Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Bánati espresség közgyűlése

intézeteink állapotáról csak száraz statistikai adatok alakjában vesz tudomást. Sőt ujabban még azt is tapasztaljuk, hogy épen hitsorsosaink részéről prot. tanintézeteink ellen bizonyos ellenszenv mutatkozik, a mennyiben minden jelentékenyebb tanügyi kérdésben a prot. tanárok evangelikus hitbeli buzgóság hiányával vádoltatnak. E vád leginkább az állami tanárképző intézetből kikerült prot. tanárok ellen irányul. Már fentebb említtetett, hogy mai középiskoláink minden confessiónak nyitva állanak. Természetes tehát, hogy úgy a tanár, mint az iskola hatósága kissé alkalmazkodni kénytelen a nem protestáns tanulókhoz is, de azért a tanintézet prot. jellegén semmiféle csorba nem ejtetik. Az alaptalan vádaskodóknak legyen ennyi feleletül, hogy az állami tanárképző intézetből kikerült prot. tanárok — kiknek némelyikét talán ( épen egyházuk iránti szeretetük vitt prot. egyházuk szolgálatába — nem említve magasabb szakképzettségüket, vannak olyan jó protestánsok, mint a theologusokból lett professorok. — E kis kitérés helyzetünk tisztázása czéljából azt hiszem felesleges nem volt. Eddig csak a prot. egyház középiskolai tanárairól szólottam, mert a kontemplált állami nyugdíj intézet csak ezekre vonatkozik. De nem hagyhatom említés nélkül prot. egyházunk többi tanügyi munkásait, prot. főiskolai, theologiai és jogakadémiai tanárokat, a felekezeti tanítóképző intézetek tanárait sem, kiknek buzgó és önfeláldozó működésük egyházunknak és nemzeti közműveltségünknek szintén megbecsülhetetlen szolgálatokat tettek és tesznek és a kik egészen a közelmúltig a középiskolai tanárokkal szoros és elválaszthatatlan kapcsot képeztek és néhol ma is képeznek. Elismerés illeti őket is, a méltányosság és igazság kívánja, hogy a tervezett nyugdíjintézetnek ők is tagjai lehessenek. Emelje fel szavát egyetemes konventünk ezek érdekében is, és hathatós befolyásával eszközölje ki, hogy tanügyi kormányunk a tervezett nyugdíjintézetet prot. főiskolai tanárainkra is kitérj eszsze. Csak tanügyi szempontból szólottam a kérdéshez, és ezen szempontból a létesítendő nyugdíjintézetet prot. középiskoláink fejlődése és felvirágzása érdekében üdvösnek tartom. Egyházpolitikai szempontból első látszatra talán felmerülhetnek kételyek és aggodalmak, melyek azonban bölcsességgel és jóakarattal eloszlathatók. Annyi bizonyos, hogy az a bensőséges kapocs, mely eddigelé az egyház és iskola, az anya és leány között létezett, kissé meg fog lazulni, de ebből még nem következik, hogy a leány háládatlan és hűtlen legyen az anyához, vagy hogy azt épen megtagadja. Markusovszky Sámuel. i g i f 11

1, A bánáti ág. hitv. ev. esperesség rendes évi közgyűlése Orsován. Midőn esperességünk idei közgyűlését Orsován tartá, ezúttal — a több rendbeli közérdekkel bíró ügyek mellett, melyek tárgyalva voltak — a hely is, hol a gyűlés tartatott, emennek lefolyását kiválóan nevezetessé s a jelenvoltakra kedves emlékűvé teszi ; egyszersmind a gyűlés által viszont maga a gyűlés színhelye — orsovai Sionunk — közegyházunkban való szerepe jelentékeny voltának méltó manifestációját nyeré. Orsova, esperességünknek — ép úgy, mint hazánknak •— határszélén fekszik ; közte s más egyházaink közt nagy a távolság; a hozzá legközelebb eső egyházak is — vasúton s hajón — félnapi járásnyira vannak. így, három vármegyére kiterjedő esperességünk közgyűlési képviselőinek, talán négyet-ötöt kivéve, a gyűléskor éltökben először is nyilt alkalmunk látni az érdekes fekvésű s ránk evangélikusokra nézve az utóbbi időktől már egy házilag is nem kis jelentó'ségű Orsovát. Volt is már hetekkel előbb élénk mozgalom a különféle irányú uti programmok megállapítása s egyszersmind az iránt, hogy az esperesség tekintélyes számú tagokkal állítson be Orsova — missiói ponttá vált — ev. egyházába, hadd legyünk tanúi a benne erősbödő evangyélmi világosságnak, hadd segítsük azt ápolni magunk is s ápoljon az viszont bennünket. S bizony jó munkát végzett az esperesség, midőn közgyűlése helyéül Orsovát jelölé ki ; hadd lássa, hallja egyszer az az ottani maroknyi ev. nép nagyobb számmal hitrokonait maga körül; erősítse ez benne velünk való összetartozása érzetét, fokozza az apái hite iránt való lelkesedését; szolgáljon bátorításául szemben azon veszélylyel, mely bitében való állhatatosságát nem egyszer kísértetbe hozhatja, kivált oly helyen, mint az orsovai ev. egyház, mely maga 172 s a hozzá tartozó nagy kiterjedésű diaspora híveivel együtt körülbelül 300 lélekből állva, eltűnik lélekszámban a körülötte levő ezernyi ezer más keresztyén hitfelekezetű hivek tömegében. Ott tehát az esperességi gyűlés alkalmából, ennek tagjai által, közegyházunknak méltóan kelle képviselve lennie. Es úgy is volt. Sajnosan nélkülöztük csupán mélt. esp. felügyelőnk jelenlétét. Az egyházak közül három találkozott, melyek nem-, a többiek mind s némelyikök több taggal is valának képviselve; így ott láttuk: Temesvárról Hellner Armand esp. ügyészt, Nagy-Kikindáról ennek egyházfelügyelőjét, Németh Antal törvényszéki birót, Karánsebesről Müller Fülöpöt az ottani leányegyház felügyelőjét, Franczfeldről Farausz N. egyházfelügyelőt stb. stb. Sőt, a lelkészek közül heten, messze vidékről, Temesvár, Lajosfalva, Sándorfalva, Liebling, Antalfalva, Kis-Semlak, Temes-Buttyinból családjukat is magokkal vivék. Legtöbbje egész hétre vett búcsút hazulról. Az utazás nagyobbrészt hajón történt s a merre ez ment, az ismeretlen vidék utasainak a kellemes derült idő nagyban kedvezett, hogy gyönyörködjenek a természet nagyszerűségében s az emberi ész vívmányaiban, a bámulatra ragadó Alduna mentén. A hajón utazók szeptember 2-án déltájban kötöttek ki Orsován. A többiek vasúton az nap este érkeztek oda. Volt sürgés-forgás, a milyen ott szokott lenni, hova sok ember kerül egyszerre ismeretlenül. Az ismeretlenségből hamar ismeretség lett. Az utasok előtt, kiszállásukkor, az állomáson rájok várakozó orsovai hivek soraiban, kik mindannyian előzékeny kedves házi gazdáinkul voltak felajánlkozandók, két ismert alak tűnt fel : tek. Balázs Pál erdőmester az orsovai egyház érdemdús felügyelője és tiszt. Bohus Károly lelkész, ki legközelebb Franczfeldre választatván, orsovai missionáriusi állásától, eddigi hivei méltó sajnálkozására, e napokban válik meg. Nosza ezek felé