezen szép tulajdonságokat nem lehet a testvér ev. ref. egyháztól sem megtagadni. Szerk.