Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Papi konferenczia Belgrádon (Schwalm Gy.)
gyűjtetett és kiosztatott 40,7 frtnyi érték (téli ruha, könyv, írószer stb.). Egy k a t h o 1. vallású jóltevőnk a templomnak 4 díszes oltárgyertyatartót és egy oltárszönyeget 160 frt összértékben ajándékozott. Az egyház bevétele 9085 frt kiadása 8068 frt volt marad készpénzben 1017 frt. — r —l. Somogy. Hogy mily szellem uralkodik a somogyi evang. egyház megye kebelében a tanitók között, azt az Iharos-Berényés vidékén levó' evang. tanitók egy igen szép tettel mutatták meg. Ugyanis a legközelebb mult napokban többen az egyházmegyében lévő evang. tanitók közül összebeszéltek s Nagytiszteletű Andorka János esperes urat, ki a somogymegyei evang. tanitói egyletnek huzamos ideig volt igen, szeretett és tisztelt elnöke, 77-dik névnapját megelőzött napon egy díszesen kiállított s a megtiszteltnek igen élethűn talált arczképével ellátott emlékkönyvvel tisztelték meg, melyet következő szavak kíséretében nyújtottak át : „Nagytiszteletű Esperes Ur! Mi itt jelen alkalommal megjelent tanitók a hála és kegyelettől sugalmaztatva — melyet Nagytiszteletü Esperes Ur irántunk tanúsított atyáskodó bánásmódja, tanitói egyletünk érdekében fáradhatlan munkássága által bennünk keltett — elhatároztuk, hogy hálánk és kegyeletünket nem csak elhangzó szavakban, de egy maradandóbb emlékkel fogjuk jelenteni, melynek átnyujtására Nagytiszteletü Ur névnapját megelőző napot választottuk. Átnyujtjuk tehát szives kívánságunk kíséretében, hogy Nagytiszteletü esperes Urat övéinek és tisztelőinek örömére, evang. egyházmegyénk díszére, a népnevelés ügye előmozdítására az Ur Isten még sokáig éltesse." Az emlékkönyv első lapján ékes arany czifrázattal körülvéve ezek voltak olvashatók : , „Nagytiszteletü Andorka János urnák! a hü lelkipásztornak, az elvhű hazafinak, a népnevelés és minden szent ügy fáradhatatlan apostolának, fél évszázados lelkipásztorkodásának emlékeül és a túlról Írottak hála és tiszteletük jeléül mély tisztelettel ajánlják. Iharos Berényben. Urunk születése 1888-dik évében Karácson hó 26-án" (aláírva több tanitók által). A második lapon a hiven talált arczkép ékes koszorúval körülvéve, a harmadik levélen egy üdvözlő verses költemény melynek kezdő betűi a megtiszteltnek nevét képezik : „A jelen alkalomhozi üdvszavakat Nem hízelgés sugalta minékünk ; De hála kegyelet és legjobb indulat Ohajtatá és iratá velünk. Részt minden jóból bőven vegyen Kedves lelki atyánk, még sokáig éljen A legfrisebb erő és jó egészségben. Jó tetteinek s hü sáfárkodásának Áldásos és buzgó munkásságának Nem csak az égbe nyerje majd hűség koronáját, Oly soká élvezhesse már itt is jutalmát, Soká halasza az Eg élete alkonyát." a negyedik lapon pedig e jelmondat : „Elted pályáján e három genius vezetett: Hit, Remény és Szeretet." A Nagytiszteletü Esperes úr következő szavakkal fogadta : „Tisztelt tanító urak ! Köszönöm önök megemlékezését, melyet én nem vártam, mert én a jutalmat saját lelkiismeretemben már itt alant is felleltem, egykor pedig majd az égi bírótól várom, még is jól esett lelkemnek önök szíves megemlékezése. Sokat nem Ígérhetek, mert egy 77 éves ember sok időre már nem számit, de annyit még is szabad reménylenem és ígérnem, hogy a míg élek a mit tehetségem és egyházi hivatalos állásomnál fogva önök jólétének előmozdítása és a népnevelés ügye javára megtehetek, egész lelkem erejével megtenni örömömnek tartom, hozzá téve, hogy önök is eddig tanúsított szorgalommal közremunkálni igyekeznek." Ezek után a megváltó születése örömünnepi egyházi szónoklatot mi is templomi buzgósággal végig hallgatván, ebédre a Nagytiszteletü úrtól meghivattunk s megvendégeltettünk s az ebéd fölött több talpra esett felköszöntéssel és társalgással töltöttük el az időt. Pataki Géza, tanító. K IL f 11 1« Papi konferenczia Belgrádon. IV. A legközelebbi tárgy, mely az értekezlet! programm szerint f. é. május 15-én d. e. szőnyegre került — „az evangyéliom terjesztésének főakadályai keleten" czimű théma volt. E felette sokat igérő tárgynak referenseül Plathner turn-severini lelkész volt kijelölve s birálójáúl Natzke galaczi lelkész; ámde egyik sem jelenhetvén meg a konferenczián, a testvérek közsajnálatára ezen nagyon is időszerű théma behatóbban nem tárgyaltathatott. Az élénk eszmecseréből azonban, mely annak daczára a kitűzött tárgy fölött folyt a következők jegyzendők meg: Kettős az ok, mely az evangyéliom terjesztését módfelett megnehezíti : az egyik a viszonyokban, a másik saját személyünkben keresendő. A külviszonyokban rejlő akadályok közül kiemelendők : korunk nemzedékének érzékisége és fölületessége ; a keletnek erkölcstelensége, módfeletti fényűzése s piperevágya. A lakóságnak különböző nemzetiségekből s felekezetekből álló vegyüléke s azon sajnos tény, hogy a keletnek prot. egyházai más országok sepredékéből létesültek, melyekben a vegyes házasságok száma mind jobban felszaporodik. Az ál subjectivismus és a materialismussal párosult félmíveltség. Az általánosan elterjedt egyháziatlanság s ennek szükségszerű folyománya az ünnepnapnak megszentségtelenítése és a hatóságoknak azzal szemben következetesen tanúsított közönye. A német elemnek szerfölötti hajlama az evés és ivás iránt és elvvágyából folyó könnyelműsége, melylyel hitének elveit a viszonyokhoz idomítva, magának tetszőbb hitvallást alkot. Nem kevésbé nehezítik a keletnek evangelizálását a magunk személyében rejlő akadályok, nevezetesen saját míveltségünk túlbecsülése s hitünknek magasabban tartása, szemben a többi felekezetek holt formalismusával, valamint saját magunknak mint lelkészeknek izoláltsága. Tekintettel erre, nagyon kívánatos az ev. egyházaknak egyesítése és egy központ alá való helyezése, mely központban saját érdekeink meg volnának védve annélkül, hogy ez által a felsőbb egyházi hatóságnak terhére lennénk. A konferencziákon való részvétel a testvéreknek különösen ajánltatik. *