Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Fővárosi gyülekezetünk (Búsbach Péter)

337* Köayyiimifiitii, Poétika. A költői műfajok ismertetése. — Irta Góbi Imre.

1) — Mióta az „Utasítások" megjelentek, léptennyomon hirdeti tankönyvszerzőink nagy része az inductio jegyedül üdvözítő voltát s alkalmazzák is széltire, miközben ugyanakkor csodálkozva hallja és olvassa az ember még mindig a régi panaszt, hogy a tanítás szintoly eredménytelen, akár a deductiv módszer mellett. Keresik is a baj okát füben-fában : a tanulókban, a professorokban, a túlterhelésben, a század gyakorlatias szellemében, sőt akadnak, a kik már az „Utasítások" csalhatatlanságában kezdenek kételkedni. Érdekes példa erre Dr. Dengi, a ki „Stilisztikájának" csak a napokban megjelent új kiadásában szakít az inductióval s jobbnak látja példákkal való hosszas magyarázgatás helyett egyszerűen az elmélet rövid összefoglalását adni. — Nézetem szerint elismerés illeti a szerzőt ily erkölcsi bátorságért, mert minden tapasztalt tanár meg van arról győződve, hogy az inductio nem a tankönyv dolga s a ki a logikában egy kissé jártas, azzal is tisztában van, hogy egy-két példát kiszakítva felmutatni, az még nem inductio. íme, mélyen tisztelt tanügyi bizottság, e szempont vezérelt engem akkor, mikor Góbi Imre „Stilisztikáját" és „Szerkesztéstanát" pár évvel ezelőtt ugy üdvözöltem, mint haladást, a szegnek a fején találását tankönyvirodalmunk terén s e szempont indít most is arra, hogy „Poétikáját" szintén nyereségnek tekintsem tanügyünkre nézve. Szerzőt, mint előszavában nyiltan megvallja, szintén 1 rátanította a tapasztalás, hogy a jó tanárt semmiféle tankönyv a világon nem pótolja. Nem akar Zuboly lenni, a ki az összes szerepeket maga akarná eljátszani, hanem ad tömör, magvas elméletet : a műfajok összefoglaló áttekintését és velős jellemzését s ad kitűnő olvasókönyvet számos, classicus példával, tanárra és tanítványra bizván magát az inductiót. Általánosságban csak két körülményre van megjegyezni valóm. Az egyik, hogy szerző helyesen cselekedett volna, ha könyvéhez az aesthetikai elemek rövid átnézetét is hozzá csatolja. Nem ugy értem, mint Greguss teszi „költészettanában," hogy a széptant bocsátja előre s a szépség egyes elemeiből iparkodik kimagyarázni a költői műfajokat. Az ily eljárás nem középiskolába való, de befejezésül, mintegy összefoglalásakép épen a műfajok tárgyalása közben felmerült aesthetikai formáknak. Hogy a I két eljárás közt nagy különbség van, azt, természetesen, említenem sem kell. Másik átalános megjegyzésem a verstanra vonatkozik. Szerzőnek igaza van, hogy ez már az alsóbb osztályokban újra meg újra előkerült s így rendszeres tárgyalása mellőzhető, azonban e fokon is fel lehetett volna melegíteni, olyanformán, hogy az egyes műfajoknál mindig megemlítette volna a ráülő legalkalmasabb versformákat s igy mintegy nagyobb összhangba hozta volna a külsőt a belsővel, az alakot a tartalommal. A mi magát az elméletet illeti, szerző tárgyalásmódját igen szerencsésnek tartom. Rendesen előrebocsátja, *) Az egyetemes tanügyi bizottság megbízásából birálva. (Szerk.) hogy mely nép körében származott az illető műfaj, hol és kik voltak a kiválóbb művelői, többnyire a szó etvmonjára is kiterjeszkedik s aztán összefoglalja a lényeges jellemző tulajdonságokat. Erdeme főleg, hogy saját irodalmunkra mindig kiváló tekintettel van s e részben eljárása dicséretreméltóan különbözik a Gregussétól, a ki mindig idegen példákra hivatkozik. Különben a három nagy költői műfaj közül legsikerültebb a lyra és dráma tárgyalása. Ellenben az epikai fajoknál keveslem, a mit a romantikus eposról és költői elbeszélésről mond. Az előbbinél csak Czuczor „Botondját" emliti s megfeledkezik irodalmunk ebbeli legkitűnőbb alkotásáról, a „Toldy szerelméről ;" az utóbbinál pedig nem mutat rá annak lényegére, mely * abban áll, hogy tárgya nem valamely végzetszerű világrázó esemény, hanem mindig érzelmi összeütközés. Természetesen, más költészettanaink még a szerzőnél is kevesebbet mondanak e tárgyra vonatkozólag. Ellenben az epopoeia kellékeit még sehol sem olvastam világosabban kifejtve és ügyesebben csoportosítva. Az olvasmányok megválasztása átalában elismerést érdemel, főleg minőség tekintetében. Azonban a mennyiséget tekintve az epikus dal variatióira nem nyújt elégséges példát, a Petőfi gyönyörű szerelmi elégiái közül egyet sem vesz fel s részemről didaktikai szempontból igen kívánatosnak tartanám, ha a nagyobb költői fajokból vett mutatványokat a teljes tartalom rövid összefoglalása is megelőzné. Egészben véve a Góbi „Poétikája" jobban megfelel eddigi kézikönyveinknél a középiskola követelményeinek. Gyakorlott paedagogusnak alapos elméleti képzettséggel irt műve. Meghatározásai, jellemzései alaposak, kimerítők és világosak. Stílusa pedig szabatosságra és sőt gyökeres magyarságára nézve tankönyviróinknak mintáúl szolgálhat. Részemről melegen ajánlom a mélyen tisztelt tanügyi bizottság szíves figyelmébe ! Pozsony, 1889. október 3-án. Albert József\ lycz. tanár. Ulf 111, Fővárosi gyülekezetünk. Minden embernek meg van a saját hivatása az életben. Bárhova állítson a sors bennünket, mindegyikünknek kijut a maga megoldandó feladata; az egyiké könnyebb, a másiké nehezebb — embere és helyzete válogatja. Ezt, úgy hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni. Az élet kiosztja mindenkinek szerepét s megadja hozzá a szükséges képességeket, mint eszközöket, a végrehajtás lehetségessé tételéhez. Miként tudja az egyén a képességeket felhasználni? mikép fejleszti és fokozza azokat? mily módon könnyíti ez által feladatainak megoldását? ez egészen egyéni dolog. A fődolog az, hogy mindenekelőtt ismerje fel mindenki hivatásának irányát, tűzze ki czélját és azután ezekhez képest már könnyebb lesz a küzdelem megindítása és — a viszonyok változása közben is — a megfelelő eszközök alkalmazása. Mint az egyénnek, úgy erkölcsi testületeknek is meg van specialis missiójuk, mely nem csak beléletük berendezésénél, de a külvilágra való hatás szempontjából is szá-