Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Evangelikus egyházi közalap (Farkas Géza)

336* tik, s karácsonyra — ha Isten megáldja igyekezetünket — együtt lenne a régen megváltóként várt közalap. Hadd lenne már egyházunknak is egyszer igazán karácsonja ! Farkas Gejza. Egy igénytelen vélemény a „Mit csinálnak a túlsó táborban" czím alatt megjelent czikkre. Nem régen e becses lapok „Mit csinálnak a túlsó táborban?" czím alatt megjelent czikkében olvastuk: hogy a kath. papság táborában — tisztelet a kivételeknek — vannak papok, kik a vegyes házasságot szabályozó törvényeket és az erre vonatkozó minist, rendeleteket tiszteletben nem tartják, mert a vegyes házasságoknál a térítvényt kicsikarják, a vegyes házasságból származott gyermekeket illetéktelenül keresztelik, és a szükséges adatokat nem szolgáltatják át, sőt vannak olyanok is, kik ezen törvényellenes eljárással kihívóan dicsekesznek. Ezen állítást számos tapasztalati tényekkel be lehet bizonyítani ! Hiszen csak e becses lapokban hányszor volt jelezve, hogy a plébános urak majd itt, majd ott illetéktelenül kereszteltek, kivonatokat be nem küldtek, térítvényt kívántak, híveinktől jogtalanul fizetést követeltek stb. Esperességi, kerületi, egyetemes gyűléseken igen gyakran kell ezen panaszok-, sérelmekről csupán sajnos tudomást vennünk, mert az illetékes fórumnál — minden folyamodás daczára — elégtételt nem nyerünk, és a jogsértők, törvényáthágók űzik tovább mesterségüket. Kinél tehát, mi módon keressünk elégtételt és orvoslatot, kihez terjesszük ez ügyben sérelmeinket? Nagyt. Tolnay József úr említett s figyelemreméltó czikkében ajánlja, hogy ilyen esetekben forduljunk az illetékes bíróságokhoz. Valljuk be őszintén, hogy ez még leghamarább czélhoz vezethet, azonban jól tudjuk, hogy ez is sok ügygyei bajjal jár, különösen ott, hol ultramontán érzelmű, pápista főpapság befolyásával saturált bíróság létezik ! . . . És kérdezzük csak, milyen befolyással van, és milyen gyümölcsöt producál ezen, a kath. papság egyes tagjai által egyházunk irányában gyakorolt jogsértés és törvényellenes eljárás a mindennapi életben ? Csakis súrlódást, ellenségeskedést ; szóval azon discordiát, mely a mi nemzeti culturánk s társadalmi életünk kárára és hátrányára van ! Ha valahol, úgy hazánkban szükséges azon vallásfelekezeti egyetértés, mely szent kötelességének tartja: „neminem laedere, suum cuique tribuere." Ezen postulatum- és igazságnak legmagasabb manisfestatióját Felséges Uralkodónknak azon válaszában is találjuk, melyet nem régen a kath. küldöttségnek Zalka győri kath. püspök beszédére adott. A király válasza igy hangzott: „Meg vagyok győződve érzelmeik őszinteségéről, melynek kifejezését köszönettel fogadom és reménylem, hogy a katholikus klérus a trón és a haza iránti hűséget, valamint a testvéries egyetértést minden vallású lakosok között mindenkor buzgón fogja ápolni. A Mindenható áldása kisérje ebbeli működésüket és fogadják köszönetemet itteni megjelenésükért." Az evangelikus. küldöttségnek Felséges Uralkodónk így válaszolt: „Fogadják köszönetemet, hogy hű ragaszkodásuk tanúsítására itten megjelentek, és biztosítom önöket, hogy egyházuk és annak hivei királyi oltalmamra mindenkor számíthatnak." — Felséges Uralkodónknak ezen válasza, mily hatást gyakorolt a túlsó táborban lévőkre, bizonyítja ezt azon eredeti határozat, melyet a losonczi alesperesi kerület kath. rpapsága kerületi gyűlésén hozott, és a mely a „M. Állam" cz. lap szerint ekképen hangzik: „Magának a királyi méltóságnak biztosítása érdekében, mely a környezete által neki nyújtott információ által csak veszíthet; hogy az igazságnak s így a magyar kath. klérus renomméjának ország-világ előtt való megvédése s rágalmak ellen való biztosítása czéljából : jegyzőkönyvileg tiltakozik minden roszakaratú insinuáció ellen, mely az igazságot megöli, a királyt félrevezeti s bizalmát megingatja egy oly testületben, melynek minden egyes tagja kész, ha kell, életét és vérét áldozni szeretett hazájáért s apostoli királyáért s nem a türelmetlenség — ecce ! — hanem a sokattürés egyik kiváló tulajdona." „Filioli mei, non diligamus verbo, neque lingua, sed opere et veritate," mondja János apostol I. 1. III. f. 18-dik versében. Csakugyan magasztos türelmességről és szép sokattűrésről tanúskodik az a sok illetéktelen elkeresztelés, ki nem szolgáltatott anyakönyvi kivonat stb. ! ! ! Azt mondták a régiek: „timor facit Deos," és igaz, mert olyan vidéken, hol a kath. papság kisebbségben van, nem igen mernek egyházunk jogait sértő j törvényellenes eljárásba bocsátkozni, például a volt határőrvidéken, hol a szerb papság, a mely túlnyomó többségben van, legnagyobb tisztelettel viseltetik irántunk, ennek tanújelét láttuk a két évvel I ezelőtt megejtett canonica visitátio alkalmával is, hol méltsg. dr. Szeberényi Gusztáv püspök urunkat, — úgy mint 1862-ben megboldogult Székács Józsefet — hódoló, saját püspöküket megillető tisztelettel üdvözölték s templomaikba bevezették. Ezek kapcsolatában ha kérdezzük : meddig fogunk eredmény és ezéltalanul jogos panaszainkkal ide-oda folyamodni, sérelmeinket terjeszgetni? Keressünk ezen sérelmeinkre orvoslatot a legmagasabb fórumnál, Királyunk ő Felsége előtt anynyival is inkább, mert hiszen a vegyes házasságot szabályozó törvényeink, s egyházunk egyéb jogai is királyi hatalommal sanctionálva vannak, mert mi továbbra is a testvéries egyetértést hazánk minden vallású lakosai között buzgón ápolni akarjuk. Próbáljuk meg! — talán: „accidit in puncto, quod non speratur in anno." Paulinyi Sámuel.